Budapest Régiségei 24/1. (1976)

ÓBUDA, RÓMAI KORI TÁBOROK, CANABAE ÉS KÖZÉPKORI VÁROS = ÓBUDA, ROMAN CAMPS, CANABAE AND THE MEDIEVAL TOWN = OBUDA, LAGERÂ I KANABE RIMSKOJ EPOHI I SREDNEVEKOVYJ GOROD - Pető Mária: Feltárások a II-III. századi aquincumi legiostábor retenturájában 113-123

Az épület falazástechnikája, agyagba ágyazott hasitott kövek, néhol vályogfalas megoldás, hasonlóan más e korból származó pannóniai gazdasági jellegű épületekhez. 29 Az épitmény korábban állt már, mint ahogy a présházat berendezték, erre mutat az a tény, hogy a présalapozások alatt római réteget találtunk. A prések felszerelése a II. sz. második felénél korábbra nem keltezhető. Pannoniában jelentős bor és olaj behozatal az I. sz. -ban és a II. sz. első felében volt, miként ezt az amphora bélyegek vizsgálatai mutatják. 30 Az összes pannóniai présleletünk ez idő utánra keltezhető. Igaz, hogy későbbi amphorák is vannak Pannoniából, lehet, hogy az étkezési olajat továbbra is importálták, s csupán az ipari célokra szolgáló olajat állitották elő helyben. Az Aquincum-polgárvárosi prés isalll. sz. -ra tehető, de teljes biztonsággal csak a leletanyag aprólékos feldolgozása után keltezhetjük a Vörösvári uti préseket. Feltételezzük, hogy az üzem a IV. sz-ig folyamatosan működött. Az 1974-es ásatások alkalmával a közeli, Vörösvári u. 42-44. sz. telken a legiostábor késő római korban betöltött vize sárkát találtuk meg. Az itteni leletanyagban található e

gy agyagtölcsér (105. kép)(L. sz. 75. 6. 221. Méretek: töredék M. 35 cm, szájátmérő 8 cm), melyhez hasonlót ábrázolásos anyag tanúsága szerint

3

* az olaj amphorába történő töltögetésénél használtak. Ez a darab hazai kerámia anyagunkban egyedülálló, ezért is láttuk szükségét bemutatásának. A Vörösvári uti olajpréselő műhely értelmezését korántsem érezzük megnyugtatónak, véglegesen lezártnak, célunk további ásatással tisztázni a még meglévő vitás kérdéseket,remélve, hogy a leletek közreadásával a szakkutatók érdeklődését sikerült felkeltenünk. (Ábrák: 40-42, képek: 102-105) 117