Budapest Régiségei 24/3. (1977)
FÜGGELÉK - Szakál Ernő: A budavári gótikus szoborlelet restaurálása 211-215
SZAKÁL KR NO A BUDA VÁM GÓTIKUS SZOBORLELET RESTAURÁLÁSA A napi és hetisajtó, a havonta megjelenő irodalmi és képeslapok bőven ismertették Zolnay László, a Budapesti Történeti Múzeum régészének nagy leletét az 1974. év télutóján feltárt szoboranyagot, a budavári ásatások szenzációját, a figurális töredékek oly meghökkentő bőségét, mely a hazai ásatások sorában egyedülálló, és felbecsülhetetlen értékű. A feltárás, a számtalan faragványtöredék kiemelése az adott körülmények nehézségei között is biztosította azt A hogy a sok figurális (töredék a Budapesti Történeti Múzeum - az anyag elhelyezésére kibővitett - restaurátor műhelyébe kerüljön. Az egész figurális töredékanyag hullámpapirral, majd habszivacslapokkal boritott asztalokra került, mert a nagyon sérülékeny faragványokat és töredékeket csak igy lehetett szakszerűen és áttekinthetően tárolni, azokat minden további sérüléstől megóva. Az ezernyi tőredék nagyobbjait minden szakértelem nélkül is egyszerű volt meghatározni. A fejeket, törzseket, lábakat és kezeket könnyen lehetett csoportositani, de az apróbb töredékek válogatásához már többirányú, részletezőbb megfigyelésekre volt szükség. Ezek a részletek egymást kiegészítve meghatározó adatokat szolgáltattak az azonosításhoz, az összetartozások felismeréséhez. Figyelembe vettük - a töredékek anyagának szinét, finomabb vagy durvább szerkezetét, rétegződését, fajsulyát, tömörebb vagy lazább szövetét, - a méretadatokat, hogy arányosan nagyobb vagy kisebb figurához tartozhat-e a töredék, - a formaképzést és a művészi nivót, a testrészek és drapériák konstrukció szerinti adatait, - a faragástechnikát, a simitott, reszelt, fogazottan kapart és nagyolt felületképzés jellemzőit, - a törés felületek egybevágóságát függetlenül attól, hogy tiszta vagy elszineződött a töredék, - a színezés és aranyozásmaradványokat, s azt is, hogy ezek közvetlenül a kőfelületre vagy alapozásra festettek-e, - és végül, a feltárás leletkörülményeit, és az ásatáskor készült fényképeket. Ezeket az objektív adatokát olyan vizsgálatok egészítették ki, mint a károsodások különböző időpontjai és okozói. Megállapítottuk, hogy a szobrok eltemetése előtt keletkeztek az egyes törés felületeken látható kopások és szándékos ráfaragások, valamint a hő okozta károk, az elszíneződések a kőanyagban és a törések legnagyobb része. A zúzódások legtöbbje a kőfaragványok egymásra dobálásának a következménye. Vegyi károsodások főként a festésmaradványokon voltak észlelhetők, az egyes színek elváltozásával, és a laza kötőanyagok olyan gyengülésével, amelynek hatásfokát az eltemetődés előtti körülmények, majd az agyagos, földes és égett rétegek különféleképp befolyásolták. A restaurálás első ütemében a szobortöredékekre rárakódott és rátapadt szennyeződéseknek eltávolításánál a technológiát aszerint választottuk meg, hogy milyenek a szennyező anyagok, mindig figyelembe véve a kő faragvány szilárdságát is. Tekintettel e kőanyagok nedvszívó tulajdonságára, a legtöbb esetben a mechanikai tisztítást részesítettük előnyben, mert mosással a felületi szennyező anyagokat, főként az agyagot, belevittük volna a kőbe; másrészt veszélyeztettük volna a szennyeződés alatti esetleges festésmaradványokat. Vegyi fisztitást ott alkalmaztunk, ahol ez elkerülhetetlenül szükséges volt, mert sok esetben a tisztítással egyidőben a konzerválást, a festésmaradványok rögzítését is el kellett végezni; vagy olyan elszíneződéseket kívántunk tónusban csökkenteni, melyek a plasztika egységét nagyon megbontották. Fő szempontunk e munkálatoknál az volt, hogy sem a tisztítással, sem a konzerválással nem változhat a kő eredeti színe, és minden festésmaradványt meg kell tartani, bár a konzerválás a színeket a kiszáradt állapothoz viszonyítva legalább egy tónussal felfokozza, intenzivebbé teszi. ^ A sok időt és türelmet igénylő mechanikai tisztításhoz különféle fém szikéket, csontból és fából készült kaparókat, durvább és finomabb sőrtéjü keféket és ecseteket használtunk. A csontkeményre száradt agyagrétegeket és csomókat esetenkint finom vizpermettel lazítottuk fel, hogy az eltávolítás a kőfelületet ne veszélyeztesse, mert sokhelyütt a rászáradt szennyeződések szilárdabbak voltak, mint a megtisztítandó faragvány kőanyaga. 211
