Budapest Régiségei 24/3. (1977)

Zolnay László: Az 1967-75. évi budavári ásatásokról s az itt talált gótikus szoborcsoportról 3-164

Közülük negyvenhatot sikerült Bodor Imrének meghatároznia. Három annyira rossz megtartású volt, hogy annak meghatározása nem sikerült. (Anyaguk, méretük, vastagságuk azt mutatja: ez a három meghatározatlan érme is a többi negyvenhathoz hasonló. Azokkal egyidős.) Érmek már a szobroknak legfelső rétegében is kerültek elő. De találtunk pénzeket a legalsó szoborrétegben, a legalsó szoborlelet alatt is. Az érmék - két, a XV. század második felére keltezhető érmen (Mátyás király 1458-1460 és Jagelló Kázmér lengyel király 1447-1492 év közötti veretén) kivül igen szűk időhatárra korlátozódnak. Azonos időkből való pénzek mind a legfelső, mind a közbülső, mindpedig a legalsó rétegben tömegesen kerültek napfényre. Ezért világos - és ezt a torzóinkkal együtt előkerült más leletek mondanivalói is igazolják - : az egész szoboranyag egyszerre, vagy legalábbis igen rövid időn belül került erre a helyre. A leghamarább s a legkésőbb ide került szobor idevetése között inkább napok teltek el, mint hetek. Vagy inkább hetek, mint hónapok. Evek aligha. Semmiképpen sem! A numizmatikai rétegsor teljesen összefügg, massziv. Ezért annak tömegéhez képest •esetleges és nem meghatározó a legkorábbi s a legkésőbbi érmék-megadta alsó és felső legtágabb időhatár. így bátran mellőzhetjük Nagy Lajosnak (1342-1382) két itt talált dénárát. Egyik 1371/72-ből, a másik 1373 és 1382 közötti időből való veret. Mellőzhetőnek gondolom Mária királynőnek (1382-1395) 1383 évi verésü dénárát is. Ugyanigy nem tartom jellemzőnek '- a szobrok idehelyezésének kora tekintetében - Mátyásnak és Jagelló Kázmérnak fent már ismertetett egy egy veretét sem, noha Mátyásé bizonyosan uralma kezdetéről (1458-60) való. 257 Ha e két legkésőbbi pénzérmet - tehát Mátyásét és a lengyel Kázmérét - leszámítjuk, legkésőbbi érménk Habsburg Lászlónak az a bécsi dénára, amelyet 1452 és 1457 között vertek. Egyetlen - esetleg hamis - V. László dénáron kivül - és ez lényeges - V. Lászlónak hét darab olyan veretével találkozunk, amelyet nem tényleges uralomrajutásakor, 1444-ben - I. Ulászlónak a várnai csatában való eleste után -, hanem 1440-ben, még mint ellenkirálynak nevére vertek. I. Ulászló királynak összesen tizenegy veretével találkozunk. Mind a tizenegy vereté - épp ugy, mint (V. László egyik bécsi dénára kivételével) valahány V. László pénzünk is I. Ulászló királynak uralkodása első évéből, 1440-ből való. Ez azt jelenti: tizennyolc 1440-es verésü pénzünk van. Ez a meghatározott teljes érmeanyagnak negyven százaléka. A leletsort Zsigmond király hosszú uralkodásának (1387-1437) huszonegy obulu

sa, kvartingja és dénára egésziti ki. Közülük két obulust 1387 és 1427 közé helyez a numizmatikus. Két Zsigmond dénár 1390 és 1427 közötti időszakból való veret, két másikat 1427 és 1437 között vertek. Zsigmond kvartingjainak kora 1430 és 1437 közötti verés: tehát tizenhat Zsigmondkvarting a király-császár uralkodásának legutolsó hét évéből váló. Ha tehát a két- három legkorábbi és legkésőbbi érmet melőzzük (ezek datálásunk ollójának hegyét 1371-től 1492-.ig nyitnák ki) -, azt látjuk: numizmatikai leletanyagunk az 1430 és 1440 közötti időszakra sűrűsödik be. Összesen harmincnégy pénzérménk való az 1430-1440-es évtizedből. Ez pedig a meghatározott negyvenhat pénznek kereken 75 %-a. Természetes azonban, hogy egyedüli irányadónak nem fogadhatjuk el a pénzeknek zömét. Meg kell néznünk azt a legkésőbbi éremleletet, vagy más olyan egyértelműen datáló bizonyítékot, ami az esetleges terminus post quem-re jellemző. Lelet sorunkban 1440-től fogva egészen Mátyás királynak 1458-60 között vert pénzéig lánc ólat szerűen, de még szórványos leletünk sincs. így tehát nagyjából az 1440* körüli időszakkal, illetve - mivel ezeknek a pénzeknek élete legfeljebb tiz évvel haladja meg verésük időpontját * az 1440-nel kezdődő évtizeddel tekinthetjük lezártnak lelet sorunkat. Ugy gondoljuk tehát - s ezt mondják a pénzeket kiegészitő társ-leletek is - az 1440-nel kezdődő évtized végére mind szobraink, mind pénzleleteink a földben nyugodtak már. Bizonyos, hogy amikor 1457 véres márciusában Bártfa követei Hunyadi László fogsága, elitélése és kivégzése miatt zárva találták a budai várpalota kapuit s annak hidjain át nem kelhettek, majd pedig amikor március 14-én Hunyadi Lászlónak fejét vették, a fővétel helye, a várpalota északi előudvara, az "area amplissima" már elegyengetett, házromokkal, el nem csufitott, nivellált terület volt. Vagyis: legkésőbb 1458-ra szobraink már a földben nyugodtak. A Zsigmond által a három égtáj - Észak, Kelet és Nyugat irányából uj falakkal s kapukkal körülvett térség ekkor 83