Budapest Régiségei 24/3. (1977)

Zolnay László: Az 1967-75. évi budavári ásatásokról s az itt talált gótikus szoborcsoportról 3-164

Nagyméretű, 19. sz. bokáig érő köpenyt viselő, egyelőre fejetlen lovagunk derekán kazettás derékövet látunk. (Jól ismerjük ezt az övtipust, mind az 1360-as évekre datált Képes Krónika miniatűréiből, mind XIV. századvégi freskóinkról, főként a Szent László ciklusokról.) Nagyalakú - tizennyolcas számú - lovagunk ugyancsak százszorszépdiszü derékszijat visel, csipőöv nélkül. Ebbe a lovagi körbe soroljuk Tizennégyes számú lovagunkat is. Dereka táján sima öv maradványait véljük felismerni. Huszonkilences heroldunkról - aki százszorszép diszü övet visel - már bőver. esett szó. Úgyszintén ötös sz. mellvasas lovagunkról is. Egyelőre számozatlan az a kőhalmaz, amelynek egyik darabján restaurátoraink egy széles, sima övet fedeztek fel. Ezzel öveinknek, "vitézkötéseinknek" sorát - egymással való hasonlatosságát s egymástól való eltéréseiket - bemutattuk. A későbbiekben - a tartalmi jegyek vizsgálatánál még visszatérünk rájuk. Öveink viselettörténész számára éppen ugy divat-átmeneti kort jeleznek, mint a saruk s a gombolt illetve fűzött ingek. A férfi és a női öltözék a XIV. század végére differenciálódik. Ekkorra szoritja ki a fűzést a gomb. S ekkor kezdik elhagyni -két-három évszázad után - lovagjaink a csipőre leeresztett "vitézkötést" és rendszeresitik a korunkig divó - derékszijat. Öveinket s övcsatjainkat - mostani témánk, a formális jegyek, a relativ kronológia szempontjából - azért vélem lényegesnek, mert a 33-as apostol s az 5. sz. mellvasas, vértes lovag csatjának s öv-átvetésének azonosságát ujabb kapocsnak érzem világi és vallásos tárgyú szobraink között. VII. Finom fogvasvésős nyomok De van - az immár feltételesen az 5.sz. vértes lovagalak faragásának korával azonositott 33. sz. apostolnak még egy olyan formai jegye is, amely őt az összes kisméretű vallásos szobrunkkal összeköti! Ez pedig egyszeribe egész egyházi-vallásos szoborgalériánkat, összesen nyolc szobrunkat - a 33. sz. apostol-alakon át - valamennyi világi szobrunkkal összekapcsolja. Mind 33. sz. apostol-alakunkat, mind a 30-ast, mindpedig a három darabra tört s kishiján ép 28-ast, a 32. sz. szent nő alakját, egy számozatlan apostollábazatot, a 26-os és 2 7-es apostol- vagy prófétaalakot a legnagyobb gonddal megmunkálták.Felületük kialakításához egészen finom, sürü fogasvésőt használtak s az; igy kialakitott recés felületre hordták rá a festés alapozásául szolgáló kréta-, vagy gipsz alapozást. Az egészen habos-selyem-szerű felületi hatást keltő megmunkálást budai királyi műhelyünk mesterei más, világi jellegű szobrainkon nem alkalmazták. Itt - a kisméretű szenteknél - valamennyit ilyen mivességgel munkálták meg. így dolgozták meg gyönyörű kis Madonna torzónknak felületét is. , S vele - tán legszebb torzónkkal - ez a fogasvéső s megmunkálású technika köre le is zárulna, ha ugyanezt a megmunkálást fel nem ismernénk két gyámkövünknek figurálisain is. 316 VIII. Két - illetve három - nőalak recés diszü ruhaszegélye Most emiitett kis Madonna-torzónk ruházkodási sajátsága: köpenyének sűrűn rojtolt szegélye. Ilyen ruha-bordura csak Húszas számú női szobrunkon van meg; a fejről leomló fejkendő szél-diszeként. (Recés szegélyű női fej-torzónk párdarabját Louis Grodeczki professzor (Paris-Sorbonne) a Pierrefonds-i kastély Annunciációjának Szüze ábrázolásában határozta meg. Datálása: 1395-1400. ) Leheíeilen itt meg nem emlitenem azt a - régebbi ásatás során felszinre került - gyönyörű kis Leánykafőt. (A jelenlegi kiállitáson - a Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeumának alagsorában - 1360. k. datálással szerepel.) E mü ma a kápolna altemplomát ékesíti s amelyet, ugy vélem joggal datálnak a XIV. század végére. ^

1 ' 99