Budapest Régiségei 24/3. (1977)
Zolnay László: Az 1967-75. évi budavári ásatásokról s az itt talált gótikus szoborcsoportról 3-164
A földig érő redőzetből az alak jobb lába hegyes sarujának az orra kilátszik. (Sarujának orrformája: korjelző. Egyezik a szoborgalériánk valahány sarujának alakjával. ) Szoboralakunknak - a frigiai sipkákra, a középkori kőműves-sapkákra emlékeztető puha fejfedője alól kétoldalt körkörösen megmunkált hajfürtjei kunkorodnak elő. Magát az alakot két félkör -átmetszetü henger tag közé, annak hornyába, a gyámkő párkánya alá kényszeritett fejjel, igen bravúros módon komponálta s faragta mestere. Rendkívül karakteres - egyéniesítő - vonásokat jelenít meg a komor szoborfő arcának megmunkálása. Talán ön-portré. Az egész alakon kréta- vagy gipszalapozás. A figura baloldalán, a köpenyen veres festék nyomai. Gyámkövünket - párjával együtt - felmérte és akkor még hiányzó fej nélkül lerajzolta Czagány István. Méreteiről rajz is tájékoztat. A gyámkő magassága: 37 cm. Az 1. sz. szobrászati alkotás « gyámkövünk - puffos, karmantyus ujjával 133 19. és 29. sz. szobortozónkhoz vezet el. ^Gyámkövünk alakjának finom fogasvésős megmunkálása, a ráfestés alapjául szolgáló gipszes alapozás csoportunknak számos más szoboreleménél, a finom fogasvésős megmunkálás összes kisméretű, egyházi rendeltetésű szobrunknál jelentkezik. (130, 132. kép) Lelt. sz.: 75.1.1, 2. Alakos gyámkő (II. ) Az előbbihez mind rendeltetésében, mind megmunkálásában hasonló alakos gyármu, „ Feltehetően az előbbinek pár darab ja. Gazdag ruha-redőzetü csuklyás, szakállas férfialakot ábrázol. Két lábát a két pozitív hengertagra támasztja. Bal lábának saruorra ki is látszik a földig érő köpeny alól. Magát a testet - csakúgy, mint az 1. sz. gyámkő atlaszát - a két félhenger hornyába, két pálcatagbezárta negativ félhengerbe komponálta a művész. Alakunknak térdén két kezével fogott könyve nyugszik. A könyv fedelét - a látható pontokon - bronz gombver etet imitáló faragások borítják. Jobb kezén ráncos, a csuklóra izülő kézelő. Vállát csuklya veszi körül. Ez elől, bő keresztredőjével -a nyitott könyv ritmusát ismételve - horizontálisan újra átmetszi a szobrot. . A komoly tekintetű arcot homlokáig előre boruló csuklyája övezi. Alakunk bajszos és szakállt visel. Nemcsak szeme nyílik tágra. Szája is nyitott. Mintha csak a kezében tartott könyvből énekelne. Finom megfaragása galériánknak apostol- és próféta szobrainak fogasvésős megmunkálásával azonos. Az alakot - a lovagoktól és a heroldoktól eltérő módon, de a kisméretű próféták alakjaival egyezően - krétás-gipszes alapozás, azon pedig (a 26. sz. próféta alak festésével egyező) szürkés festék borítja. Ruházata elmenne szerzetesi csuhának is. Arcán, a szem körül élénk barnás festésnyomok: száját élénkpirosra festették. Az 1. és 2. sz. gyámkő tartotta talapzat feltehető, hogy maga is nagyobb méretű szobroknak elhelyezésére szolgált. 134 Magassága - társáéval egyezően - 37 cm. Gyámköveinknek, atlaszainknak érdemes egy szót szentelnünk! Megjelenésük -utaltam is rá- mintha átvezetés lenne, hid, budai galériánknak két nagy csoportja: a világi-udvari s az egyházi-vallásos csoport alakjai között. Szokásos középkori gyámköveink közül -amelyek hol bajháritó (apotropaikus) jellegűek, hol szenteket, királyokat, donátorokat, majd meg építőmestereket megjelenítők -, ez a két budai alakunk leginkább az egykori kőfaragók portéban kifejezett szignaturáira emlékeztet. Amíg az esztergomi királyi kápolnában a Jó és a Rossz jelenik meg, a jaki északi mellékszentélyen, de számos más templomunkban is 135 hol királyoknak fejét, hol építőmesterekét látjuk. így a mi gyámköveinknek atlaszai - ha nem is oly világosan, mint Kassai Istvánnak közel száz évvel későbbi (1464), datált, monogrammal is szignált önportréja - bízvást elmehetnek galériánk alkotóinak. Meglehet: ők azok a vállalkozók, akiknek - a szó szoros értelmében - vállán nyugodott a hajdani építészeti-szobrászati remekmű. Két atlaszunknak, e két hatalmas - talán szoborposztamensül szolgáló gyámkőnek galériánk hajdani sorsa tekintetében különös jelentősége van. Ez a két alakos gyámkövünk, csakúgy, mint a régebbi ásatás ismert Leányka-fejes gyámköve és az általam 1974 februárjában a felszínen talált gyöngyös-hajhálós leányfejes gyámkő, annak bizonyítéka: szobrainkat egy nagyobb bontás alkalmával vetették M, 47