Budapest Régiségei 23. (1973)
ANYAGKÖZLÉSEK - Czagány István: Egy budavári középkori épülettömb története : 2., A Tárnok utca 14. számú épület 229-244
n,v ^ÍR^?" A ^ é P ület "teái homlokzata műemléki kutatás közben a feltárt eredeti konzolcsonkokkal 1951-ben Die Straßenfassade des Gebäudes während der Denkmalforschung mit den freigelegten ursprünglichen Konsolsch^en i J 1951. Ugyanilyen anyagból készült az utcai homlokzat emeleti fala, amelyben az öt barokk-kori ablak kiváltóíve felett épségben megmaradt a XV. sz. végi ablakok szélesebb fesztávú kiváltóíve (4. kép). Erre mindenütt ráfutott az a gyémántmetszéses motívumokkal festett vakolat (15. kép), amely stíluskritikai alapon ítélve a XVI. sz. 1. feléből — Genthon István szerint 1520 körüli időből — volt származtatható. A XV. sz végi ablakkiváltóívek szélességi méretei azt bizonyították, hogy az emeleten, a déli irányból számított 1 , 2., 3. középkori ablakok szélesebb — valószínűleg háromosztású —, a 4. és 5. ablakok keskenyebb — valószínűleg kétosztású ablakok lehettek. Ezt az emeleti homlokfalat hat kőkonzol közé falazott öt téglahevederív (4., 5. kép) hordta. A konzolok letört profilú, csonkolt kőmaradványai mindenütt megmaradtak az épségben állott téglahevederívekkel együtt. Az ívek a szélesebb középkori ablakok alatt, dél felől számítva 2,51 m 2 48 m 2 17 m a keskenyebb ablakok alatt 1,57 m, 1,70 m fesztávúak voltak, (7., 8., 9. kép) de középtengelyeik àz 'ablaktengelyekhez sehol sem igazodtak. A konzolcsonkoknak a földszinti falsíkhoz viszonyított legnagyobb kiülése 70 cm volt. A földszinti, késő középkori homlokzatban két üzletkiadóablak keretkövei maradtak fenn. Az egyik a D-i irányból számított harmadik ablak (7. kép) és a romantikus neogót kapukeret közötti falrésznek nagyjából a közepén került feltárásra. A külső szélén, körbefutó asztaloshorony maradt fenn. A könyöklőkövének felső síkján, középen, két kovácsoltvaskarikahorog, a félköríves záradék köveiben pedig két kőbe rögzített karika került napvilágra. Ezek szerint a 96/124 cm méretű kiadóablak hornyában kifelé lenyitható fatábla foglalt helyet, amelynek vaspántjai a két alsó karika-horogban forogtak. A felső két karikán keresztül áthúzott lánc a fatábla felülről történő kimerevítésére szolgálhatott. A másik kiadóablaknak csak a fele maradt meg, a D-i irányból számított második ablakban (8. kép). A köríves záradékkőmaradvány visszaszerkesztése egy 112/128 cm méretű kiadóablak egykori létét bizonyította, amely a csekély méretkülönbségétől eltekintve mindenben megegyezett a másik ablakkal. így a két 232
