Budapest Régiségei 24/3. (1977)

Zolnay László: Az 1967-75. évi budavári ásatásokról s az itt talált gótikus szoborcsoportról 3-164

1967-től mindmostanáig tartó budavári ásatásaimnak un. előzetes jelentését három részre tagoltam: A leletmentések során felszínre került szórványleletek ismertetésére (I. rész); a Várhegy déli részén is bizonyítható tatárjárás előtti, románkori falu, majd az 1241/41 után alapított gótikus város itteni emlékanyagának bemutatására'

(II. rész), s harmadjára annak a gótikus szoborgaléria torzóinak bemutatására, amelyet az emiitett gótikus városrésznek egyik, a XV. század első felében lebontott romházának udvarán találtam. Beszámolómnak ez a három részre tagolása szerkezeti meggondolás gyümölcse.Maga a három részben tárgyalt téma egységes; ugyanarról a tárgyról szól. így tehát a -beszámolómat fárasztóvá, nehézkessé tévő - hármas tagoltság csupán látszólagos: mind a szórványtételek, mind a románkori falunak, a gótikus városrésznek itt feltárt emlékei, de meg a királyi palota területéről idehordott és itt eltemetett szobortorzók is egyetlen zárt Összefüggésrendszernek - a budai Várhegy történetének - részjelenségei. Általuk a Várhegy, majd a budai palota történetéről válnak világosabbakká ismereteink; a Várhegy és a királyi palota irott és feltételezett története egyértelmű, félre nem érthető régészeti bírálat színe elé kerül. A Duna jobbpartján elhelyezkedő Várhegy XIII. század előtti előtörténetének legkorábbi - őskori - szakaszai eddig is ismeretesek voltak. Sőt: néha jobb ismeretek, mint a későbbi korszakok egyik-másika! Az őskori történet vonatkozásában mégis akadtak feltárásainknak "régészeti újdonságai". Ezeket munkatársam, Marosiné Soós Ágnes foglalja össze, munkám függelékként közölt ismertetésében. Ami a bronzkortól a románkorig terjedő kétezer-ötszáz esztendő anyagi kultúrájának emlékanyagát illeti, arról amint eddig, most sem sikerült a Várhegy földjéből archeológiai tanúvallomást kicsikarnunk. Kutatóárkainknak, nagyobb lineáris feltárásaink blokkjainak leleletei nem csupán szófukarak, hanem egyenesen némák mind a pannóniai rómaikor, mindpedig a népvándorlás századainak helyi története felől. A magyar koraibb középkor felől annál több ujat mondanak 1967 és 1975 között feltárt emlékeink. Ezek a bizonyságok, leletek számos korábban talált, de eleddig nem helyesén értelmezett momentumot is értelmeznek, egységes történeti képbe helyeznek. így most egyértelműen világossá vált (az, amit már a korábbi budai ásatások során, 1949/51-ben felismertem,. s amire a kutatás figyelmét felhívtam)? a budai Várhegyen már a XI. századtól fogva, egészen a tatárjárásig egy népes agrártelepülés virágzott. Alkalmasint a - mocsarakkal, fattyú Duna-ágakkal és a Rákos homoksivatagával övezett, földben nincstelen, Duna balparti - Pest városnak Duna-jobb'parti mezőgazdasági területe volt ez. Nevét is ismerjük: Kreenfeld, Minor Pest. (A tatárjárás előtt a Kétegy-Pest - Utraque Pest egyik eleme. ) Ez volt az a település, amelynek vermeit, pincéit, lakóházmaradványait az 1930-as években Nagy Lajos és Garády Sándor a Várhegytől délre eső Tabán területén megtalálta. Ugyanezek a maradványok jelentkeztek a királyi palota területén is, ahol azonban ezeket az agrártelepülés-maradványokat a második világháború után végzett ásatások vezetője, munkatársaival együtt, egy XIII. századi királyi rezidenciaIV. Béla király fa-, majd téglapalotája - tartozékaiként értelmezte. Ugyanez a leletanyag azonban - gödrök, pincék, szerény ház maradványok XI-XIII. századi anyaggal -, nemcsak a Tabán, és nemcsak a királyi palota területe alatt, hanem a Várhegynek még legészakibb pontjain is jelentkezett. 1967-1975. évi ásatásaim pedig - amelyeket a királyi palota archeológiai szimulátorában, annak északi előudvarán folytattam,-a Tabán, a palota és a Táncsics Mihály utca, Bécsi kapu tér közötti XI-XIII. századi agrártelep-láncnak hézagát ujabb 300 méteres szakasszal pótolták. (Mostmár ez a korai agrártelep, alkalmasint Minor Pest

, a tabáni plébániatemplomtól a Bécsi kapu térig, cca 2 km hosszan bizonyítottá vált.) A románkori település plébániája a mai tabáni templom helyén