Budapest Régiségei 24/1. (1976)

ÓBUDA, RÓMAI KORI TÁBOROK, CANABAE ÉS KÖZÉPKORI VÁROS = ÓBUDA, ROMAN CAMPS, CANABAE AND THE MEDIEVAL TOWN = OBUDA, LAGERÂ I KANABE RIMSKOJ EPOHI I SREDNEVEKOVYJ GOROD - R. Facsády Annamária: Előzetes jelentés a késő római kori erőd déli védműveinek feltárásáról 145-151

A rétegek tanúsága szerint a patkó alakú torony a IV. sz. végén leégett. (48. ábra) A vastag égésréteg nagyszámú tetőfedő téglát tartalmazott, s az eddig bizonyára rendeltetésszerűen használt torony helyreállítására már nem került sor. A magas falakat azonban a középkor folyamán is menedékként használták. A torony belsejében középkori, a belső szintre rakott, szárazfalazással készült falmaradvány került elő, mely arra mutat, hogy az épebben maradt részt felhasználva a római épületmaradványnak egy részét lakták. A meglevő falakat a későbbi beépítéseknek megfelelő szintmagasságig elbontották. Az előbbiekben ismertetett,, toronytól Ny-ra 2 9 m-re került elő egy ugyancsak patkó alakú, de kevésbé épen maradt oldaltorony. (132. kép, 46 ábra) A 3 m vastag erődfalhoz ugyancsak tompaszögben csatlakozott.de az előző toronynál ismertetett megfigyelt ivelődésnek itt nem találtuk nyomát. A tornyot többször átépítették, és az eredeti bejáratot szűkítették. A toronyfal Ny-i oldala, korábbi, kevésbé habarcsos falra van alapozva, amely szélességéből Ítélve talán az eredetileg patkó alakúnak épített, korábban ezen a helyen állt torony fala lehetett, melyet később megvastagitottak és átalakítottak. A járószintet az újkori beásások miatt nem lehetett megállapítani, az alapozás és a felmenő fal pedig nem vált el élesen egymástól. Sok helyen a toronyfalat az alapozás legaljáig kiszedték, s a köveket alulról és oldalról bányászták ki a későbbi korokban. A legnagyobb beásás D-i oldalán kibontottuk a későrómai fal másik darabját, azonban az alapozás nélkül, ferdén álló egységes faltömb inkább lehullott faldarabnak látszik, mintsem a toronyfal részének. Hasonló a helyzet az ettől K-re lévő pillérszerü faldarabbal is. Technikája az előbbiekével megegyezett, de szintén alapozás nélkül, ferdén állt. Részben alatta, részben ettől D-re korábbi, nem teljesen elbontott fal nyomait lehetett megfigyelni, a metszetben pedig jól látszott a planirozás nyoma. A két torony között az erődfal több rövid szakaszát sikerült feltárnunk. A járda alatt húzódó fal alapozásáig nem tudtunk leásni a még használatban levő közmüvek miatt. A kiásott szakaszokból azonban igy is kirajzolódik a fal két torony közötti ivelődése: az erőd belseje felé homorodó enyhe ivet mutat, a rövid K-Ny-i szakasz után DK felé fordul, majd meredekebb ivben hajlik ÉK felé. A torony a meredekebb ivnél csatlakozik a falhoz. Jól látszott a fal két torony közötti ivelődése más szakaszokon is. (139. kép) Az Óbuda u. 6. sz. ház telkén a távfütőárok készítésekor Kérdő Katalinnal leletmentést végeztünk. Ennek során a táborfal ivének hosszabb szakaszát tudtuk megfigyelni. Készítési technikája azonos a korábban leirt falszakaszok, illetve a torony falazási módjával, de a szegélyező kváderköveket is megfigyelhettük a falon. A korábban már kirajzolódott vonalhoz képest ive kissé DK-i irányban megtörik. E szakasztól K-re, a Lajos u. 166. sz. ház helyén 1975 elején ujabb patkó alakú torony részleteit bontottuk ki. A terepviszonyok miatt a táborfal és a torony kapcsolatát nem lehetett megfigyelni, igy a pontos belméretet sem tudjuk megállapítani. Szélessége az előbbiekével ellentétben csak 3 m, Ny-i falának vastagsága 2, 60 m. (137. kép) A patkó K-i szárának falát részben kibányászták, s a beásásból újkori kerámia került elő. Ebben az esetben is arról győződhettünk meg, mint a már emiitett elbontott toronynál, hogy a falat teljesen lebontották, s igy könnyebben, oldalról fejthették a kőanyagot. (49. ábra) A torony DNy-i sarkában agyagtéglából rakott, részben a falba bevágott kemencét találtunk. Az átégett, faszéndarabokat is tartalmazó rétegből középkori kerámia került elő, ami a torony további használatára utal. (138. kép) A Lajos u. 169. sz. telken jelenleg is folyik a kutatás. A Szilágyi János által már kiásott mészégető kemencénkivül az erődfal hosszabb, ivejődő szakaszát bontottuk ki. (135. kép) A fal az eddig feltárt szakaszok közül itt a legvastagabb, 3, 5 m, s ivelődése sem olyan egyenletes, mint a korábban feltárt szakaszokon. K felé erősen megtörik, de a használatban levő közút miatt további részeit egyelőre nem lehet kutatni. Töréséből és vastagságából Ítélve megerődített saroktornyot sejthetünk itt. A fal É-i oldalán római kutat tártunk fel, melynek beásási ivéből későrómai ólommázas kerámia került elő. A IV. század első felében készült tábor alaprajzának D-i oldala már az eddigi kutatások során is kirajzolódott. A Ny-i oldaltól eltérően, ahol az oldaltorony az egyenes táborfalhoz csaknem merőlegesen csatlakozik, a D-i oldal fala szokatlan építési megoldást mutat. A 300 m hosszú szakaszon kb 30m-ként szabályosan ismétlődnek a patkó alakú oldaltornyok. 146