Budapest Régiségei 24/3. (1977)

Zolnay László: Az 1967-75. évi budavári ásatásokról s az itt talált gótikus szoborcsoportról 3-164

Lovagunk vas lábvértbe bujtatott lábán a térdnél - kettős lemezvassal redözött - térdvas van, 265 szij és csat nyomával.A lábszárnak, az alsócombnak természetes idomát követő láb­vértet a boka felett (a jobblábon egy tenyérnyivel, a balon arasznyival) hátsó, szijas csato­lás rögzíti. 266 A bal lábon alul még - elmosódott-kopott - állapotában a szij fémcsatjának szobor-mása is látszik. A láb- és mellvérttel harci mezbe öltöztetett lovagot vállától majdnem bokájáig lecsün­gő könnyű palást, köpeny védi a portól. Ez a köpeny a jobbkéz alól lefutó redőivel - alig­hanem statikai okokból - becsúszik a két, terpeszben szétvetett - de mégis játszó, mozgás­ban lévő - láb közé. A palást nyilván ugyanúgy a földig ér, mint a többi szobornál. Ezeknél - ugyancsak sta­tikai okokból - gyakori az, hogy az alakok rajta állnak, rálépnek saját köpenyükre. Lovagunk köpenye a mellkas két oldalán -, ahol teljesen szétnyílik s a mellvasat láttat­ja -, lágyan megformált hajtókákkal (revers-ekkel) visszahajlik. így keretezi a felül hullá­mosan kimetszett kis mellvasat. Alakunknak hátát is ez a szépen redözött könnyű köpeny bo­rítja. A palástnak a mellen leirt két hajtókája hátul a nyaknál már szabályos és szabott gal­lérként simul a testre. Vértes vitézünknek egyszerű ruhaöve alatt pompás diszü kettős fegyverderék, "vitézkö­tés" 267 ékeskedik. Ennek a disz-övnek alsó - szép, háromkaréjos tárcsamintás bronz vé­gÜ - szija (amelyet az övcsat mögött, a szijon lovagunk könnyedén áthurkolt) elől lecsüng. 266 Maga a díszes fegyveröv ruta-virágokat imitál. 26 ^ A fegyverfüggesztő övön pomás, széles pengéjű, kétélű pallos, hüvelyben. A kardhüvely nyilasánál, a keresztvas alatt X alakban ke­resztezett szalagokkal alakított - kissé archaikus izü (20. ábra) - díszítést faragott ki a szobrász. E fekvő kereszt-diszből szalagok kígyóznak alá a - lefelé sem keskenyedő - pal­los hüvelyére. 2'0 Lovagunk kis, de csontos, eres, érős keze pallosának markolatán nyugszik. A kard ke­resztvasának két tövise hiányzik, helyükön csupán csapoláshoz kellő lyukakat látunk. A ke­resztvashoz tartozik azonban egy félkor-, vagy csónak alakú vasalás, nyilván a pengét hiva­tott jól rögzíteni a hüvelyben. Lovagunknak kezét sem vas-, sem bőrkesztyű nem védi. A bal kézfej a palástból csőszerű karmantyúból - manchettából - bújik elő. Meglehet, hogy ez a textilen implasztikus megmunkálású - a kézfej felé csőszerűén keskenyedő ruhaujj egy ­ugyancsak felszijjazott - alkar-vértnek szobrászi mása. Egyelőre - pro és contra - el nem dönthetem: nem vértes lovagunknak tartozéka-e egy - réteges, lamellás, lemez-sávos - lábazat. Ez a vértezett lábbeli azonban nem vas-saru, nem is vas-cipő! Bőrtalpa van, ugyanolyan - a varrást utánzó - megmunkálással, mint ami­lyen sarutalpat a többi, fegyvertelen lovag visel. Tehát e vértezett saru csak felül, az un. cipőfelsőrésznél lamelláit. (Egy másik sodronyinges, vagy vertes lovag szobortestéhez egy olyan térdvért töredék tartozik, amelynek vasa alól aranyozott sodronyzatnak bojtjai lógnak le. 27 * Ennek a térdvértnek formája eltér a vértes-lovag genouilliere-étől.Az simán redözött lemezzel fogja körül a lábat. Ennél a - jelenleg gazdátlan - térdvas-töredéknél háromkaré­jos, pillangós levéldisz óvja a térdet. ) 272 Ez a mellvasas, vértes lovagunk - az ötös -, fegyver- és viselettörténeti értékén tul, szoboranyagunknak egésze (vagy annak egyrésze) datálási szempontjából is a legnagyobb fi­gyelmet érdemli. Fegyvertörténeti jegyei - mellyas, lábvért, a pallos formája, a kardkötési mód - tiszták. Ezeknek a fegyvertörténeti jegyeknek egybevetése pedig szinte évre, évti­zedre datál. E datálás hibahatára pedfLg adott esetben 273 egy-két-három évtized. Lovagunk s a Képes Krónika fegyveresei - A meljLvasak Vértes lovagunk fegyverzete haladást jelent a - már megfestése, az 1360-as évek idején is maradi 274 - Képes Krónika harcosainak hadviseletéhez képest. Az ott ábrázolt vitézeknek öltözéke térdig érő "pancering. " Erre a sodronypáncél ruhára öltik testreszabott szűk bőr­ruhájukat, fegyver kabátjuk at. Karjukat, lábukat vaslemez-vértezés borítja. 275 Szent László freskóciklusainknak hosszú sora 276 mutatja: a XIV. század második felé­nek Magyarországán a harcosoknak felsőtestét jobbára még csupán a feszes bőrruhára varrt sávos fémlemezek - lamellák - védik. 277 (Ezt nevezik franciául brigantine-nek). Ugyanezeken a freskóciklusainkon azonban kivétel nélkül megjelennek - az 1360-70-es évektől fogva - a csípőre eresztett katonai díszövek, a harisnyanadrágok, a térdet verő f e gyve r k ab át ok. 90

Next

/
Thumbnails
Contents