Budapest Régiségei 24/1. (1976)
ÓBUDA, RÓMAI KORI TÁBOROK, CANABAE ÉS KÖZÉPKORI VÁROS = ÓBUDA, ROMAN CAMPS, CANABAE AND THE MEDIEVAL TOWN = OBUDA, LAGERÂ I KANABE RIMSKOJ EPOHI I SREDNEVEKOVYJ GOROD - Németh Margit: Római kori lakóház és vízvezeték az aquincumi canabaeban : előzetes jelentés 153-161
NÉMETH MARGIT RÓMAI KORI LAKÓHÁZ ÉS VÍZVEZETÉK AZ AQUINCUMI CANABAEBAN (ELŐZETES JELENTÉS) 1968 majd 1973 folyamán nyilt lehetőség arra, hogy a Táborvárosi Múzeumban és romkertben bemutatott római kori lakóháznak a még fel nem tárt keleti felét is kiáshassuk. (Bp., III., a régi Kise elli u. 6-8 sz. házak helyén, a Korvin O. u. 65. sz. lakóháztól keletre. ) Az ásatás előzménye az 1950-53. években folytatott feltárás volt. 1 Az ekkor feltárt két lakóház közül a kelet felé esőnek előkerült a kövezett udvara, az udvarról nyugat felé nyiló apszisos fürdőmedencéje valamint két hypocaustum fűtéssel ellátott szoba, amelyek az udvarból nyiltak északi és déli irányban. 2 Az 1968-as feltárás során, miután a Kiscelli u. 8. sz. telken álló bódésort lebontották, egy keskeny ásatási árokban végeztem feltárást. A terület szűk volta és a rendelkezésre álló idő rövidsége miatt az ásatás nem volt teljes: a korábbi épitési korszakokat már nem lehetett megvizsgálni. (Ezt csak az 1973-as ásatás során tudtuk pótolni. ) A mintegy 20 m hosszú és 3 m széles árokba beleesett az épület udvarának a folytatása K felé, az innen délre nyiló következő helyiség, majd ettől délre kövezet maradványa került elő. Az udvar északi falát egy ÉNy-DK-i irányú vizvezeték fala vágta át, amely az épületnél későbbi volt. Ettől az épülettől délre egy másik épület falait, terrazzopadlóját, ezen pedig egy agyagból tapasztott kis tüzelőhelyet találtunk. Mindkét épületbe, miután azokat elhagyták, beletemetkeztek. Az 1973-as ásatást részben egy távfűtési árok nyomvonalában, leletmentésként végeztük, majd ehhez kapcsolódva kelet felé is húztunk kutatóárkot. A feltárást azokon a pontokon végeztük, ahol arra 1968-ban nem volt lehetőség. A munka eredményeképpen a ház alaprajza teljesebb lett, több sir és a vizvezeték további szakasza is előkerült. Mivel a munkát határidőre kellett befejezni, már nem volt mód arra, hogy a ház keleti záródását biztonsággal megtaláljuk. Az előkerült emlékek leirása: Elsősorban a már feltárt emlékekhez csatlakozó helyiséget tártuk fel. Még az 1968-as ásatás során került a hypocaustum fűtés ű szoba elő, amely a kövezett udvarból nyilt dél felé. (az alaprajzon 1. sz. helyiség. ) Nyugati fala a Táborvárosi Múzeum keritése alatt t húzódott, az északi és a déli fal köveit pedig kibányászták. A déli fal helyén lévő árok szélessége alapján a déli helyiségfal egyben az épület déli zárófala is volt, vastagsága 80 cm, északi fala vastagsága 50 cm, a keletié 60 cm volt. Előkerült a fütőtér terrazzopadlója, rajta a padlót tartó mészkő oszlopocskákkal. Az egyik oszlopon lévő téglán a legio IIII Flavia bélyege volt. A fölötte lévő padlónak azonban már csak töredékei kerültek elő a vastag omladékos rétegben, amely mintegy 70-80 cm magasan feküdt a fütőtér terrazzőján. Közöttük sok tegula és tubus töredéke került elő, valamint több kettős T formájú vaskampó, amely arra szolgált, hogy két-két tubust a falhoz erősitsen. A hypocaustum oszlopokra terrazzó kötőanyaggal l-l négyzetalaku téglát er ősitettek, erre négyszögletes köveket helyeztek (ez utóbbiakat javarészt szintén kibányászták) s erre öntötték a terrazzó padlót. A hypocaustum oszlopok már nem mindenütt voltak a helyükön, sőt két helyen még az alatta lévő terrazzó padló is át volt vágva. Miután az egyik ilyen átvágásból kiszedtük a törmeléket (a másik a múzeum keritése alá nyúlt be), melléklet nélküli csontvázas sirt találtunk benne, amelyet nyilván az épület elhagyása, sőt pusztulása után temettek oda. Ugyancsak egy melléklet nél20. Budapest régiségei 153
