Budapest Régiségei 24/1. (1976)

ÓBUDA, RÓMAI KORI TÁBOROK, CANABAE ÉS KÖZÉPKORI VÁROS = ÓBUDA, ROMAN CAMPS, CANABAE AND THE MEDIEVAL TOWN = OBUDA, LAGERÂ I KANABE RIMSKOJ EPOHI I SREDNEVEKOVYJ GOROD - Noéh Ferenc: Az óbudai ásatások felmérése és térképezése 303-309

NOÉH FERENC AZ ÓBUDAI ÁSATÁSOK FELMÉRÉSE ÉS TÉRKÉPEZÉSE Az óbudai városnegyed átépitése 1973 őszén olyan lendületet vett, hogy az építkezés földmunkáival párhuzamosan végzett leletmentések során elkerülhetetlen felmérések mennyisége már meghaladta a régészeti munkát végző Budapesti Történeti Múzeum műszaki munkatársainak erejét. Ekkor vált szükségessé, hogy a felmérés és térképezés geodéziai feladatainak megoldásába a Budapesti Műszaki Egyetem Általános Geodézia tanszéke bekapcsolódjék. A munkával kapcsolatosan folytatott előzetes vizsgálódások során világossá vált, hogy Óbudán - legalábbis akkoriban - a régészek nem valamilyen ásatási terv alapján dolgoznak, hanem munkájuk helyét és ütemét - szinte kizárólagosan - a lakótelep építéséhez kapcsolódó földmunkák haladása szabja meg. Rögtön adódott tehát az a kívánság, hogy a leletmentések, illetve a későbbi ásatások során időben és térben egymástól elválasztva felszínre kerülő régészeti objektumok olyan módon kerüljenek felmérésre illetve térképezésre, hogy a rajzokból később a kisebb vagy nagyobb egész rekonstruálható legyen, másrészt pedig a rajzok később alapjául szolgálhassanak a megtervezett, valamilyen meghatározott célt szolgáló ásatások kitűzésének. Előzetes tájékozódásaink során tudomásul kellett vennünk, hogy a korábbi években, évtizedekben az érintett területen folytatott régészeti munka eredményeit ábrázoló rajzok csak kis számban tartalmaznak olyan helymeghatározó adatokat, amelyek lehetővé tennék, hogy a kérdéses régészeti objektum helyét - akár a terepen, akár térképlapon - újra megtaláljuk. A régészek által leggyakrabban használt négyzetrácsos felmérések önmagukban jók ugyan, ha azonban sarokpontjaik helyzete valamilyen általánosabb rendszerben nincsen meghatározva, vagy ha a sarokpontokat meghatározó adatok valamilyen, időközben elpusztult objektumhoz, például egy azóta elbontott épülethez kötődnek, akkor a helyszínrajz egyáltalán nem, vagy csupán korlátozott pontossággal, hosszadalmas munka árán használható fel újra. Ilyen négyzetrácsos felmérés különben is csak kisebb területek esetén alkalmazható sikerrel, de akkor is feltételezi, hogy- legalábbis a kitűzés idején - a szomszédos sarokpontok egymásból láthatók legyenek. Mindezekből nyilvánvaló volt, hogy az 1973-ban elkezdett és várhatóan több évig, nagy területen folyó ásatások eredményeinek felmérésére más módszert kellett keresnünk. Kézen fekvőnek látszott a gondolat, hogy a felmérés a geodéziában használatos derékszögű koordinátarendszerek valamelyikében történjék. Minthogy az ilyen koordinátarendszerek tájékozottak, azaz tengelyeik a fővilágtájak irányába mutatnak, ezzel a régészet számára fontos tájolás kérdése is megoldottnak lenne tekinthető (74/a ábra). Ilyen koordinátarendszerekben valamely pont helyét két előjeles számadat határozza meg, amelyek egyike a kérdéses hely y koordinátája, másika pedig x koordinátája, vagyis a pont egyértelműen meghatározhatóvá az y_ távolságot az y_ tengellyel, az x távolságot az x tengellyel párhuzamosan felmérjük. A geodéziai koordinátarendszerek közül Budapest területén legáltalánosabban az úgynevezett sztereografikus vetületű budapesti hálózatot használják, amelynek kezdőpontja, vagyis a koordinátarendszer origója a Gellérthegyen található. Ebben a rendszerben készültek Budapest jelenleg is érvényben lévő városmérési térképein kivül az óbudai uj lakótelep 303