Budapest Régiségei 23. (1973)

ANYAGKÖZLÉSEK - Kubinyi András: Bicellus : adatok egy középkori fegyverfajta meghatározásához 189-193

3. kép. A bicellus kinagyított képe Vergrößertes Bild des Bicellus 4. kép. XV. századi bicellus a budai palotaásatásból. Vármúzeum Ein Bicellus aus der Schloßausgrabung von Buda (15. Jh.). Burgmuseum Sokkal lényegesebb számunkra a másik következtetés, amelyet a céhlevélből levonhatunk. Ez pedig az, hogy csak magyarországi gyártmányú bicellusokat szabad a piacon vásárolni, idegent nem, különben elkobozzák. Ebből az következik, hogy valóban hazai fegyverfajtával van dolgunk, amelynek gyártása a helyi mesterek feladata volt, akiket a külföldi konkurrencia ellen a városi hatóságok védelemben részesítettekA szigorú tiltó szabály ugyan azt jelenti, hogy hoztak be külföldi készítményeket is az országba, mégsem lehet véletlen, hogy 1457—58-ban Pozsonynál 1,617.282 kést hoznak be, tőrt egyet sem

10

. Igaz, hogy a Magyarországra hihetetlen mértékben behozott külföldi kések egy része tranzitó áru volt kelet felé

11

. A magyarországi fegyvergyártók tehát erre a tőrfajtára specializálták magukat és ez fölveti annak a szükségességét, hogy az ásatásnál előkerült tőröket gondosan vizsgáljuk, mert azáltal talán sikerülne középkori fegyverkészítőink technológiáját megismerni. Összefoglalva tehát megállapíthatjuk, hogy a kétélű, közepes hosszúságú tőr, amelynek markolata két oldalon a végén szarvszerűen felhajlik, a középkori Magyarország egyik leggyakrabban használatos fegyvere : az úgynevezett bicellus, amelyet hazai szükségletre elsősorban helyi mesterek készítettek. Ennek ábrázolása maradt fenn a Képes Krónikában és egy ilyen tőr van a Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeuma birtokában. 191