Budapest Régiségei 23. (1973)

ANYAGKÖZLÉSEK - Virág Lajosné: Bőr- és faleletek konzerválása és restaurálása 211-218

jából előkerült két csésze restaurálásánál.

11 A csészék formája kívánatossá tette, hogy olyan műanyagot alkalmazzunk, amely rugalmas, de ugyanakkor formatartó is, mivel ez esetben a poliészter merevsége miatt szinte használhatatlan lett volna. Erre a célra legmegfelelőbbnek a PVC (polivinilclorid) bizonyult. (Ez a ritkábban alkalmazott eljárások közé tartozik.) A kiegészítésre szolgáló massza tehát a PVC por, amelynek a bedolgozáshoz szükséges képlékenységét megfelelő arányban adagolt lágyítók — ebben az esetben diizooktilftalát és dibutilsebacát biztosították. Színezésre a begyúráskor földfestéket kevertünk. Az előkészített PVC masszát szilikonkaucsukkal készített negatív formába dolgoztuk be. A negatívok — „sablonok" a tálacskák oldalát alkotó és eredetiben megmaradt dongadarabok segítségével készültek. A formában bedolgozott PVC massza 160 °C-ra hevített szárítószekrénybe került. A szárítószekrényből 20 perces sütés után kivéve, folyó hideg víz alatt folyamatosan értük el a darabok teljes szilárdulását. A hidegvizes kezelés időtartama alatt még lehetőség van arra, hogy a hajlásszöget, domborulatot — amennyiben a negatív formák összekapcsolása során nem lett volna biztosítható — megfelelően korrigáljuk a szilárdulási folyamat teljes befejeződése előtt. A kikeményedés után a PVC alakját már nem változtatja. A PVC-ből elkészített dongákat a fenéklaphoz epamin + katalizátor segítségével (gyári készítmények) ragasztottuk. Tömítésre kvarclisztet adagoltunk a ragasztóhoz. A csészék oldalfalán körben mélyedés fut, amely valószínűleg az összetartó abroncs helye lehetett (17—18. kép). Az ismertetett restaurálási eljárások biztosították a Budapesti Történeti Múzeum bőr- és faanyagú leleteinek hosszabb ideig tartó biztonságát és lehetővé tették, hogy az elkészített darabok a kiállítások darabjai közé kerüljenek. Hisszük, hogy az ismertetett konzerválási eljárások és kiegészítési módszerek jobbak a korábban alkalmazott eljárásoknál. Természetesen a rohamosan fejlődő műanyagkémia mindig új lehetőségeket tár fel a múzeumi műtárgyrestaurálás számára is, ezért figyelemmel kell kísérnünk az újabb eredményeket. A ma még kiválónak tűnő, minden igényt kielégítő restaurálási módszerek nyilvánvalóan nem végleges eljárások, könnyen elképzelhető, hogy az újonnan feltárt leletek már a ma még számunkra ismeretlen módszerrel kerülnek majd feldolgozásra. 17—18. kép. Dongásfalú facsészék restaurálás után. Dísz tér 10. sz. ház kútjából Holzschalen mit daubenförmiger Wand nach der Restaurierung. Aus dem Brunnen des Hauses Disz-Platz Nr. 10. JEGYZETEK 1 Holt Imre: Mittelalterliche Funde aus einem Brunnen von Buda. Bp. 1966. — Irásné Melis K. : A budavári Dísz -tér 8. sz. telken feltárt kút leletei. Ue. kötet. 2 Ebben a dolgozatban a régészeti leletek konzerválási, restaurálási kérdéseivel foglalkozom és az elért eredményekről számolok be. A lábbelikészítés rendkívül szerteágazó problémáival, az anyagok vizsgálatával, a tímárés bőrkikészítőmesterség tanulmányozásával a későbbiek folyamán kívánok foglalkozni. 3 A bőrök eredeti kikészítési módjára nézve pontos adataink nincsenek, de a darabok fejlett bőrkikészítésről tanúskodnak. 4 Szalay Zoltán: A régészeti és történeti eredetű bőrlábbelik konzerválása. Múzeumi Műtárgyvédelem I. 1970. 161—-165. — Ez úton is köszönetemet fejezem ki Szalay Zoltán főrestaurátornak munkám közben nyújtott segítségért. Ezt a munkát az anyag feldolgozását végző Irásné Melis Katalin muzeológussal végeztük. L. ue. kötetben 209. 1. 46. jegyzetét. Kések. A cipész- és tímármesterség nélkülözhetetlen eszközei. A bőrkikészítéstől kezdve a lábbeli elkészüléséig szinte minden munkafázisban használták. Leggyakoribb és a legjobban használható a félköríves pengéjű, de a középkorban is használták az egyenes élű késeket. — A lábbelikészítő szabásminta szerint dolgozott. Az egyszerűbb 217