Budapest Régiségei 24/3. (1977)
Zolnay László: Az 1967-75. évi budavári ásatásokról s az itt talált gótikus szoborcsoportról 3-164
páig 7, G m-ig budai márgában haladt. Az előbbi fúrás tehát 140, 57 m tengerszint feletti ma gasságban elhelyezkedő budai márga szinten 8, 6 m vastag édesvízi mészkövet mutatott ki amelynek felső szintje igy 149,17 m tengerszint felett. Eredetileg nyilván magasabban helyezkedhetett el, mert a fúrás áltól harántolt közmüalagutat belem'élyitették. A C épületszárny alatt mélyített fúrás a budai márga szintjét 148, G m tengerszint feletti, magasságban érte el, ezen 4, 6 m vastag édesvizi mészkövet mutatott ki, amelynek felszíne ezek szerint 153,2 m tengerszint felett. A Várhegy fennsíkjának déli részén feltárt édesvizi mészkő takaró ismeretében egy lépcsős tetaráta-rendszer képe rajzolódik ki, amely eredetileg egy egyenetlen budai márga hegylábra települt. A Szent György tér helyén annakidején nagyobb kiterjedésű tetaráta tó helyezkedhetett el. Ennek vizébe hosszú időn át hullhatott a szél által a Duna völgyének homokjából is felragadott lösz-szerű törmelékanyag. A tetaráta-medencét dél ie lé iv alakú, keményebb szerkezetű perem határolta; ebből mintegy 3-4 méter eséssel hullott alá a'viz' a következő szintre, ahol ujabb vastag mészkőréteg alakul ki. Ügy látszik, hogy a helyi erózióbázis leszállása, a Duna és az Ördögárok fokozatos bevágódása során a viz egy ideig továbbra is az eredeti feltörési központ, tehát a Szentháromság tér zónájában törhetett fel. A viz egy része az édesvizi mészkőtakarő felszínén dél felé lefolyva tetaráta lépcsősort alakított ki, másrészt a Várhegy középső részén már korábban kialakult mészkőtakaró alatt utat törve és ott üregeket kialakítva folyt le, illetve ujabb kilépési pontokat alakított ki déli irányban is, létrehozva olymódon a már meglévő forrásmészkő takaró alatt a Várbarlang üregrendszerét, ugyanakkor kialakítva az alacsonyabb szinten elhelyezkedő ujabb mészkőtakar őt, amely alatt már nem ismerünk üregeket. A Duna nyugatra tolódása és az Ördögárok fokozott bevágődása a Várhegy déli részének mindkét oldalán lejtőcsuszásokat eredményezett. Ennek következtében az édesvizi mészkő takaró peremei is leszakadoztak; ily módon alakult ki a takaró déli végének kihegyesedése. A förrásmészkő takarónak ez a déli irányban kifejlődött lépcsős szerkezete azonban igy, csonkult állapotában is jól felismerhető. A Várhegy évszázezredek folyamán tanuheggyé alakult fennsíkjának sajátos morfológiáját az ember a maga céljára ésszerűen kihasználta. Az István torony azért épült éppen arra a helyre ahol áll, mert a Várhegy stabil forrás mészkő takarójának ott van az ősi dunai átkelőhelyhez, a pesti révhez eső legközelebbi pontja. A Szent György téri nagy tetaráta lépcső természetadta szintkülönbségének jelentőségét már a középkor hadmérnökei is felismerték és ezt a tereplépcsőt a középkori várépitkezésnél, a védelmi rendszer kialakításánál felhasználták. A külső északi várfalakat a lépcső felső szélére, tehát a mésztufagát tömör mészkő peremére építhették; a kapuszék csonkjai ma is azon állnak. Igy a külső várfal mögött minden árokásás nélkül természetes mélység húzódott. A fent leirt részeredmények természetesen csupán az eddigi feltárások által nyújtott adatokra támaszkodnak. A teljesebb és megbízhatóbb következtetések levonását csak a további ásatások során feltáruló ujabb adatok teszik majd lehetővé. Dr. Dénes György, Budapest, 1975. október 1. " (10,11. kép, 62. ábra) A nagy várpiac északi és nyugati oldala A nagy várpiac sorsa a XVII-XIX. században Az 1687 januárjában készített Rabattá-, vagy Haüy-féle budai felmérés a mai Hunyadi udvar helyén, vagyis a középkori királyi palota hajdani előudvarában - az északi gótikus főkapu tornyán (G) kívül - mindössze egyetlen nagyobb, téglaalaprajzu épületet jelöl. (Utóbbit (F) betűjelzéssel látja el s ezt a Cavallier szóval oldja fel. ) (2. ábra} A "Cavallier" - mai szóhasználatunkkal ellentétben - akkoriban bástyát jelentett. Valószínű, hogy ez a Szilahtár-féle 1684.évi feljegyzés, amelyet Fekete Lajos 13 publikált, erre a tégla alaprajzú épületre vonatkozik. Eszerint az 1684.évi budai ostrom után a szultán Isztambulból Kösze (Szakálltalan) Sziavus aga szultáni mérnököt küldte ide és azt tette feladatává, hogy javítsa ki a sérült várfalakat. Elsősorban a sok kárt szenvedett nyugati oldalon. Fekete Lajos szerint Sziavus aga helyreállította a régi falakat és azokat egyes pontokon fokozottan megerősítette. A Várhegynél - a mai Krisztina tér felőli oldalán - a Karakas pasa
