Budapest Régiségei 23. (1973)

TANULMÁNYOK - Nagy Tibor: Ulcisia castra 39-57

helyére alapozott nézetét [Etudes critiques sur la vie et le règne de Sévère Alexandre. Paris (1925), 90], hogy Maximinus valamelyik pannóniai ala parancsnoka volt csak ekkor, cáfolja Herodian., VI. 8, 2 adata: Severus Alexander Maximinust snéarrjos náaiq rfj rov orgarov veohou'oi. Mint már Bang felismerte, a praefectus tironibus megbízatást jelentette ez (Cf. Calderini: 128), de valószínűleg kibővített hatáskörrel. Vitatott, hogy Maximinus megelőzően Egyiptomban a praefectus legionis tisztséget töltötte be. Az erre vonatkozó papyrus-szöveget elfogadta Hohl : RE X. 856, míg szkeptikusan ítélték meg Ritterling: RE XII 1491, és Instinsky, H. U.: Klio. 34 (1941), 118—. A kérdéshez nem ad újat Bellezza, A.: Massimino il Thrace. Genova (1964), 39—. Megítélésünk szerint Maximinus, mint egykori primus pilus, betölthette a praef. leg. tisztséget. 16 Ritterling: RE XII 1452. A legio IUI Flavia részvételét (CXIII6104 = D.2310 = Riese: 696) Ritterling: 1318— inkább Caracalla és csak feltételesen (uo. 1546) Severus Alexander Rajna-vidéki hadjáratával kapcsolná össze. Az utóbbi mellett Calderini: 124. 17 A E. 1952, 2 = 1962,111 s hozzá Mócsy A. : Germania. 44 (1966), 312—. 18 Herodian., VI. 7, 8 és VII. 2, 1. 19 Domaszewsky, A.—Dobson, Br.: Rangordnung des röm. Heeres. Köln—Graz (1967), 164. Grosse, R.: Römische Militärgesch. (1920), 16. 20 Nagy L. (1939), 137. 21 Nagy T. (1943), 397. A felirat publikációja előkészületben. 22 C III 3739, 3740. Mindkettő az ún. devotio-s mérföldkövek közé sorolható. 23 C III 15 172b. Teljesebb olvasat: Nagy L.: Arch. Ért. 50(1937), 110. 24 CXVI184. A. E. 1952,237; 1965,143. A régebbi adatokra I. Cichorius: 241. 25 Nagy L.: i. m., 111 = A. E. 1939, 17. 26 Nagy L. (1939), 142—, és 121. kép, 3—4. 27 Nagy L.: i. h., és Bud. R. 12 (1937), 372. 28 Radnóti—Barkóczi: 218 írják: „The stamped bricks of the cohors I Ulpia Pannoniorum were found in the lowest layer of the camp." Utánuk hasonlókép Fitz (1962); 49. 29 Radnóti—Barkóczi. : i. h. Más érveléssel Ulcisia castra Pannónia superior-hoz való osztása ellen foglalt állást már Mócsy, A. : Die Bevölkerung von Pannonién (1959), 55 és Saria, B. : RE VIIIA (1961), 509. 30 Fitz (1962); 51. Ellentmond viszont ennek, amit a bélyegekről uo., a 49. o.-on olvashatunk: „.'. .the stamped bricks at Ulcisia castra proving the second century activity of the troop." 31 Szilágyi (1933): XXV. 72. A Hajógyár-szigeti helytartói palotában előkerült téglabélyegek két változata közül a Bud. R. 14 (1945), 29. kép, 76. sz. alatt közölt. Az aquincumi bélyegeken a P-betű zárt és az .4-betű vízszintes szárát meghúzták32 Radnóti, A.: Limes-Studien. Basel (1959), 140—, Nagy L. adatára hivatkozva igazoltnak látja, hogy a cohors a II. sz, közepén Ulcisia castrában állomásozott. 33 A csapat II. századi történetéhez 1. e dolgozat végéhez csatolt „Függelék"-et. 34 L. az előbbi jz. és Szilágyi J. : AAH. 2 (1952), 199. 