Budapest Régiségei 24/1. (1976)

ÓBUDA, RÓMAI KORI TÁBOROK, CANABAE ÉS KÖZÉPKORI VÁROS = ÓBUDA, ROMAN CAMPS, CANABAE AND THE MEDIEVAL TOWN = OBUDA, LAGERÂ I KANABE RIMSKOJ EPOHI I SREDNEVEKOVYJ GOROD - Csorba Csaba: Az óbudai Szt. Margit egyház és környékének kutatása 257-267

ehhez közel volt a piac, esetleg közvetlenül is csatlakozhatott hozzá. A mai templom mindenképpen közel van a hídfőhöz, tehát kutatása - régészetileg - elsőrangú fontosságú. 21 Mindezek alapján várható volt, hogy a mai templom környékének lehető teljes régészeti kutatása választ ad a következő kérdésekre: 1. van-e a mai templomnak középkori előzménye, 2. A középkori előzmény azonos-e a Szt. Margit templommal, 3. A templom valóban a piactér közelében (vagy a piactéren) van-e, 4. valóban a királynéi várost határoló ut közelében fekszik-e a templom. Mindezekre immár csak a régész ásója adhat feleletet. 1974 tavaszán a Templom utcában végig az úttest közepén gázcsőárkot ástak, s igy lehetőség nyilt, hogy jelentős sáv rétegviszonyai tisztázódjanak. Ar.kat. főplébániatemplomhoz érve az árok megtört és - szerencsére - a templomhoz közelitve haladt tovább. A templom D-i oldalbejárata előtti részen az árok északi fala mentén közel 10 m hosszúságban, átlagosan 1 m mélységig kőből rakott fal mutatkozott, amelynek külső sikját az árok ásásakor lefaragták. A falra merőlegesen két támpillér szerű épitmény is látszott (melyeknek nagyobb részét az árok ásásakor kitermelték). A fal keleti vége Íveltnek tűnt. A Ny-i részen megtört a gázcső árok, ezért az a falvégződés bizonytalan volt. dr. Bertalan Vilmosné - a földmunkákat figyelemmel kisérve - a leirt maradványokban egy templom falát látta. Jelen sorok írójának adott megbízatást arra, hogy a falak irányát és rendeltetését meghatározza. Templomra utalt az árokban előkerült nagy mennyiségű csont (feltehetően temető maradványa) és a fal iránya (K-Ny). Első Templom utcai ásatásunk 1974. március 11 - április 1. között folyt. Először a K-Ny irányú hosszú falra merőleges falakra, valamint az Ívelten hajló részre bontottunk rá. (67.ábra) A hajló fal külső síkja félkörivet ir le, míg a belső falsik - mint kiderült - 0, 70 m mélységig szögben törik, lejjebb az is iveit. A vélt támpillérekre rábontva sok bolygatott emberi csontot találtunk, ami szintén templom körüli temetőre utalt. 22 Mellékletek híján a földúlt sírok korát nem lehetett eldönteni. Az 1974-ben ásott gázcsőárokkal párhuzamosan, attól délebbre két csővel már korábban is megbolygatták a területet, ezért a templomfaltól D-re rétegeket nem figyelhettünk meg. A korábbi csőlefektetéskor szedhették ki a keleti támpillér egy részét is. Sikerült tisztázni, hogy a K-Ny irányú falhoz négy támpillér csatlakozott. Keletről Nyugat felé haladva az 1-2. sz. hosszabb és vaskosabb mint a 3-4. sz.. A 3. sz. különösen keskeny. A 2-3. sz. közötti rövid falszakasz kövei és a falrakás módja eltér a többi résztől. Minden bizonnyal a megrongálódott (leomlott) falrészt ujjal pótolták - feltehetőleg a török kiűzése után. (269.kép) A 4. sz. támpillér a többihez képest rövid, félhosszuságu. Folytatása egyben az épitmény Ny-i zárófala. Ebből az É-D irányú falból Ny felé ágazik ki egy falszakasz, a járdaszinttől számítva 25-30 cm mélyen. E falszakasz D-i oldalán kiszedett kváderek helyét figyelhettük meg. (270.kép) A kváderek arra utaltak, hogy itt lehetett a járószint. A belső (északi) falsikon vakolat nyomait fedeztük fel, ami az előbbi vélekedésünket megerősítette. A falunk és a barokk templom fala között bontási törmelékréteget találtunk. A Ny felé kiágazó falszakaszt az ásatás idején az építményünket (amelyet oldalkápolnának véltünk) a templom főrészéhez kapcsoló összekötő falnak láttuk. Ma inkább hajlunk arra, hogy a nyugati homlokzat előtti torony maradványával állunk szemben. E fal teljes hosszát nem tudtuk meghatározni, mert a barokk templom kiugrása állta utunkat. Egy kisebb kutatóárkot nyitottunk a barokk templom kiugrásától D-re, ez azonban negativ eredménnyel járt. A templomunk szentélyén belül és kivül - amennyire a hely engedte - egy-egy kisebb árkot nyitottunk. A szentélyen belül a szögben törő fal alatt 1,10 m mélyen ives, a felsőtől némileg eltérő rakásu falat találtunk (a különböző falrakás azonban azuttal nem jelent különböző épitési periódust ! ). 1,70 m mélyen római kori omladékréteg, kövek, s főleg tetőfedő cserepek darabjai jelentkeztek (273.kép). A tetőfedő cserepek között volt egy korhatározó, "Frigeridus dux" bélyeges is. Ezek alapján nyilvánvalóvá vált, hogy a templom alapozása egészen egy (vagy több) későrómai épület(ek) pusztulási szintjéig nyúlt le. A szentélyen kivül a belsővel egyező szinten jelentkezett a római törmelékréteg(271.kép).A gázcső árokban is végig ugyanebben a szintben találtuk meg a római omlási réteget, amelyre a templom déli falát és a támpilléreket alapozták. 259