Budapest Régiségei 24/3. (1977)

Zolnay László: Az 1967-75. évi budavári ásatásokról s az itt talált gótikus szoborcsoportról 3-164

oszlopfőket alighanem a falu földesurainak, az esztergomi érsekeknek valamelyike - Estei Hippolit, Bakócz Tamás, Szálkai László - faragtatta a XVI. század elején. Jó példája a budai s a letkési reneszánsz anyag annak, hogy a királyi és érseki aulák udvari művészete madárszárnyon repült -: gyorsan. Eddigi budai anyagunkban társtalan egy - amúgy eléggé rossz megtartású - vörösmárvány ajtókeret pompás töredéke is. Vésetén a gyümölcs - a gránátalma kedvelt mustrája -, fegyverek - ij, nyílvessző, fokos, - motívumaival keveredik. A követ, a rátapadt habarcs* tanúsága szerint, tönkrejutása után egyideig falazókőként használták. (44-45. kép) Ez a kő egy - eddig ismeretlen tipusu - budai reneszánsz ajtónak egyetlen, de monumentális bizonyítéka. Ezek a reneszánsz töredékek szintén az istállók alatt, a nagy betöltési rétegből kerültek napfényre. Az 1973 évben került sor egy olyan barokk-kori falmaradványnak elbontására, amelyet az északi előudvar északi zárófalának kaputornyába építettek bele.Alíghanem a Zeughaus építésekor emelték. Miután meggyőződtem kései voltáról, a középkori - régebbi - falak tisztázása végett, dokumentálása után elbontattam ezt a falazatot. A barokk-kori falból - a fényképen megjelölt helyen - egy vörösmárvány reneszánsz töredéket emeltünk ki. Vörösmárvány ballusztrádnak osztó-eleme az. Egyik oldalán a Jagelló sas. Másikon - korona alatt II. Ulászló király keresztnevének kezdőbetűje (W). Balogh Jolán 1973. évi megállapítása szerint ez a datálható töredék kulcsdarab: annak dokumentuma, hogy a Mátyás-kori kőfaragók, Mátyás halála után és Báthorí Miklós váci püspök által való váci foglalkoztatásuk előtt, Budán, egyideig - 1490-1510 közt - II. Ulászló királynak is dolgoztak. A kisebb, kevésbé jelentős - vagy típusaikban más ásatásokból már ismert - kőfaragásoknak se szeri, se száma. Itt említenék meg egy reneszánsz vörösmárvány relieftöredéket: az ágaskodó oroszlán motivumával. Talán a Cimertorony egyik - a kétfarku cseh oroszlánt ábrázoló - címerének töredéke. (Nem sírkő ! ) Nagyon sajnálatos, hogy 1973 őszén a terepen talált és a múzeumi kőtárba-szállitásukat váró egyik középkori kő-csoportunkat - köztük egy hatágú aranycsillaggal festett veres és kékfestésü gótikus béllettöredéket (összesen vagy negyven kisebb követ)- a palotaépitéseken dolgozó kivitelezőnek, a Mélyépítő Vállalatnak emberei egy munkaszüneti napon elszállították. (Felelősségre vonásuk ezúttal is elmaradt!) A hiányzó kövekből csupán a csillagdiszesről s egy ballusztrádról maradt néhány fotónk. (41-46. kép) (42. ábra) Törökkori emlékek A bontási munkák időszakában a Palota-utról a Csikós udvarba felvezető ut mentén akadtam rá egy török sirkő nagyméretű mészkő turbánjára. Számos, finom fogasvésővel megmunkált épületfalazó kő került elő az északi palotaudvar hajdani - Haüy által "P" jelzéssel ellátott - épülete bontásból. Ugyanitt azonban - mivel én már csak alapfalakat találhattam meg - semmiféle törökkori épületplasztikai elemre nem akadtam. Lényegesebb volt ennél az egy szórványos kőlelétnél az, hogy utóbb területemnek tizenöt pontján steril törökkori lelőhelyekre, szemétgödrökre akadtam. Ezek térképre helyezésekor világossá vált: ezek a törökkori szemétgödrök-nagyjából - a Rabatta-nál 1687-ben még jelzett s 1972-73-ban utolsó alapfalaiban is elbontott, nagy törökkori épületet környezték. Törökkori leleteink feldolgozására később kerül sor. Mégis itt emlékeznék meg egy XVI. századi szegkovács-műhelynek szinte teljes szerszámkészletéről. (32-33.ábra. ) Ez a vasanyag az erődrendszer északi főkapujának nyugati - 1973-74-ben megsemmisitett - toronyalap-maradványai közül került elő. Törökkori gödreink egyikének kimagasló lelete egy XVI. századi izniki kancsó,anyagunknak szinte unikális darabja. (Egyetlen rokondarabját az I. Tárnok u. 11. sz. telek kútjának betöltéséből emeltem ki a 960-as években. Budapest Régiségei 23 (1973) 251. (kép) Zárt XVI. századvégi törökkori gödörből került elő egy, a XVI. század derekán exportra készített kínai porcelántányér, fantáziatájban rituális labdajátékot játszó férfiak alakjaival. Ugyaninnen került napfényre egy török szemeskályha fazekasbélyege is. 21