Budapest Régiségei 23. (1973)
TANULMÁNYOK - Kőszegi Frigyes: Adatok Zugló őskori településtörténetéhez : későbronzkori település a Budapest XIV. ker. Vízakna utcában 9-37
sánál pontosabb adatokat nyerhetünk a különböző edényformák és az edényeken alkalmazott ornamentális elemek összefüggéseinek vizsgálatából. A rendszerint ujjbenyomásos bordával díszített fazekak őskori viszonylatban elég általános jellegűek, így külön nem is foglalkozunk a házikerámiának ezzel a fajtájával. Lényegesen használhatóbb adatokat remélhetünk a csücskös szájperemű fazekaink párhuzamainak összegyűjtéséből. Mozsolics Amália külön is foglalkozik a típussal a középső bronzkori kincsleleteket feldolgozó monográfiájában. A koszideri I. és II. lelet edényei ilyen csücskös szájperemű fazekak voltak, amelyek analóg darabjait a koszideri telep legfelső szintjéből, s a dunaújvárosi temetőből ismerjük. Mozsolics hangsúlyozza, hogy az edényt nem csupán a bronzkor harmadik periódusában, hanem változott formában a következő időszakaszban is használták, elsősorban az egyeki kultúra körében. 28 Kétségtelen, hogy e fazéktípus nagyobb számú előfordulását a középső bronzkor végső, ún. koszideri fázisától kezdve figyelhetjük meg, kezdetben nagyrészt a vatyai kultúra lelőhelyein. Az idézett edényeken túl egy lovasberényi darabot és egy ácsai töredéket említhetünk még a kultúra különböző leletegyütteseiből. 29 A következő későbronzkori periódusok során talán még gyakoribbá válik, s nem csupán az egyeki kultúra leletei között, hanem a vele közelről rokon Kárpát-medencei halomsíros kultúra körében is megtaláljuk. Az egyeki kultúrának szinte alig ismerjük olyan telepét vagy temetőjét, amelynek leletei között ne fordulna elő a csücskös szájperemű fazék. 30 A Kárpát-medencei halomsíros kultúra szlovákiai csoportjából a salkai temetőket említhetjük e típus előkerülési helyeiként. 31 Lényegében ugyanezt a korszakot és egyben népcsoportot képviselik a bagi vasútállomás mellett feltárt telep és temető hasonló darabjai. 32 Nagyjából hasonló összefüggésekről tanúskodnak azok a ferdén lemetszett szájperemű tálak, amelyeknél a peremet — a fazekakhoz hasonlóan — csücskök díszítik. Esetenként e csücskök középütt hosszanti bordával tagoltak. Elsősorban a középső Duna-vidéki halomsíros kultúra elterjedési területéről ismerünk ilyen tálakat, de elég gyakoriak a nyugati halomsíros csoportok körében is. Az egyszerű, sima csücsökkel díszített szájperemű tálak inkább a halomsíros kultúra idősebb szakaszának kedvelt formái. A délnémet straubingi szint anyagában éppenúgy megtaláljuk, mint a csehországi Plzen környéki halomsírokban. 33 Hasonló tálakat említhetünk a szomolányi temető sírjaiból, s még közelebbről a Vízakna utcai lelőhellyel egészen közeli rokon soltvadkerti település leletanyagából. 34 A tálak pereméből felmagasodó csücsökornamentika leggyakoribb változata, a már említett, középütt bordás csücsök a halomsíros kultúra fiatalabb szakaszának tálaira jellemző. Ugyanez a tálforma a Kárpátmedence más, hasonló korú, de nem a halomsíros körhöz tartozó népcsoportjainak emlékanyagában is általánosnak mondható. Esetenként feltűnik a korai urnasíros időszak legkorábbi leletegyütteseiben is, kétségtelenül a halomsíros kultúra örökségeként. E táltípus néhány jellegzetes párhuzamát említve csupán, Szlovákiából a salkai temetőket (Salka I, Salka II), a csekei csoportot (Caka, Topolcany) 35 , Ausztriából a fiatalabb halomsíros együtteseket (Maiersch, Theras) 36 , Kelet-Magyarországról az ugyanebbe a körbe sorolható egyeki kultúrát (Egyek-Szőlőhegy) 37 , a középső Duna-vidéki és a Kárpát-medencei halomsíros kultúra különböző magyarországi csoportjait (Kiskőrös, Pusztaszer, Koroncó-Bábota, Bag vasútállomás, AszódDomonyvölgy stb.) 38 , a Kárpát-medence peremvidékein továbbélő, autochton bronzkori népcsoportok leletanyagát (pilinyi kultúra; Zagyvapálfalva, Nyíregyháza-Bujtos, Nagybátony stb.) 39 idézhetjük elsősorban. Fentebb hivatkoztunk azokra a csücskös szájperemű tálakra is, amelyek olyan lelőhelyekről származnak, mint pl. a korai urnasíros korszakra keltezhető ausztriai Gemeinlebarn, valamint a dél-morvaországi Lednice. 40 E tálakról szólva hangsúlyoznunk kell ezek némelyikének sajátos peremkiképzését, amely ugyancsak a halomsíros kultúra fazekasságának jellemző sajátja. 41 A Vízakna utcai tálak formájukat tekintve csak bizonyos fokig meghatározó jellegűek, mert a halomsíros kultúrára inkább jellemző, fordított csonkakúpos típus mellett a sokkal tágabb körben használt félgömbös formák is gyakoriak. Ez utóbbiak közül a leghasználhatóbb adatokat a behúzott szájpereműek szolgáltatják. Az esetenként pereme alatt bütyökkel vagy bütykökkel díszített tál tulajdonképpen már a középső bronzkor végén használatba került. 42 Számos hasonló darabot sorolhatunk fel a későbronzkor hazai halomsíros csoportjainak leletanyagából (Koroncó, Bag vasútállomás, Soltvadkert) 43 , a szlovákiai salkai temetők köréből (Salka I, Salka II) 44 , az egyeki kultúra elterjedési területéről (Tiszafüred, Nyíregyháza-Bujtos, Mezőcsát-Szőkehát stb.) 45 , s nem utolsósorban a halomsíros körön kívül eső pilinyi kultúrából (Bárca, Muhi-Princ tanya, Zagyvapálfalva stb.) 46 . Egybehangzó vélemények szerint e típus elsősorban 26
