Budapest Régiségei 24/3. (1977)
Zolnay László: Az 1967-75. évi budavári ásatásokról s az itt talált gótikus szoborcsoportról 3-164
Annak a mellvasnak - amelyet lovagunk szobra visel - első klasszikus magyarországi megjelenése: 1373. A Kolozsvári testvérek Szent György szobrán látjuk ezt a diszes - immáron egy darabból vert - vasvértet. (Azt a feltevést tehát, amelyet Boeheim: nyomán Kalmár János is követ, 2 78 hogy ti. a mellvas először csak Itáliában, de ott is csupán 1380-ban jelent meg, s az még 1430körül is ritkaságszámba ment, a jól datált Szent György szobor is megmásítja. De megcálfolja ezt az egyik - még a század derekáról származó - Simone Martini kép is; itt a Krisztust, kísérő légionisták egyike visel mellvasat. ) 279 Ezek a mi lovagunkéhoz hasonló mellvasak a XIV. századra jellemzőek. 2 ^° A teljes lemezvért a XV. századig várat magára. Vértes lovagunknak fegyver divat ját mellvasa az 1360-80-as évekre ha J ározza meg. A mell vas analógiái A mellvasak XIV. századi divatjával kapcsolatban legfontosabb datálási alapjainkat a nyugateurópai lovagok sírkövei nyújtják. így lovagunkéhoz hasonló - vállra csatolt s derékig érő - mellvasat látunk a 1359-ben meghalt Walter Bopfingernek a Nördlingen mellett levő bopfingeni plébániatemplomot diszitő sírkövén. 281 (Bopfinger mellvasáról három lánc csüng alá, fegyveröve, térdvasa, lábvértje és kardja meglepő egyezést mutat 5.sz. lovagunkéval.) Az 1369-ben meghalt Ulrich Landschaden mellvasa 82 a mi lovagunkétól abban tér el/ hogy Landschadennak nemcsak mellét borítja vasvért, de ez - öve alatt - egy ágyékáig leérő alsó test-vértben folytatódik. (UlrichLandschaden sírköve Neckarsteinachban s Heidelberg közelében van.) A lovag alakját - a miénkhez hasonló térd- és lábvas, egyebütt sodronyig borítja; kazettás katonai öve budai 19. sz. alakunkéra emlékeztet. Ugyanezek jellemzik Conrad von (Sauwensheim) Seinsheimnek - az 1369-ben elhunyt s a schweinfurti Szt. János templomban nyugvó miiesnek - sírkövét is. Lábvasának levélszerü díszítése ugyancsak lovagunk térdvasának közeli rokona. 283 Még közelebb áll 5. sz. lovagunk mellvasához a 1370-ben elhunyt Arensbergi Gottfried grófnak - a kölni dómban őrzött - sírköve, illetve annak viselete.284 Diszes - sasos címerrel vésett - mellvasa csak derékig ér, ez alatt páncélingben folytatódik. Mellvasa alatt pancering, ezalatt felső combközépig érő bőr fegyvering. A németalföldi lovagi sírkövek közül - vértes lovagunk fegyverviseletének analógiájaként - különös fi gyeimet^ érdem el Hüglin von Schoeneck (+1374) és Bernhard von Masmünster (+1383) sírköve. Schoenecké a bázeli Szent Leonhard-templomban, Masmünsteré a bázeli dómban van. Von Schoeneck vaskalapot és sodronygallérja alatt - csakúgy, mint vértesünk - fűzött bőrzekét visel. Derékszíja neki sincs; mélyre eresztett övéről csüng alá- elől a tőre; -bal oldalán - kardja.Lábait a felső comb aljától bokáig kályhacső szerű lábvas védi. A bőrfüzéses fegyverkabát vonatkozásában fontos - a békás cimerü - 1375-ben meghalt Weikhard Froschnak2 8 6 a Frankfurt a. M. Szent Katalin templomában őrzött sirfedlapja. Schoeneckéhez hasonlóan ez a - hermelin bélésű palástot viselő - lovag is sodronyingére és talán 2 ®' fegyverkabátja alatt viselt mellvasára vonja fel fűzött fegyverkabát ját. Ennek a fegyverkabátnak fűzése a nyaknál kezdődik, végigmegy a mellkason és a két comb között még a két láb közé is behalad. Lábvasa rokon a mieinkkel, öve pedig - oldalt kazettákkal., középütt kis gótikus toronnyal288 „ a krakkói Nagy Kázmér tumbán látható övdisszel rokon. A már említett Bernhard von Masmünster féle sírkőnek (1383) vértezete nagy mértékben hasonló a mi budai vértes lovagunkéhoz. Masmünster is vaskalapot és sodronygallért visel; ám az ő felsőtestét - Frosch (1375) és Schoeneck (+1374) fegyverdivatjával ellentétben - mellvas borítja; ez kettős gyűrűvel fogja körül a derekát. Alatta - csakúgy mint a mellpáncél alatt - sodronying. Derekán egy vékony szíj jobb oldalt viselt tőréhez vezet; csípője alatt kockázott kazettákból álló díszöve; baloldalt - mellette - kétélű gombvégü egyenes kardja. 289 Annál a két mellvértnél-a wertheimi Johann Graf von Wertheimé és a würzburgi Ludwig von Huttené - amely közül az elsőnek viselője a 1407-ben, a másiké 1414-ben halt meg, a sodronygallér alatt viselt mellvashoz már ahhoz kapcsolódó hozzászegecselt, babérlevélszerű, lamellás hasi vértezet, a másiknál sodrony szoknya 290 izül; a teljes páncél felé vezető fegyvertechnikai divat jeleként. 29 * 91
