Budapest Régiségei 24/3. (1977)
Zolnay László: Az 1967-75. évi budavári ásatásokról s az itt talált gótikus szoborcsoportról 3-164
Hosszabb összehasonlításokat szenteltem annak, hogy megvizsgáljam: a kivétel nélkül Buda környéki puha mészkőből faragott galéria egyes alkotásai összefüggenek-e egymással? Összefügg-e valamennyi, valamennyivel, avagy csupán egyes csoportjaik állnak egymással kapcsolatban. A kézenfekvő s jól datálható lovagi viselettörténeti adottságokon kivtil logikai rácsot csináltam - a szillogizmusnak valamiféle koordináta rendszerét - egyes faragásbeli sajátosságok (hátak, drapériák, hajak, szakáilak, kezek, lábbelik) vizsgálatából. így az a képem alakult ki: gótikus galériánknak valahány szobrát - két három vezetőmester irányítása alatt - aránylag rövid időn. alig pár éven belül az 1370/90-es években a helyszínen.készíthették el az egyelőre ismeretlen képfaragók. Az erős franciás izek ellenére, egyelőre még arra sem találok közvetlen indítást, hogy budai műhelyünket valamelyik konkrét franciaországi vagy németalföldi iskolához kötni véljem. De ugyanígy: hazai emlékanyagunkat áttekintve is - az általam 1955-ben először publikált esztergomi Madonna torzón, a már emiitett 1948/62 közt talált budavári torzókon s tán az általam a Tárnok utca 9-11. területén talált két félplasztikus XIV. századvégi királyfejen kivül, - nem találom közvetlen kisugárzását ennek a hatalmas budai királyi műhely művészetének. Ennek kutatása azonban későbbi feladatom s kutatótársaim leckéje. A XIV. századvégi datálást elfogadva lovagi csoportozataink egyik előképéül V. Károly francia király Louvrejának az a király + herold csoportozata kínálkozik, amelyet 1365 körül faragtak s amelyet a Louvre átépítésekor szétzúztak. Ennek az ábrázolásnak csupán leírása maradt fenn, azonban - az 1370-es években - Bécsben az osztrák társuralkodó hercegnek Stefanskirchén ugyanilyen - Európában immár unikális - felállásban örökítették meg magukat, feleségestül. A restaurálások előre haladtával világossá vált: a budai lovagok mellet t - a Louvre megsemmisült s a bécsi Stefanskirche megmaradt csoportjainak módján - ugyanúgy ottállnak heroldjaik . Még pedig a párizsi-bécsi kánon szerint: a kicsinyre szabott heroldok (sergents d' armes) a kezükben tartott sisak és oromdisz hegyével ütik meg azt a magasságot, amely gazdáiknak - akár hajdonfőtt - a tesmagassága. A bécsi s a budai herceg+herold ábrázolások között - e hasonlóság mellett - egy nagy különbség is van. Ez pedig a budai anyag lényegesen magasabb művészi kvalitása. Ennyiben talán nem túlzás az a megállapításom: Budán - s sors kegyelme folytán, - a föld alatt olyasmi maradt meg, "ami Párizsban, a föld felett elpusztult. (Egyébiránt, ha szobraink a törökkort helyükön állva, stante ped e érik meg, nem, hogy torzók, de még morzsák sem maradtak volna belőlük; újjászületésüket korábbi - látszólagos - pusztulásuknak köszönhetik.) A XIV. századi datálást - jobb és meggyőzőbb hiján - elfogadva, szobrainknak programjára, keletkezésére nézve két elméleti utat látok. Meglehet, hogy az Anjou Nagy Lajoskori dinasztikus tervek, a francia Valois-k s a magyar Anjouk házasság utján történő egyesítése (1362-1385) szobraink történeti-művelődéstörténeti hátteréül rajzolódik. Ezek azok az évtizedek, amikor - a pápai Avignon érintésével - Budán s Párizsban a francia s a magyar követek egymásnak adják Valois V. Károly és Nagy Lajos, majd Mária magyar királynő (illetve Erzsébet anyakirályné) palotájának kilincsét. Franciaország historikusai - minden művészeti magaslata ellenére - a nyomor századának nevezik e korszakukat. így nagyonis elképzelhető, hogy egyik iskolájuk időlegesen ugy cseppen Budára, mint ahogyan Valois Károly udvarába cseppen a - Budai Képes Krónika. S ugyanez a francia szál mégegyszer felerősödik: 1395/96 körül, a Zsigmond segítségére siető francia segélyhad utrakelte idején. (Ám ezt az utóbbi időszakot - s egyáltalán Zsigmond önálló uralkodása kezdeti idejét, körülbelül 14i0-ig - egyáltalán nem érezzük alkalmasnak, de politikailag, gazdaságilag érettnek sem egy olyan volumenű építkezés lebonyolítására, mint amely záróköveként egy ilyen nagy, majdnem félszáz szoborra becsülhető galériát megkíván. Mindazonáltal ez a munkahipotézis sem vethető el.) A másik - de még mindig a XIV. század utolsó és a XV. század első évtizedére korlátozott - történeti időszakot Luxemburg Zsigmond morva őr grófnak, IV. Károly császár, cseh király fiának budai, magyarországi szereplése kezdeteihez kapcsolnám. (Erre bátorít egy - nem szobrainkkal együtt, de azok közelében talált - XIV. század végére datálható Luxemburg kő-cimer töredék is. ) Zsigmond 1372-ben jegyzi el Anjou Máriát, 1382-től Magyarország királynőjét. A császárfi Budára kerül, a magyar nyelv s a szokások elsajátítására. 1385-ben az eljegyzést :
