Budapest Régiségei 24/1. (1976)

ÓBUDA, RÓMAI KORI TÁBOROK, CANABAE ÉS KÖZÉPKORI VÁROS = ÓBUDA, ROMAN CAMPS, CANABAE AND THE MEDIEVAL TOWN = OBUDA, LAGERÂ I KANABE RIMSKOJ EPOHI I SREDNEVEKOVYJ GOROD - Kaba Melinda: Az aquincumi aquaeductus pilléreinek 1975. évi kutatása : előzetes jelentés 225-232

Foerk Ernő szerint a vízvezeték a Szentendrei ut befordulásánál végződött és onnan földalatti csöveken folytatódott a tábor felé. Garády Sándor* 0 szerint a Nagyszombat utcai amfiteátrumig terjedt. Ugyanezt emliti Szilágyi Jánosul és Nagy Tibor*^ is. Szilágyi János** felhivja a figyelmet, hogy a Benedek Elek utcánál álló kápolna előtti u. n. Mária-kő pillér nem eredeti helyén van. A pillért 1938-ban az eredeti nyomvonaltól nyugatabbra, a kápolna tengelyébe helyezték át. Jelen feltárásunk során hitelesítettük uj helyén a pillért s megállapíthattuk, hogy részben modern beton, részben nagy alakú kövekből újból rakott 40 cm-es alapon áll az egykori pillér váll részének és boltív indításának részlete. Az aquaeductust a Római-fürdő forrásainak termálvize táplálta és ellátta a város fürdőit, háztartásait. *3 A katonaváros területén az ivóvízvezeték más rendszerű vezetékeinek nyomait több helyen is feltárták. * Ezek a vezetékek a Hármashatárhegy lábánál fakadó források vizét gyűjtötték össze és Ny-K-i irányba vezették a városba, illetve a Duna felé. Póczy Kláral5 a polgárvárost átszelő (59. ábra) aquaeductus*^ forrásait tárta fel 1962-ben a Római-fürdői strandépítése alkalmával. Ezekből a forrásokból emelő szerkezettel vezették a vizet a pillérek tetején beépített vezetékbe: vályúba, vagy csövekbe, ahogy azt Vitruvius*? leirja. Hogy Aquincumban ez a vezeték miből készült, az eddigi felszínre került maradványokból, teljes bizonyossággal nem állapitható meg. Felszínre került ugyan egy kővályu töredéke, de ez még nem dönti el egyértelműen a kérdést. A feltárás során az egyes tömbök tetejét gondosan kitisztítottuk, átvizsgáltuk és több helyen 16 cm átmérőjű, függőleges, hengeres nyilast találtunk, belsejében ólomcső maradványával. Ezekkel a csövekkel kivezetéseket létesítettek a Ny-i, illetve K-i városrész fele. A pilléreket 40 cm-es vastag falak kötik össze, amelyek, mintegy lefalazást, elválasztást képeznek a K-i és a Ny-i városrész között. Ez az összekötő falrendszer a feltételezett D-i városfalig tart, azután megszűnik. Találtunk téglával és kővel burkolt csatorna részleteket, melyek ugyancsak a város fele ágaztak le. Sajnos ezek konstrukcióját éppenugy nem lehet megállapítani, mint azoknak a faragott kőtömböknek sem, melyek esetleg a castellumhoz tartozhattak. Hasonlóan nem tudtuk átmetszeni a déli városfalnak feltételezett faltömböt sem. Nyugaton az ásatás útjában állott a BHÚV sinpár, melyet 2,10 m űrszelvényen belül nem közelíthettünk meg, keleten pedig szelvényeink szélén húzódott egy 10. 000 V-os elektromos kábel, melynek kiemelésére és áthelyezésére nem volt lehetőség. A problematikus részleteket feltárhatjuk majd az ut építése alkalmával. (230-246. képek) A feltárt pillérek 3 m-es közökben követik egymást, ahogy ezt Foerk közreadott helyszínrajzán is rögzíti. Noeh Ferenc érdeme, hogy Foerk helyszínrajzát hitelesítő mérésekkel értékelve, azonosíthattuk a Foerk által már ismert és most feltárt pilléreket. Egy-egy pillértest 1 m széles, 1,60 m hosszú és - 15 cm-es kvaderkövekből falazott magassága 1, 45 m. Alapfala körben 15 cm-el szélesebb a pillérnél és 60 cm magas. A boltvállnál 50 cm széles és 15 cm vastag ékalaku köveket illesztettek egymáshoz és ebből alakították a pilléreket összekötő 1, 50 m magas íveléseket. *8 Két helyen in situ találtunk kétkét pillért és az összekötő Ívelést. A pillérek tetején amorf szivacsos képződmények vannak, amelyek legtöbb helyen körülveszik a boltvállakat és a koronákat. Foerk megfigyelte, *

9 hogy ezek alól a tömbök alól több helyen kitermelték építkezések alkalmával a hibátlan, jó minőségű kváderköveket. A tömbök a föld felszínén álltak hosszú időn, évszázadokon keresztül, s nem egy esetben az emiitett kőbontás alkalmával lezuhantak, eredeti helyüktől távolabbra. Megvizsgálva ezeket a tömböket a felületeken, a barlangokban ismert cseppköves és gömbökbe kitüremkedő lerakódásokat észleltünk. Ezek a lerakódások egyik másik helyen olyan erősek, hogy a köveket szinte teljesen beborítják. Szakértésre kértük fel dr. Kertész Pál^° egyetemi docenst, aki megállapította, hogy a Római-fürdő forrásrendszeréből táplálkozó aquaeductus vize jellegzetesen karsztvíz eredetű, amelyből relatív telítettség beálltával kalciumkarbonat válhat ki. A jelenség tartós, hosszú időn át tartó vizcsepegésből származik. A képződés pontos időtartama nem adható meg. A lerakódás igen sok tényező függvénye. Azonos vízszállítás esetén is függ a viz hőmérsékletétől a csepegés helyén, a csepegés intenzitásától, a vezetékbe szállított víz sebességétől és mennyiségétől. A feltárt aquaeductus elemek egy része szabad szemmel likacsos, hézagos jellegű képződménye elüt a többi feltárt kőzet jellegétől. A felületi jelentős eltéréseket az okozza, hogy a hézagos részek kettős geológiai folyamaton estek át, egyrészt ezeken 226