Budapest Régiségei 24/1. (1976)
ÓBUDA, RÓMAI KORI TÁBOROK, CANABAE ÉS KÖZÉPKORI VÁROS = ÓBUDA, ROMAN CAMPS, CANABAE AND THE MEDIEVAL TOWN = OBUDA, LAGERÂ I KANABE RIMSKOJ EPOHI I SREDNEVEKOVYJ GOROD - Szirmai Krisztina: Festett párkánytöredék Óbudáról 185-191
általában a kazettás sor alatti tagozatot - amelyen nálunk a tölgylevélre emlékeztető stilizált akanthuszlevél^ helyezkedik el - nem diszitették, kivéve a Vespasianus templom párkányzatát, ahol az emiitett felületre kétsoros levéldiszt faragtak. A provinciális kőfaragómüvességnek az aquincumiakkal hasonló jellegű emlékei a provinciák területén Galliában, Germániában, Noricumban és Dalmatiaban találhatóak meg. Az aquincumi párkányokhoz legközelebb a dijoni múzeumban őrzött kőpárkányok állanak, ° amelyeken még a fentebbiekben részletezett tipusjellegzetességeken kivül, - mint az akanthuszleveles, konzolokkal rozettás kazettákra osztott, klasszikus mintakincsek - a mi geisontöredékeinken feltűnt klasszikus eredetű tölgylevélhez 9 hasonló akanthuszleveles területet maszkkal, rozettával diszitették. A postamens keskenyebb oldalán a diszités alkalmazása mint láthattuk, Rómában csak egyszer és Galliában szintén csak egy esetben fordult elő. Pannoniában, csak Aquincumban már két emlékünk is van ezzel a megoldással és azonos diszitőmotivummal. Feltételezésünk szerint a postamens keskenyebb oldalának diszitése mindenképpen provinciális sajátosság! Hogy ez a részlet-megoldás galliai közvetítéssel kerülhetett Pannoniába vagy forditva - a problémakör tisztázására a jelenlegi adatok ismeretében még nem vállalkozhatunk. Mindez nem változtat azon a tényen, hogy emlékeink jellegzetességei - a kőfaragás területén -, a galliai-pannóniai már eddig is ismert művészeti kapcsolatok 1 ^ bővülését dokumentálják. Maga a kazettás szerkesztés a konzoltagokkal együtt a pannóniai kőpárkány emlékeink közül a savariai import márványtöredéken és egy intercisai mészkő párkánytöredéken jelentkezett. *•*• A geisontöredékeinken feltűntek az általános jellegű, klasszikus eredetű diszitőelemek: a teltlevelü sor a guttával, az akanthuszok, a lótuszlevélre emlékeztető levél, a rozetta, az asztragal motivum a pannóniai, sőt az aquincumi emlékeken már eddig is jelentkeztek, külön sorrendben váltakozva más-más tipusban. Ezeket részben egyszerűsítették, részben pedig ujabb mintákkal bővitették is. *•* A fenti ornamensek a sepulchrális és a társmüvészetekben (a stukkómüvészetben és a falfestészetben) is kimutathatóak. 13 Összegezve az eddigi elmondottakat az aquincumi diszitett, azonos tipusu párkánytöredékek motivumai feltétlenül a klasszikus eredetű déli elemek vándorlásának bizonyítékai. Viszont a klasszikus elemek alkalmazása a postamens keskenyebb oldalán, - mint már emiitettük - provinciális sajátosság. Sőt a tölgylevélhez hasonló stilizált akanthuszlevelek felhasználása ezen a felületen - a két aquincumi geisontöredék alapján - helyi, aquincumi jellegzetesség! Tehát párkánytöredékeink kevert stilusa: a klasszikus, a provinciális és a helyi komponenst tartalmazza. A Vöröskereszt utcából másodlagosan előkerült párkánytöredéket - mint már emiitettük - okkersárgára festették. A kőemlékek festésének szokását már az archaikus korban ismerték. 14 Ez a dekoráció Pannoniában is elterjedt, több emlék is tanusitja. 1* Alkalmazásának oka feltehetően az, hogy a márványanyag beszerzése költséges lehetett, ugyanakkor a magasabb művészi kvalitásra törekvő igény is megmutatkozott. Az aquincumi festett geisontöredék gazdag formakincsével - az eddigi közölt adatok alapján - pannóniai viszonylatban is egyedülálló. A festetlen párkánytöredékünk származási helye ismeretlen. A festett geisontöredékünk viszont- mint már emiitettük - másodlagos lelőhelyü. Nem tartjuk valószínűnek, hogy ezt a feltűnően gazdagon faragott kőemléket a későbbi periódusban nagyobb távolságra szállították ide épitőanyag céljára, s igy a helytartói palotának, vagy a legiostábor ill. a canabae egyik gazdagon diszitett sacrális vagy profán rendeltetésű köz ill. magánépületének diszitéséhez tartozhatott. 16 Az előbbiek során rámutattunk arra is, hogy a kazettás, több tagozatos párkánytipus Hadrianus koránál későbben már nem él. Ezért a terjedési időt is beleértve - a provinciális kapcsolatok befolyásával együtt párkánytöredékeinket egy II. sz-i helyi kőfaragómühely alkotásainak tekinthetjük. Mindezt megerősíthetjük azzal, hogy a festett geisontöredékünk sárgás, puha mészkőanyaga azonos az óbudai Traianus-Hadrianus-kori legiostábor falának kvádereihez felhasznált kőanyaggal is! 1 ' (Képek: 200-202) 186
