Budapest Régiségei 23. (1973)

JELENTÉSEK - A Budapesti Történeti Múzeum leletmentései és ásatásai az 1966-1970. években 257-288

zés alkalmával a ház D-i szárnyának Ny-i végében egy betöltött középkori pincét ürítettek ki. A pince Ny-i falán — egyben a középkori épület zárófalán — eló'került a pincelejárat ajtónyílása is. A 2,50 m mélységig haladó szintsüllyesztés a pince eredeti járószintjét nem érte el; H. Gyürky Katalin 14.

1. Országház utca 21. 1967-ben építkezést megelőzően a főhomlokzat eló'tt és az épületben végeztünk kutatást. Megállapítottuk, hogy a Ny-i homlokzati falat sziklára alapozták, DNy-i sarkán feltártunk egy középkori szellőzőnyílást, a fal É-i vége előtt XIII—

XIV. sz-i köves út maradványát határoztuk meg. Az udvar területén egy ÉK—DNy-i tájolású XIII. sz-i épület nyomait, a kiszedett falak helyét találtuk meg. A fennálló épület Ny-i szárnyának udvari oldalán török kori hozzáépítés falmaradványa, az emeleti helyiségekben pedig több helyen is a középkori falak részlete került elő. Altmann Júlia—Bertalan Vilmosné 15.1. Szent György tér 1—2. keleti homlokzata mellett. 1970-ben a Sándor-palota és a bástyafal között húzódó sétányon feltártuk a középkori várfal egy szakaszát. A kutatást az építkezéssel párhuzamosan folytatjuk. Altmann Júlia 16. I. Szent György utca 2. palotakert. 1968-ban kertészeti munkák alkalmával az ún. „A" épülettől K-re, a felső mellvéd közelében 1 m mélységben XIII—XIV. sz-i kerámiával datált épületomladék alatt két, részben bolygatott, melléklet nélküli csontváz került elő. A közelben szemétgödör is mutatkozott, melyben többek között XIII. sz-i kerámiát is találtunk. Ettől D-re, a meredek esésű hegyoldal felső részén XIII. sz-i kerámialeletekkel datált 1 m széles, K—Ny-i irányú falmaradvány került elő 11 m hosszúságban A szintsüllyesztés következtében 1—1,50 m magas falmaradvány alapozási mélységét nem ismerjük. A fal szerepét ásatás hiányában nem dönthettük el, de mivel D-i oldalán 1 m-es előreállású támpillér jelentkezett, feltehető, hogy vagy a XIII. sz-i erődfal részlete, vagy épület D-i zárófalának maradványa. Feltehető, hogy ezek a XIII, századi leletek — melyekre Gombos Zoltán kertépítő mérnök hívta fel a figyelmemet — összefüggésben vannak a palotaásás során feltárt 12. sz. szemétgödörrel (Zolnay L. 1949— 50. évi ásatási naplója), valamint az őrség épülete előtt Gerevich László által feltárt patkó alaprajzú bástyával. Teljes feltárását indokolná az, hogy e korból ez az egyetlen bemutatható épületmaradvány a palota területén. — E lelőhelyektől D-re, a Savoyai-szobor alatt a várfalban elfalazott középkori kapu É-i felének kőboltozatmaradványa mutatkozik. A kertészeti munka során feltárásra került a kapu nyílásszélességére utaló 4,50 m-es küszöbkő. A kapuív magassága cca 5 m lehetett. Ezen a helyen az 1684. évi, L. N. Hallart rajza nyomán készült Budát É-ról és K-ről ábrázoló metszetek működő kaput mutatnak, felette emelkedő kapuvédő toronnyal, és a kapuhoz a Víziváros felől vezető meredek úttal. Zolnay László 17. Szentháromság tér. 1968-ban a távfűtési csővezeték elhelyezésére nyitott árokban (a Dísz térTárnok utcai árokszakasz folytatása) a Szentháromság emlékmű közelében a város középkori vízvezetékének ciszternája került elbontásra. Megmentésére nem volt lehetőség, csupán felmérés és fényképezés történt (13—14. kép). A ciszterna kváderesfalazású volt, téglaboltozata feltehetően XIX. sz-i. Betöltési anyagából közép- és török kori kerámia került elő. A munkások elbeszélése szerint a ciszternából É-i és D-i irányban csatornák vezettek. A ciszternától K-re húzódó árokszakaszban a magasan jelentkező sziklára épített középkori házalapok, sziklába mélyített pincék és téglaboltozatok maradványai mutatkoztak. Az 1687. évi Haüy-féle térkép 309. sz. épületével, illetve annak egy részével azonosítottuk azt a két, egyenként 1,40 m széles É—D-i irányú falmaradványt mely a jelek szerint 4 m-es belvilágú építményt határolt. A Mátyás-templom főhomlokzata előtti árokszakaszban is több középkori falat és pincét vágtak át. A Bélatoronytól ÉNy-ra már korábban is előkerült egy K—Ny-i tengelyű, boltozott kétosztatú pince maradványa. — Ezek az épületmaradványok a XVI—XVII. sz-i városképekkel és a Haüy féle helyszínrajzzal egybehangzóan amellett szólnak, hogy a középkorban a főtemplom előtt nem tér volt, hanem keskeny, szinte sikátorjellegű utca választotta el a templomot a mai tér helyén állott háztömbtől. Zolnay László 276