Budapest Régiségei 23. (1973)

TANULMÁNYOK - Kőszegi Frigyes: Adatok Zugló őskori településtörténetéhez : későbronzkori település a Budapest XIV. ker. Vízakna utcában 9-37

2. kép. II/l. felület, a lakógödör része; 85 cm-es szint Surface II/l, part of the pit-dwelling; 85 cm level maga tulajdonképpen két ilyen tájegységhez kapcsolódik; a Szilas- és a Rákos-patak köze, valamint a Rákos-pataktól délre eső vidék között képez átmeneti területet. Az utóbbi patak valójában nem is nevezhető határnak, miután mindkét oldalán egyaránt az un. Rákosvidék kistáj helyezkedik el, s e régióban találjuk a minket leginkább érdeklő őskori lelőhelyeket. A Pesti-síkság talán legkevésbé változatos tájegysége a Rákos-pataktól délre terül el, s az említettek közül a legjobban beépített terület. Itt mosódtak el leginkább a különböző terasz-szintek, s csupán ettől délebbre maradt meg a futóhomokból képződött buckás, szélbarázdás táj, a dombok között helyenként tócsákkal, vízenyősebb mélyedésekkel. Zugló jellegzetes tájképét mindenekelőtt a 42 km hosszú Rákospatak határozza meg, a Duna budapesti szakaszának leghosszabb mellékvize. A patak eredeti medre tulajdonképpen csak Rákosfalváig figyelhető meg, ahonnét már szabályozott. A mai Rákosrendező pályaudvar déli részén ömlött egykor a Duna egyik oldalágába, s csak jóval később építették ki az Angyalföldön keresztülvezető medrét. A pályaudvar területe szinte szigetként emelkedett ki a patak, a Duna oldalágai és a mocsaras részek között. Erre utalnak a pályaudvar környékére szorítkozó, szórványos régészeti leletek.

1 Amint látjuk, a Pesti-síkság, ezen belül Zugló felszínének alakulását geomorfológiai szempontból különböző tényezők befolyásolták. Településtörténeti szempontból elsősorban a felszíni talajképződés és a területet fedő vízrendszer a meghatározó tényező. Zugló esetében a kerület jelentős részét borító futóhomok, az ebből létrehozott, apró dombokból álló hálózat, valamint a Rákos-patak ősi mederrendszere alakította a környezetet, amelyben az ember megtelepedett. A Rákos-patak ősvízrajzi térképe alapján megfelelő elképzeléseink lehetnek a legkorábbi települések jellegéről, amely település-rendszernek gátat szabott a buckák között szélesen elterülő, vizenyős lapály. A terület mezőgazdasági művelésre nem túlságosan alkalmas; a humuszban igen szegényes homoktalaj igen gyenge vízgazdálkodása, a tápanyagokat nélkülöző meszes altalaja révén csak szerény termőképességű. Ilyen területen csupán az öntözéses gazdálkodás és a megfelelő trágyázás hozhat eredményt. Erre pedig őskori viszonyok közepette legfeljebb igen szűk keretek között nyílhatott mód. Ezek ismeretében aligha gondolhatunk intenzív földművelésre a vidéken ; elsősorban az állattenyésztés és a zsákmányoló gazdálkodás képezte Zugló őskori telepeseinek megélhetési forrását.

2 3. kép II/l. felület, a lakógödör cölöplyukakkal Surface II/l, the pit-dwelling with post-holes 19