35 Nagy T. (1943): 393— és 35. kép. 36 Nagy T. (1943): i. h., és 34. kép. 37 Az ásatás alkalmával készített feljegyzéseim alapján. 38 A tábor történetével még közöletlen ásatásaim anyaga és megfigyelései alapján külön dolgozatban szeretnék foglalkozni. 39 Fitz (1962), 51 gondolt erre. 40 V.o. Szilágyi J. : TBM. 9 (1941), 235—. 41 Emellett Radnóti—Barkóczi : 218. Fitz (1962), 48, 51. 42 Szilágyi J.: i.h., és Bud. R. 13 (1943), 350—.Radnóti— Barkóczi: 218. V.o. Nagy L.: Bud. Tört. 1 (1942), 358. Alföldy G.: AAH. 11 (1959), 131. 43 L. fentebb, a 41. jz.-ben id. irodalmat. 44 Gabler D. az alábbi bélyegtípusokat közölte innen: 1. CIT [2 db.: Arch. Ért. 94 (1967), 196, 221]. 2. THRAC [több db.: Arch. Ért. 96 (1969), 202] és tabula ansatás keretben COH [1 db.: Arch. Ért. 96 (1969), i. h.]. A két utóbbi a teljesebb COH I THRAC bélyegre egészíthető ki. 45 Gabler D., fentebb i. m, 46 C XIII12 461. . 47 C III 4381 s hozzá Gabler D.: Arch. Ért. 94 (1967), 196. o., 44. jz. A fentebbiekben körvonalazott összefüggések, a 138. évi tóthvázsonyi diploma (C XVI 84) 113 körül sorozott tulajdonosának trieri származásával együtt, bizonyossá teszik a germániai és a felső-pannoniai thrák cohors azonosságát, amint ezt már Stein : 214, Alföldi A.: Arch. Ért. 1943, 105 és Radnóti—Barkóczi : 211 is javaslatba hozták. Jarrett, M. G.: Israel Exploration Journ. 19 (1969), 221-hangoztatott véleménye, hogy a hivatkozott germániai thrák cohors a 130-as évektől kezdve Alsó Pannóniában kimutatható cohors IThracum Germanica elődje lenne, ezek után egészen valószínűtlen. 48 Fitz (1962), 51, aki ezen kívül még két másik lehetőséget is figyelembe vett: 1. a cohors a II. sz. második harmadában állomásozott Ulcisia castrában (i. m. 48) és 2. Hadrianus uralkodása késői éveiben téglaszállítmányokkal segítette a tábor építését (i. m. 51). Ami az 1. lehetőséget illeti, ezt kizárja, hogy a cohors a diplomák tanúsága szerint 133 és 163 között Felső Pannóniát huzamosabb időre nem hagyta el (C XVI 84, 96, 97, 104, A E. 1960, 21) és így nem tartózkodhatott Ulcisia castrában, amely Alsó Pannóniához tartozott. Ez utóbbihoz tartozás különben a felvetett 2. lehetőséget is kizárja. A kérdéshez még annyit fűznénk hozzá, hogy az eddig közölt anyag alapján a felső-pannóniai, korábban germániai thrák cohors bélyeges téglái a csapat-sorszámot mindenkor számjeggyel tüntetik fel és sohasem használják a p(rima) vagy pr(ima) számnévi rövidítést, amely a szentendrei bélyegekre jellemző. 49 Gabler, D.: Arch. Ért. 96 (1969), 199—. 50 L. erre alább, 43—. 51 Ismertette ezeket Vissy Zs.: Arch. Ért. 97 (1970) 309, és Élet és Tudomány. 1970 (28), 1309—. 52 CXVI61. 53 Radnóti—Barkóczi: 211. Nagy T. (1956), 34, Az albertfalvai diploma csapatlistájában csak az egyik thrák cohors éspedig a coh. I Thr. c. R. neve szerepelt. A diploma alapjául szolgáló császári rendelkezés hatálya tehát nem terjedt ki valamennyi alsó-pannóniai auxiliaris alakulatra. Cf. Arch. Ért. 81 (1954), 10. o., 109. jz. A diplomák értékelésénél ezt a szempontot újabban Radnóti, A.: Limes-Studien (1959), 133—ugyancsak figyelembe veszi. 49