Budapest Régiségei 23. (1973)

TANULMÁNYOK - Nagy Tibor: Ulcisia castra 39-57

cohors táborhelye már Hadrianus uralkodása éveiben azalus területen feküdt. 133 és 163 között valamennyi felső-pannoniai diploma említi a csapatot. L. az idézetteken kívül C XVI84,97,104, A. E. 1960,21. A csapat táborhelye, valószínűleg már 163 előtt, Solva. Fitz (1962), 48—. 164/5 táján a csapatot Felső Moesiába helyezték át [C III 6302 = 8162 = D. 2606. Soproni S.: FA. 16 (1964), 33—], ahol egyideig valószínűleg a Stojnik-környéki bányavidék védelmét látta el. L. erre Mócsy, A.: Moesia superior. (1970), 141. Minthogy a Duna-balparti népek markomann vezetés alatt kialakult harci szövetségének nyomása a felső-pannoniai határsávra legkésőbb 165-től kezdve már érezhetővé vált (Nagy T.: Bud. M. II. 42), kevéssé valószínű, hogy a csapatot 165 után vonták el a veszélyeztetett limessávból. A csapat részvétele L. Verus parthus háborújában (Wagner: 178—) L. Iulius Vehilius Gratus Iulianus cursus-ából (D. 1327) nem következik. Az újabb kutatás inkább arra gondol, hogy Iulius Iulianus a syriai ala Herculana parancsnoki tisztjében érdemelte ki a sajnos közelebbről nem részletezett katonai kitüntetéseket. Zwikker, W.: Studien zur Markussäule. Allard Pierson Stichting VIII (1941), 83—. Pflaum, H.—G.: Les carrières procuratoriennes équestres. Paris (1960), 456—. E lovascsapat azonban M. Val. Lollianus seregében vett részt a háborúban éspedig csak vexillatio-\al (D. 2724). A cohors részvétele Marcus Aurelius germán-szarmata háborúiban, ha még nem is igazolt, de majdnem bizonyosra vehető. Marcus háborúi után a cohors újból Felső Pannoniában, valószínűleg Solva táborában állomásozott. A csapat egyik kiszolgált katonája, M. Aur. Prisçus [vet] [Szilágyi J.: Bud. R. 15 (1950), 522;—], aki Marcus Aurelius vagy inkább Commodustól kapta a római polgárjogot és akinek fia a legio I adiutrix Antoniniana-ban szolgált, egykori táborhelye mellett telepedett le, ami amellett érvelhet, hogy legkésőbb a 80-as évektől kezdve a csapat táborhelye újból Solva. Bármennyire is töredékesek az ismereteink a csapat késő-II. századi történetéről s bármennyire nem zárható ki annak a lehetősége, hogy a germán-szarmata háborúk nagyarányú csapatmozdulatai egyikével a cohors Aquincumban is megfordulhatott, az ismert adatok alapján mégis helyesebb, ha egyelőre nem számolunk a csapat II. századi aquincumi táborozásával, illetőleg az itteni katonai építkezésekben való közreműködésével. A Hajógyár-szigeti COH I VLP P-jelzésű téglák [Szilágyi J.: Bud. R. 14 (1945), 77—], időben a csapat Ant(oniniana)-jélzős téglabélyegeihez csatlakozhatnak, pl. M. Opellius Severus Macrinus uralkodása idején vagy korábbi raktáranyagot is képviselhetnek. Sajnos, közelebbről nem ismert, hogy a fentebbi két bélyegváltozat milyen számszerű arányban oszlott meg a cohors közel félszáz példányban előkerült bélyeges téglaanyagában. JEGYZETEK 1 Kuzsinszky B.: Pecz, Ókori Lexikon. II (1904), 1119. 2 Bud. R. 7 (1900), 19. o., 12. sz. 3 H(ampel): Arch. Ért. 21 (1901), 374. 4 C III 15 171. 5 Wagner: 54 és utána Szilágyi J.: Arch. Ért. 1942, 174. A Corpus feloldását követte Alföldi, A.: Zu den Schicksalen Siebenbürgens (1942), 42. o., 34. sz. és utána Kraft: 154. o., 429. sz. A revideált olvasatot feltételesen fogadta el Bersanetti, G. M.: Athenaeum. N. S. 18 (1940), 135. 6 Nagy L.: Arch. Ért. 50 (1937), 111 = A. E. 1939, 16. 7 Radnóti—Barkóczi : 209. o., 205. jz. Forni, G. : II reclutamento delle legioni da Augusto a Diocleziano. Milano— Roma (1953), 200. Nagy T.: Arch. Ért. 81 (1954), 113. o., 117. jz. Szilágyi J.: Bud. R. 16 (1955), 391. Fitz (1962): 52, 71. Barkóczi L.: AAH. 16 (1964), 102. o., 3. sz. 8 A leg. II adi. nevében 228-tól kezdve mutatható ki a Severiana-ielző (C

III 3412 = D. 2409). Ha elfogadjuk, hogy a legio a jelzett évben érdemelte ki e császárjelzőt [Fitz (1962), 57], abban az esetben Aur. Mucianus oltárköve nem keltezhető a 222—227 közötti évek valamelyikére. Nem látom azonban igazoltnak, hogy Caracallától kezdve a változó császárjelzőt mindig valami különleges kitüntetésként kapták volna a csapatok. L. amit ezzel kapcsolatban a Bud. M. Il (1962), 53 megjegyeztünk 9 A Severus Alexander-kori keltezett feliratos emléke nyomán a legio jelenléte Aquincumban 231-ig szinte évről évre nyomon követhető. L. a Szilágyi, J. : TBM. 11 (1956), 18 Összeállított anyagot. 232-ben azonban a legio távol lehetett, minthogy újólag csak 233-tól kezdve (C III 3427) mutatható ki Aquincumban. A bithyniai Kara-Alilar-ból származó sírfelirat (IGR III 1412 = D. 8879) bizonyos, hogy a perzsák ellen afrontra vonuló I. és II. sorszámú pannóniai légiókra vonatkozik (Ritterling: RE XII 1321), de nem bizonyos, hogy a Severus Alexander-kori perzsa háborút említi. Ritterling: RE XII 1450 sem zárja ki III. Gordianus perzsák elleni hadmenetét. Ez utóbbiban a legio I adiutrix részvétele igazolt (C III196, a. 243, Syriából), míg a legio II adiutrix részvétele nagyon valószínű. 10 C III 3638, 3639. 11 C III 3738. L. még alább, 84. jz. 12 L. alább, 43—. 13 C III 3427. 14 V. ö.:Herodian., VI. 7, 3. 15 Herodian., VI. 8,2. Cf. 8, 3: ol veavícu, ív olç rjv rô noXv nXfj&oc Ilaióvtov fj,áfaaTa,Jardé, A.,

Zosim., 1.13,1 48