Budapest Régiségei 24/3. (1977)

Zolnay László: Az 1967-75. évi budavári ásatásokról s az itt talált gótikus szoborcsoportról 3-164

IIa vannak is - a már felsoroltam helyeken, de számos más helyen is - hasonló alkotások/ egyelőre egyetlen olyan mii sincs, amelyre azt mondhatná az ember: ugyanaz a kéz alkotta, amely budai galériánknak egészét. Vagy legalább a budai galéria egyetlen darabkáját. Éppen ezért - de meg egészen kisded "Pantheonunk" helyes szemlélete és szemléltetése érdekében is - fokozott fontosságúnak vélem azt: ha szobraink egyelőre nem mutatnak seramilyen közvetlen kapcsolatot valamilyen más magyar vagy európai műhellyel, vájjon mutatnak-e valamiféle kapcsolatot - egymással? (18-19. ábra) Szobraink meghatá

rozásához A középkori Európa. udvari szobrászaténak megmaradt anyagából- s ez már a feltárással egyidőben felmerült - kiemelkedik néhány olyan emlék, amely közvetett rokonságot mutat budai galériánkkal. A további kutatás szempontjából fontos ez, - még akkor is, ha a rokonság elég távoli. Ez a rokonság, hasonlóság engem elsősorban a - könnyebben megfogható - világi szobrok relációiban érdekelt. (A vallásos egyházi alkotásokat - jelentőségükben is - másodlagosnak érzem. ) Eszményien szép chaperonos férfifejünk két európai szoborfővel mutat rokonságot. Az egyik a prágai Szent Vencel (1373), a másik a nürnbergi kútnak, a Szép kútnak az a királyfeje, amely a berlini állami múzeumba került. A prágai Szent Vencelről tudjuk, hogy eredetileg egy támpillérre komponálták s kőfaragójele (a parieri Winckelhacken) alapján a prágai Parler páholyhoz kapcsolódik. Az is bizonyos, hogy a budai lovagunk eszményi portréjával rokon prágai Szent Vencelfő elegáns és karcsú megjelenésével, fellazult mozgásával, félrehajtott fejével sokkal közelebb áll a nürnbergi Szép kut emiitett királyalakjához és közelebb áll budai chaperonos süvegü lovagunkéhoz (öltözéke pedig 5.sz. budai lovagunk viseletéhez), mint a Prágában lévő többi Parler szoborhoz. Ha egymás mellé tesszük a Premyslidal. Ottokár tumbájának alakját - Peter Parler müvét, vagy Luxemburgi IV. Károly császárnak a prágai Óváros hidjának tornyáról leemelt ülő szobrát - és Szent Vencelnek ezt a spiritualitással teli gyönyörű alakját, bizonyos: egy kéz nem alkothatta a kettőt. Már W. Pinder rámutatott: Szent Vencel gracilis alakja merőben távol áll a Premyslidák "brutális monumentalitásától", mozgásával kitör a prágai királyszobrok statikájából. A mü valamelyik Pariere. Azonban, - ha Peter Parler a Premyslidák szobrainak mestere nem Peter Parler a Vencel szobor alkotója! Hanem Heinrich! A "lágy stilus" mestere. A Szent Vencel alakhoz a régebbi európai anyagban a nürnbergi diszkut alakjai - esetleg csak egyes alakjai - kapcsolhatók. Ezeket - úgymint a hét választó fejedelem szobrát, Artust s a Nyolc többi hősét, a nyolc prófétát és a négy evangélistát - a Behaimnak mondott Heinrich Parler tervei alapján 1385-1396 között helyezik el. így tehát budai lovagjainknak halvány kapcsolata mutatkoznék a prágai Parler körrel és Nürnberggel. Van azonban egy másik - ha nem is közvetlen, de lényeges - rokonsága is budai gótikus szobrászatunknak. A Stefanskirche egyes szobrai ezek. (Fotódokumentációjukért Gerhard Schmidt professzornak (Wien) és dr.Entz Gézának mondok köszönetet. Schmidt professzor egyébként - hozzám irt levelében - szoboranyagunkat Zsigmond korára datálja.) Ezt már a feltárás idején/ észleltük. (Utaltam is rá kis, előzetesen irt kultur-riportomban. )Azonban az csak a restaurálás kezdetén vált világossá: kisalakú cimertartó heroldjaink ugyanúgy kapcsolódnak nagy alakú lovagi-fejedelmi gazdáikhoz, mint ahogyan a bécsi Stefanskirchén a Bischofstor bélletén is ott áll egy-egy herold IV. Rudolfnak (1339-1365) - IV. Károly császár vejének, a bécsi egyetem alapitójának, a templom bővitőjének -, a Singertoron pedig Rudolf testvérének, III.Albercht hercegnek, (1349-1395), valamint a két uralkodóherceg feleségének szoboralakja mellett. Ezeket a szobrokat 1370-75 körül faragták, jóval korábban mint a két lunetta alakjait. ^^ Szent Vencel prágai szobra rokon az ugyancsak az 1370-es években faragott két bécsi Habsburg-hercegével is. Ezt - a mécenátus vonalán - IV. Károly cseh király, német-római császár és veje, Habsburg Rudolf kapcsolata éppenugy alátámasztja, mint Csehországi Erzsébet és Albrecht herceg házastársi viszonya. 101