Budapest Régiségei 23. (1973)

ANYAGKÖZLÉSEK - Czagány István: Egy budavári középkori épülettömb története : 2., A Tárnok utca 14. számú épület 229-244

CZAGÁNY ISTVÁN EGY BUDAVÁRI KÖZÉPKORI ÉPÜLETTÖMB TÖRTÉNETE II.

1 A Tárnok utca 14. számú épület I. TÖRTÉNETI ADATOK

2 A Tárnok utca 14. sz. épület középkori történetére vonatkozó okleveles adat ez idő szerint nincsen. Néhány közvetett utalás azonban fényt derít épületünk egyes részeinek a XV—

XVII. sz-ban történt felhasználására. Azt tudjuk ugyanis, hogy a XV. sz-ban házunk területén kenyér-, zsemlye-, sajt- és gyümölcsárusok sora húzódott. (A Tárnok utca is innen kapta középkori nevét: „Boltosok utcája", „Fűszeresek sora" olvashatjuk oklevelekben és a Budai Jogkönyvben.) Csak később, a XV. sz. 2. felében és a XVI. szban szerepel, mint „Szent György utca". (A mai Hajadon utcától nagyjából az Anna utcáig terjedő szakaszon „.. .kilenc kofa árupadját találtuk megszabott rendben" olvasható a Budai Jogkönyv első részében, amelyről tudjuk, hogy 1413-ig elkészült.)

3 Ennek alapján kétségtelen, hogy épületünk földszintjén a középkorban üzletsor foglalt helyet, és ezt a helyszíni kutatások eredményei mindenben igazolták. Gen thon István állítása szerint házunk •— vagy inkább talán csak utcai homlokzatarchitektúrája — 1520 körül keletkezhetett.

4 Az eredeti, földszinti elrendezése azonban a török hódoltság ideje alatt is valószínűleg változatlan maradt, mert az itt álló „bedesztán" (árucsarnokok a maiTárnoku. 13. és 15. sz. épületek területén) és „csarsu"-sor (élelmiszerpiac az Orta dzsámi mahalleszi — mai Dísz-tér — Tárnok utca, Ny-i oldalán a Balta köztől D-re eső szakaszon) a középkori állapot egyenes folytatásának tűnik fel. A kutatások eredményei ennek a megállapításnak a helytállóságát is igazolták. Az 1687. évi Joseph de Hauy-féle helyszínrajz

5 tanúsága szerint épületünk a török hódoltság idején a 114-es házszámot viselte. Ez a házszám a kutatások során épségben feltárásra került. Budavárának a töröktől való 1686. évi felszabadítása után a romos ingatlant Legier Antal Buda városi tanácsnok kapta meg. A telken állott épület ez idő tájt elég jó állapotban volt.

6 1694-ben örökölte özvegye, aki Wäbler Ferenc hadi élelmezési intézőhöz ment feleségül. A házaspár 1698-ban megszerezte az Uri utca 13. sz. ingatlan tulajdonjogát is. Ez időtől kezdve a két ház története azonos. II. KUTATÁSI EREDMÉNYEK A helyszíni feltárások során tett megfigyelések mindenekelőtt tisztázták az épület legkorábbi, középkori magjának kiterjedését. A mai alaprajzban ugyanis csupán a Ny-i, kétharmadrésznyi mélységben voltak feltalálhatók a középkori törtkőfalmagok, amelyek a korábbi—

XIV. sz. végéről származtatható — épületet határolták. A földszinti alaprajzban ma is világosan elváló boltozatilleszkedési vonal — amely az utcafelőli menet K-i felének belső szélén boltozati törésvonal (12. kép) formájában jelentkezik — már önmagában véve is arra mutatott, hogy e részt a korábbi eredetű épületmaghoz később építették hozzá. Ezt alátámasztotta az a tény is, hogy a földszinti D-i és É-i határfal korábbi eredetű törtkőfal maradványai csupán e boltozatilleszkedési vonalig terjedtek. Itt falvarrattal csatlakozott hozzájuk a keskenyméretű, középkori téglákból (24X12X4 cm) falazott toldás. A földszinti dongaboltozatok belső ívén, végig ugrásszerű törés volt látható a boltozatilleszkedési vonal mentén, ámi az utca felőli menet K-i fele boltozatainak a korábbi eredetű tégladongákhoz való későbbi hozzáépítését bizonyítja. Az utca felőli menet alá volt pincézve, az udvari menet nem ; csupán a kapualj Ny-i fele alatt húzódott végig a később alávájt pincefolyosó. Az így mindenütt elváló, későbbi épülettoldás oldalfalai középkori téglákból épültek; dongaboltozatai viszont puha kőből,

7 helyenként téglával foltozva. Egyedül a kapualj 229