Budapest Régiségei 24/1. (1976)

PESTI ÁSATÁSOK = EXCAVATIONS CONDUCTED IN PEST = RASKOPKI V PEST - Csorba Csaba: Pest városfalának vázlatos története 349-368

A két leirást azért állítottuk egymás mellé, mert a védekezés módjában igen sok a hasonlóság. Eddig a történeti irodalom ugy értékelte e forrásokat, hogy a tatárok jöttére kezdték mindkét helyet erőditeni. Pest esetében a mai kiskörút vonalát erődítették volna meg a Dunaág mentén s a domonkos kolostorban állitólag 10 000 ember védekezett volna. 38 Logikailag sem fogadható ez igy el, eltekintve az ismert tényektől. Egyrészt a súlyosan sebesült herceg (Kálmán) éppen hogy megmenekült a tatárok elől, s a pestieknek egészen minimális idejük (napok, legfeljebb egy- másfél hét) maradhatott arra, hogy erőditményt építsenek. Tehát, ha addig semmiféle erőditmény nem volt, aligha vállalkozott rá az odaszorult, szervezetlen és valószinüleg pánikba esett embertömeg arra, hogy ellenálljon, erőditményt épitsen, noha lett volna idejük menekülésre, hiszen elég lett volna átkelni a túlsó partra! Ennyi idő alatt pedig több mint 2 km-es vonalat megerőditeni képtelen vállalkozás lett volna. Esztergomnál is és Pestnél is a meglévő városfalat kellett csak megerősíteni, védhető állapotba helyezni, s e falak kőfalak voltak, valószinüleg bizonyos fa részekkel. A domonkos kolostorba sem férhetett 10 000 ember, annyian összesen sem lehettek, az ostrom idején. Az viszont, hogy mikor minden veszve volt, a domonkosokhoz menekülhettek, azt mutatja, hogy a kolostor a városfalon ugyan kivül, de közvetlenül mellette állhatott, legalábbis volt valami összeköttetés a fal és a kolostor között,, különben nem menekülhettek volna ide. 1241-42 a magyarországi városfejlődés talán legtragikusabb időszaka. Ekkor ugyanis Székesfehérvár kivételével - tudomásunk szerint - a középkori Magyarország valamennyi számottevő városa elpusztult, lakossága megsemmisült (ehhez képest a török háborúk pusztítása is eltörpül.) A magyarországi városok addig is fáziskésésben voltak a nyugatiakhoz képest, s ezután ez a távolság tovább nőtt. A tatárjárás után - ugy tűnik - igen hamar regenerálódott az ország. A tények ismeretében valóságos "magyar csodáról" Írhatunk. A városfejlődés terén szinte mindent elölről kellett kezdeni. Okulva a tatárjárás pusztításából, igyekeztek a városi településeket minél védettebb helyre költöztetni. így telepitették a pesti polgárokat a Pesti Uj-hegyre, a mai Várhegyre, melyet védhetőbbnek véltek, de emellett a régi Pest is benépesült, ám hosszú ideig csak Buda külvárosa volt. 39 Az esztergomi polgárságot is felköltöztette a király 1249-ben a várba, majd az érsek és a polgárság összeférhetetlensége miatt eredeti helyükre költöztették őket vissza 1256-ban. Székesfehérvárott 1250-ben, Győrben 1271-bentörtént telepítés a várba, a soproniakat 1283-ban IV. László király rótta meg azért, hogy kiköltöztek a várból. Pesten sem régészeti, sem történeti adatunk nincs arra, hogy a városfalat kijavítva használták volna. Legjobb tudomásunk szerint a gazdag város hosszú ideig csak árnyéka volt egykori önmagának, valószinüleg az uj település kiterjedtségben csak évtizedek múlva közelitette meg a régi határokat. A XV. század elejére erősödött meg Pest és emelkedett az ország városai között az első helyek egyikére, - egyelőre csak gazdaságilag, jogilag nem. Ugy tűnik, a XV. század közepéig Pest nyilt város volt. Ezt igazolja Aeneas Sylvius Piccolomini idézett leírása is. Mig Pest fal nélkül maradt addig szerte az országban sorra vették körül a város jellegű településeket fallal, vagy a polgárok kérésére, vagy királyi parancsra. Károly Róbert uralkodásának vége felé kezdődött meg a folyamat és I. Lajos uralkodása idején teljesedett M. 1331-ben a barsiakat kötelezte fal építésére a király, a kőszegieket azért mentették fel az adófizetés alól, hogy a várost fallal vegyék körül. Az 1351:6. te. szerint a fallal körülvett városoknak kilencedet sem kellett fizetniök. **• 1370-ben Eperjest, 1372-ben Szakolcát kötelezte a király városfal építésére. Bártfa már 1370-ben fallal körülvett város volt. ?'• A városok erődítésének következő szakaszát Zsigmond király uralkodásának második fele jelenti. Ekkor a huszita és a török betörések késztetik arra a királyt (és a városokat is), hogy a falak építését meggyorsítsák. Zsigmond 2. dekrétuma szerint az ország előkelőinek és a városok képviselőinek meghallgatásával a következő törvényt hozták: 3. §. "...quasdam civitates, murorum ambitu cingendas. . . " és ezt azzal indokolták, hogy pogány betörések és egyéb pusztítások oka (4. §.) "solummodo ob muratarum civitatum. seu aliarum munitionum carentiam et defectum.. .homines.. .lóca fortia non haberent.. . " 3 355