Budapest Régiségei 24/1. (1976)

KUTATÁSTÖRTÉNET = HISTORICAL SURVAY OF THE RESEARCHES = ISTORIÂ ISSLEDOVANIÂ - Póczy Klára: Az aquincumi legiostábor és katonaváros romjainak a feltárása és a műemléki bemutatása 11-30

Óbuda központjában a nagy lelkesedést kiváltó Schönvisner-féle ásatásnak hosszú időn át nem volt folytatása. A sürün beépitett lakónegyedben a fürdő romjai elszigetelten hirdették a római kori település helyét. Kb. ötven évvel később az érdeklődés hirtelen a mai múzeum körüli romterület felé fordult, ahol látványosabban, összefüggőbben lehetett feltárni és a beépitetlen nagy kiterjedésű mezőnmeg is lehetett tartani a polgárváros néhány épülettömbjét. 3 A millenium körüli évtizedekben aztán újra napirendre került a katonaváros területén lépten-nyomon mutatkozó romok gyűjtése, kutatása. Érdekes módon Fehéregyháza, a középkori városelőd, Árpád sirjának akkoriban szenvedélyes vitákat kiváltó kutatása melléktermékeként került sor a római kori emlékek regisztrálására. A nagy mennyiségben felbukkanó római leletek és épületek feltárása természetesen a középkori kutatások szempontjából érdekes területre lokalizálódott és nem a római kor célkitűzései szerint folytak, vagyi

s éppen az aquincumi canabae peremén zajlottak. * A szórványosan előkerülő és az esetlegesen begyűjtött emlékekből csupán az első világháború körüli évekre érlelődött tervszerű kutatás. Az inditékot elsősorban a XIX. század második felében megindult óriási epigráfiai adatgyűjtés szolgáltatta, amit Mommsen szervezett. Egy másik faktorként Rómer Flóris térképező, terepbejáró munkássága emlitendő. Ő jelölte meg Aquincum helyét a magyar-honi római kori települések közt, súlyt és jelentőséget adva a Budapesten folyó terepmunkáknak. Ugyanilyen alapvető fontosságú két szakfolyóirat megjelenése: az Archaeológiai Értesitőé, majd a Budapest Régiségei c. sorozaté, amelyekben rendszeresen közölték és értékelték az Óbudán előkerült római kori emlékeket. ° Mintegy fél évszázados előzményeket összegezett tehát Kuzsinszky Bálint 1934-ben megjelent "Aquincum, Ausgrabungen und Funde (Budapest)" c. munkájában, A lényegében a polgárváros ásatásait ismertető kiállítási vezetőben helyszínrajzot közöl a katonaváros és a polgárváros jelentősebb objektumairól. Már itt negyvenhat lelőhelyet tüntet fel, s most már tudjuk, hogy ezeknek éppen a fele, vagyis huszonhárom helyszin a castrum és a canabae területéről való. ' Itt csupán mellékesen jegyezzük meg, hogy amikor kb. két évtizeddel később a legiostábor tervszerű kutatása megindult, amelyekhez ez a térkép szolgált támpontul, néhány tévedésnek is forrásává lett. Egészen a legutolsó évekig félrevezette a kutatókat pl. az óbudai temető melletti mérföldkövek lelőhelye. A négy mérföldkövön az "ab Aqu. II milia passuum" jelölés olvasható. A kb. 3 km-es távolságot a tábor feltételezett nyugati kapujához idomitgatták, s igy próbálták lokalizálni a castrumot. Ma már tudjuk, hogy a III. században az északi kaputól kellett, hogy kimérjék a szóbanforgó lépéseket; s légvonalban éppen ide vezet az az ut, amelynek rövidebb-hosszabb szakaszai különböző földmunkák során már több alkalommal előkerültek. 8 Egy másik támpontja volt a kutatásoknak az a feliratos kőemlék, amely viszont kronológiai értéke miatt tűnt igen fontosnak. A felirat olvasata szerint már i. sz. 19-ben épült volna castrum Óbudán, mégpedig valahol az Árpád-hid körzetében. Bár a szöveg legújabban uj értelmet és korhatározást nyert, az Aquincumban megfordult, vagy itt állomásozó s a feliratok révén jól ismert csapattestek, elhelyezkedésével kapcsolatban éppen e felirat miatt már sok évtizedes vita folyt, amely mindenképpen gyümölcsözőnek bizonyult. 9 Aquincum katonai megszállásáról és a koracsászárkori határvédelemről igy alakulhatott ki az az általánosan elfogadott kép, miszerint csupán az I. század közepén létesült itt állandó település. Vespasianus korában épülhetett az első palánktábor egy katonai lovasalakulat részére, és Domitianus alatt az első legiostábor, egyelőre ugyancsak ideiglenes jelleggel, kő és fa konstrukcióval. A második világháború éveire jutottéi az óbudai római kori emlékek feltárása egy olyan jelentős állomáshoz, ami - sajnálatos módon éppen a háború miatt - aztán már csak egy évtizeddel később folytatódhatott. 1941-ben megkezdődhetett a rendszeres kutatás a Hajógyárszigeten Pannónia Inferior helytartóinak palotája helyén Szilágyi János vezetésével. Az ő nevéhez fűződik az objektum eredeti rendeltetésének a felismerése. ^® Ugyancsak Szilágyi János irányításával indult el 1936-ban a canabae déli végében a katonai amphitheatrum feltárása, amely munkákat 1941-ben Nagy Tibor folytatott és fejezett be. H 12