Budapest Régiségei 24/3. (1977)
FÜGGELÉK - Zolnay László - Boldizsár Péter: A budai királyi palota északi előudvarán végzett régészeti feltárás (1967-75) Árpád-kori kerámia leletei 173-178
ZOLNAY LÁSZLÓ - BOLDIZSÁR PÉTER A BUDAI KIRÁLYI PALOTA ÉSZAKI ELÖUDVARÁN VÉGZETT RÉGÉSZETI FELTÁRÁS (1967-75) ÁRPÁD-KORI KERÁMIA LELETEI Mint azt előzetes jelentésem számos szakaszában vázoltam, 1967-75 évi budavári ásatásain. során a most feltárt terep zárt lelőhelyeiről (és szórványként is) közép és törökkori kerámialeleteknek szinte felmérhetetlen mennyisége került felszinre. Tudományos meggondolásokból - például leletstatisztika - nem végeztem helyszini (tehát a terepen végbemenő) selejtezést. így azután a kerámiaanyag tisztitását végző segédszemélyzet hiánya s az anyag tömegessége miatt is, ezeddig csupán arra nyilt mód, hogy leletanyagunknak Árpád-kor anyagát mérjük fel. Az a leletanyag tehát, amelyet a most következő oldalakon munkatársam, Boldizsár Péter összeállításaként ismertetünk, terepünknek - vagyis a budai Várhegy déli szakaszának két periódusára jellemző. Egyik: a Várhegy XI-XTIL századi - a tatárjárás idején megsemmisült - falusias településének kerámiahagyatéka. Másik: a XIII. század derekán IV. Béla által alapitott városnegyed kerámiája. Munkánkba csak 197 5 év elején kapcsolódott be szakértőként Duma György. Boldizsár Péter alábbi összeállítását már a Duma György által adott direktivák szerint diszjungálta, elsősorban arra törekedvén, hogy korai kerámiaanyagunkban az importárut a helyi termékektől elválassza. A részletmunka közreadását mégis fontosnak tartjuk. Egy vonalon - a kerámia vonalán máris datálható elindulást ad a hajdani, XI-XM. századi hegyi falu - alkalmasint Minor Pest - magyar lakói életvitelének, termelési viszonyainak megvilágításához, A XIII. század második felének - az előbbitől nehezen elválasztható - cserépanyaga viszont Budának, az uj fővárosnak első évtizedeit tükrözi, a terepünkön feltárt déli városnegyed polgárházainak keramikus hagyatékával. x "- x x Az 1967 óta folyamatosan végzett ásatás teljes anyagának bemutatása pillanatnyilag lehetetlen. Most csak a jellemző leletek leirásával próbálunk vázlatot készíteni a XII-XHI. századi budai kerámiákról. Anyagunkat két, egymástól lényegesen különböző településnek, két fejlődési korszaknak rétegei adják. Először az első városfal épitését megelőző, tatárjárás előtti falusias telep anyaga. Ennek keletkezése bizonyosan visszanyúlik a XII. századra. Ennek a periódusnak a gazdagságát feltehetően Pest város közelsége, s a dunai kereskedelem adja. A második szakasz a XIII. század második fele - az a fallal kerített, szabályos telekosztásu, hirtelen fejlődő város, amelynek egyik utcasorát feltártuk. A ciszternák betöltésének alsó rétegei és egyes Anjou-kori padlószintek alatti betöltések kétségtelenné teszik azt, hogy a kőházak rendszere már a XIII. század folyamán állt. Az itt leirt kerámia anyagunk első hét csoportját a formák és technikai megoldások gazdagsága jellemzi, - ugy látjuk, hogy ezek helyi kézműves termékek. Kivétel a szürke kerámia, amely osztrák és morva manufaktúrák importja lehet. Afehércserép XIII. századi megjelenése és a század folyamán általánossá váló tömeges használata a helyi fazekasság fejlődését, a század közepén bekövetkező formai elszegényesedés talán a tipustermelés kezdetét, a helyi manufakturális ipar megindulását jelzi. Ezt látszik igazolni az a tény is, hogy a század első felében használt fenékbélyegek (mesterjegyek) a század második felében eltűnnek. Több, később általánossá váló tipus, technikai és formai előképe is fellelhető már a tatárjárás előtti rétegekben. A legfontosabb ezek közül - mert a hazai diszkerámia ipar kezdetét jelölheti - a vörös festés megjelenése és a sovány, vörösre égő agyagon alkalmazott fehér festés, amely mázas kerámiák alapanyagává válik.