Budapest Régiségei 24/1. (1976)

PESTI ÁSATÁSOK = EXCAVATIONS CONDUCTED IN PEST = RASKOPKI V PEST - Irásné Melis Katalin: Beszámoló a középkori Pest város területén végzett régészeti kutatások eredményeiről 313-348

40. Bp. V. Bástya u. 1-3-5. Az 1970-es évek elején lebontották az itt álló házakat s ezáltal a városfal belső oldalának közel 40 méteres szakasza került feltárásra. Mivel az a falszakasz 3 telek K-i határát jelentette, ezért a belső, középkori falsik egyenlőtlen minőségben maradt meg, attól függően, hogy az egyes telkeken mennyire használták fel az újkori építkezések során. A városfal külső oldalához csatlakozó Tolbuchin körúti házak tűzfalaiban megmaradt a városfal pártázata, csak a legfelső kősorok hiányoztak, többé-kevésbé a pártafogakban lévő lőréseket is rekonstruálni lehetett. A Bástya u. 1. sz. telken a városfalat a pártázat belső falsikjáig lefaragták. Az első két pártafogat feltehetően a külső oldalról is lefaragták, mert a bennük lévő lőrések elkeskenyedő, külső harmada is hiányzik, az igy kialakitott modern nyilsában a jelenlegi tűzfal struktúrája látszik. A lőrések, felső, középkori keretkövei mind a helyükön maradtak. A 3. pártafogban alig rongálódott meg a lőrés belső falsikja, a középkori vakolatból összefüggő foltok boritják. A Bástya u. 3. sz. telken megmaradt a városfal belső, középkori falsíkjának több jellegzetes részlete is. A falmagot, szabályos, kváderkövekből álló boritás fedi. A telek D-i végén, 1,20 m szélességben előkerült a gyilokjáró enyhén lejtő, sértetlen járószintje is. Ebben a magasságban a falszakasz többi részén 40-60 cm-nyire a belső falsikot elbontották. Az ide tartozó 4 pártafog lőrései a külső oldalukon níegrongálódtak, ugy tűnik, nagy mértékben lefaragták itt is a külső falsikot. Az 5. sz. telken a pártázat belső falsikja érintetlen, a városfal belső oldalát 60-80 cm vastagságban a gyilokjáró szintjén lefaragták. A gyilokjáró szintjének belső sarkait meghagyták, bár erről a részről is hiányzik a legfelső kőboritás. A két utolsó pártafogban megmaradt az elkeskenyedő lőrések eredeti, középkori belső falsikja. Á teleit É-i végén, a szomszéd házba átvezető falszakasz ismét jobb állapotban maradt meg, egy kisebb szakaszon épnek látszik a városfal belső sikja és a pártafogban lévő lőrés. A Só utcai háztömb É-i telekhatárán húzódó középkori városfalból a mai járószint felé emelkedő falrészlet nem maradt fenn. Egy szakaszát a múlt században Rómer Flóris felkérésére felmérték, majd röviddel ezután lebontották. ^6 41. Bp. V. Só u. 5. sz. ház lebontása után az épület alapozási munkálatai során előkerült a városfal 24 méteres szakasza. A falat a járószint alatti 40-70 cm-es mélységig lebontották. A megmaradt falrészletben a fal külső sikja sértetlen volt, belső oldalán ugy tűnik lefaragták. Ez a telek teljes mértékben a városfal külső oldalán helyezkedik el, ezért a középkori falat körülvevő, ma már feltöltött árok területén a rendelkezésünkre álló körülmények között középkori régészeti jelenségeket nem figyelhettünk meg. A fal anyaga itt is kőbányai promontori kő, épitésmódja is a többi falszakaszéval azonos. A D-i dunaparti rondellából a jelenkori építkezésekkel kapcsolatos földmunkák során nem kerültek elő részletek, ismeretlen a városfal legdélibb szakaszának pontos iránya és elhelyezkedése is, A metszetek és térképek tanúsága szerint a várost a Duna felől is fal övezte. Az É-i dunaparti rondellából induló fal a Régi posta utca végén egykor állott un. Színházi rondellába futott. A XIX. sz. első felében elbontott rondellából jóformán semmi sem maradt, néhány jelentéktelen falrészlet került elő a nagyszabású építkezések alkalmával. A várost félkörben övező faltól jóval gyengébb építésű volt az É-D-i irányú dunaparti fal, esetleg helyenként csak palánkszerü lehetett. ^* Bp« V. Belgrád rakp

art 6. sz. telken álló ház építését megelőzően előkerült a dunai fal részlete, A lebontott ház tűzfalában lévő középkori fal minősége, állaga sokkal rosszabb volt, mint a városfal közismert szakaszain,'*' Pest középkori topográfiájának vizsgálata során a mai Belváros alaprajza szolgál kiindulásul. Az utcahálózat, a városközpontok elhelyezkedése a középkori formájában maradt meg, néhány esetben még a kora-Árpád-kori részletek is felismerhetők. A későközépkori városalaprajz szakaszos fejlődés eredménye, amelynek egymástól jól elkülöníthető periódusai vannak. A legkorábbi, X. -XI. sz. -i településmagok ismeretlenek, a XII. sz. végétől 1241-ig terjedő időszakból vannak a legkorábbi konkrét adataink, amikorra már kialakultak a város végleges alaprajzi jellegzetességei, központjai, utcahálózata s felépültek a város világi és egyházi épületegyüttesei. A város későközépkori terjeszkedése, területnövekedése a városalaprajz szerkezetén mit sem változtatott, mivel az uj városfalat, a II. sz. -t a korábbival párhuzamosan építették fel. 327