Budapest Régiségei 25. (1984)
ANYAGKÖZLÉSEK - Kaba Melinda: Újabb kutatások az aquincumi Thermae Maiores területén 1979-ben és 1981-ben : előzetes jelentés 181-225
Hí/1, sz. helyiség A terem D-i felét már 1979-ben feltártuk. Az É-i folytatásának megkutatására akkor nem kerülhetett sor, mivel itt vezetett a már említett kőburkolatú áruházi bejáró út. Sajnos a helyiséget most sem sikerült teljes egészében feltárni, ezúttal a Hídépítőket zavarta a régészeti munka. A kibontott szelvényben a patkó forma É-i ívének kis sávját és medence terének ép terrazzó burkolatát találtuk. A medencét 40 cm széles, későbbi átalakítás alkalmával készült, ÉD-i fal szelte kérészül (29. kép 1). III/l 0. sz. helyiség A III/5. sz. helyiségtől D-re igen jó megtartású, 10 m X 8 m méretű faltömbbe épített két meleg áteresztő nyílást szakítottak át a földgépek (29. kép 2, 3). A faltömb áthasított metszetében a két nyílás közül a Ny-i maradt meg épen, míg a K-i, csak részlet tisztázások után vált világossá, de nagyon roncsolt formában. A fal Ny-i síkján jól leolvasható a szabályosan rakott kváderek és téglasorok váltakozása. Alapja 10 sor kifugázott kváderkő, 10 cm-es kiugró lábazat, ezután 5 sor kifugázott kváderkő, négy sor tégla, ismét négy sor kifugázott kváderkő és négy sor tégla következik (30. kép 1). A Ny-i nyílás formája körte alakú. A boltívelés magassága 1,50 m, ugyanennyi a szélessége, mélysége 1,80 m. A nyílás két oldalán 45—45 cm-re beugró falazást készítettek, így alja 60 cm szélességűre szűkült össze (30. kép 2). A szélső K-i nyílás előbbitől 60 cm-re rajzolódik ki, mint már írtuk azonos formában. A falak vastagsága Ny-on és É-on 1 m. A K-i és D-i oldalához nem férhettünk hozzá. A fal szélénél azonos falazástechnikát figyelhettünk meg, mint a Kórház utcai palaestrarész exedrájánál. A téglasorok szélső darabjait háromszög alakú téglákból képezték. A meleg levegőt áteresztő nyílásokat magába fogadó faltömböt a D-i oldalon téglaporos és kőtörmelékes csömöszölt fal zárja le (30. kép 2,3). A két nyílást befoglaló faltömb K-i részét meglehetősen elpusztította a földmarkológép, ezért sajrios csak a metszetben tárhattunk fel négy hatalmas monolitból faragott kőtömböt a K-i nyílástól K-i irányban 1,55 m-re. Méretük: 85 cm X 54 cm, — 63 cm X 25 xm, 63 cm X 33 cm, 63 cm X 33 cm. Ez után beleütköztünk a terrazzótörmelékes ÉD-i irányú falba, mely a jelenlegi járószintig megmaradt. Sajnos itt sem haladhattunk tovább D-i irányban a feltárásainkkal, tekintettel arra, hogy bekötő hídszerkezet alapozási munkái folytak. Ugyancsak a Hídépítő gépi munkái nyomán szabaddá vált K-i metszetfalat tisztíthattuk Ny-ról. Itt megtaláltuk a III/5. sz. helyiség hypocaustum terének, felújított kettős padozatát. A felső szinten még egy faragott kőoszlop lábazata is látható (31. kép 1). Jó állapotban maradt meg egy meleg levegőt áteresztő nyílás: két oldala és lefedése faragott kőlapokból készült, alját téglával burkolták. Későbbi átalakításnak jele a 2 cm X 35 cm X 35 cm méretű téglából készült lefalazás. Egy sorát kibontottuk (31. kép 2), mögötte 1,14 m-es üreg volt. Az építési terület DNy-i részén a leendő aluljáró földkiemelése során két terjesen ismeretlen részlet vált részben szabaddá. Az egyik, az eddig ismert legkésőbbi átépítés során készült, talán víztároló szerepét betöltő téglalap alakú konstrukció, míg a másik az alatta kibontakozó, D-i irányban apsissal záródó nagyméretű terem. Ennek a résznek a megtartása különösen sok és nagy gondot okozott, tekintettel arra, hogy a tervezett aluljáró az emlékeket teljesen megsemmisítette volna. Köszönet és elismerés illesse azt az intézkedést, amely lehetővé tette, hogy az aluljárót áttervezzék és az új konstrukcióban megmaradjanak és láthatók legyenek a fürdő egyik legmegkapóbb látványt nyújtó részletei. III/l 1. sz. objektum Ez a sajátos falazási technikájú részlet: 7 m X 4,9 m, 2,2 m magas objektum, a legkésőbbi periódus maradványa. A téglalap alakú konstrukció, az apsiszos terem terrazzó padozatán ül. Az 50 cm vastag falakat előre kiásott szelvényekbe öntötték. Technikája azonos a Ili/10. sz. meleg áteresztő nyílások faltömbjeit lezáró és attól K-re talált erősen téglaporos apró kőtörmelékes falakéval. 17 (32. kép 1) A D-i zárófal sarkainál még további, ugyancsak D-re kinyúló falrészek tűntek elő. Miután a falak meglehetősen laza, gyenge megtartásúak voltak, a gépi rázkódtatás következtében könnyen kiomlottak. A faltesten több helyen megmaradt függőleges és ferde irányú fazsaluzatnak nyoma. Az objektum rendeltetését illetően feltételezésekre vagyunk utalva. Miután ez a típusú falazási technika erősen víztartó hatású, egy nagyobb víztárolóra gondolnánk. A készülésének időpontjára vonatkozóan már nehezebb helyzetben vagyunk. Sem hazai, sem külföldi régészeti anyagban nem ismerjük a technika párhuzamát, sem mi magunk, sem a helyszínre látogató, különböző korszakokkal foglalkozó kolléga. Egyelőre azt állapíthatjuk meg, hogy az itteni létesítmények legkésőbbi részlete a megmaradt tároló. Reméljük, hogy a kérdéseinkre bővebb választ kapunk a terület D-i irányban történő további feltárásai során, ahol nyomokban ugyan, de eddig is több helyen előtűnt az erősen téglaporos, csömöszölt, öntött falazású részlet. III/l2. sz. helyiség Ez a helyiség az eddigi megismert részleteknek talán legimpozánsabb fürdőterme (32. kép 1—3). Az alaprajzi kép arra utal, hogy ez az objektum egyben a fürdő D-i határát is jelzi. A termet csak kisebb szakaszokban tárhattuk fel. A terem D-i vége apszissal zárul. A K-i és Ny-i sarkoknál negyedkörcikk alakú lépcső épült terrazzó bevonattal. Itt a 6 cm-es terrazzó mögött 3 cm-es sötétszürke színű habarcságyazásba téglatörmelékes réteget találtunk. A padozat szinte teljesen sértetlen állapotban maradt meg. A padozatot és a felmenő falat egyszerre készült terrazzó réteggel burkolták. A találkozás szögleténél párnatagszerű egyenletesen lesimított profilált vastagítást 186