Budapest Régiségei 23. (1973)
ANYAGKÖZLÉSEK - Szirmai Krisztina: Az idősebb Faustina portrétípusai az aquincumi kőemlékeken 171-178
figyelhető. Julia Titi-nek a luganoi magángyűjteményben őrzött szobrán a haj kontybacsavart, de még a tarkón viselt. A Louvre-ban kiállított Domitia portré frizuráján is így tűnik fel a fonatirányt jelölő háromszögvonalteehnikával együtt. 9 Hadrianus korában a fonatokból álló kontyot a nők már a tarkó fölé helyezték. Ezt mutatja az ostiai Marciana márványfej a Museo del Palazzo dei Conservatori-ban, és a Louvreban őrzött Matidia ábrázolás is. 10 A konty felkúszása a fejtető' felé a vaisoni Sabina fejen és az athéni Nemzeti Múzeum anyagában található Sabina portréján kitűnően szemlélhető. 11 Ezt a típust dokumentálja a Ny-Carlsberg gyűjtemény Sancia Pieris sírköve is. 12 A Hadrianus-kori női portrék közül az id. Faustinakori hajviselet szempontjából a legfejlettebb típust a pétervári fej képviseli 13 , az erősen sütött hullámos hajjal és majdnem a fejtetőn elhelyezkedett többszörös hajfonattal. Mindkét aquincumi relief előképét a legáltalánosabban elterjedt lanuviumi lelőhelyű id. Faustina portréban (3. kép) találjuk meg, melyet a Capitolium Múzeumban őriznek. 14 Ezen a tarkó közepén a haj kis fonatokban csavart, a fejtetőre kúszik, s ott három sorban egymásra fektetett vastag fonattekercset képez. A hajdiadémon belül egy kis mélyedés, „fészek" keletkezik. Ennek a capitoliumi múzeumi id. Faustinát ábrázoló portrénak másolatai az ostiai, a nápolyi és a vatikáni fejek is. 15 Csak annyiban térnek el ettől a főtípustól, hogy a hajviseletet egy szalag övezi körül. Ez az előkép dominál az érmeken is. 16 Varia Sabbatis síroltárán a Vatikánban, a bordeaux-i gyűjteményben őrzött Tatinia sírkövén, és a Louvre-ban található Iulia Secunda és Cornelia Tyche síremlékén 17 is id. Faustinának ez a már említett, közismert képtípusa tűnik fel. Nemcsak a nyugati, de a keleti provinciákban is megtaláljuk id. Faustina lanuviumi mellszobrának másolatait, sőt a korabeli női portrékon, a hajviseleten kívül a császárnő jellegzetes arcvonásai is megelevenednek. Lydia provinciából származik a British Museumban őrzött id. Faustina-portré, mely a sardesi Artemis templom romjai alól került elő. 18 Ezt a típust mutatja a cyrenei portré is. 19 Aphrodisia Piraeusban előkerült és görög művész kezétől származó síremlékén, valamint a keleti eredetű Euhodia Celeiában őrzött sírkövén is ez a típus jelenik meg. 20 Dáciából is ismerünk egy reliefet, ahol a klinén fekvő női alak, továbbá Déváról az egyik síremléken és az egyik ugyanonnan származó női portrén 21 látható típus mutat az előbbiekben említett előképpel azonosságot. Pannoniából, a Nemzeti Múzeum ismeretlen lelőhelyű egyik kőemléke 22 , és a győri székesegyházba másodlagosan beépített sírkövön stólában ábrázolt női mellkép is ehhez a főtípushoz tartozik. 23 Pannónia Superiorban Titus Publicius Surio sírkövén a női mellkép is erre az előképre utal. 24 Id. Faustina portréi bármennyire is egy típust alkotnak, mégis ezen belül kisebb-nagyobb eltérések mutatkoznak. 3. Az óbudai lelőhelyű sírkőnek csak a mellképe maradt meg. 25 Oszlopokkal kereteitek. A férfi arca teljesen letört. Ruházatát, köpenyét kitűnően faragták. Bal kezében okmányt tart. A férfi bal vállán a nő bal kezének négy ujja tűnik fel. Előttük kisfiú, arca nagyrészt letört. A gyermek jobb kezében almát tart, baljával köpenye szélét érinti. A nő arcát kissé hosszúkásnak ábrázolták. A keskeny szemhéj, a nagy gömbölyű szem, az egyenes metszésű orr, a száj keskenyebb megformálásával, fáradt vonásaival együtt korosabb nőt képvisel. (4. kép.) Éles, stilizált S alakú hajhullámok szegélyezik a homlokot az arccsontig, a frizura középen elválasztott, a haj az egész fejet körülölelő hajfonatokba csavarodik. A homlokhullámokon kívül a haj részletezése itt elmaradt. A nő nyakát kétsoros ékszer övezi, melynek közepéről lunula függ le. Ruháját a mell alatt vékony övvel lekötötték, köpenye takarja a jobb csuklóját. Jobb kezével érinti a kisfiú jobb vállán nyugvó férfi kezét. Ez a női mellkép csak nagy vonalakban egyezik az id. Faustina-kori hajviselettel, az erős kontúrok jelenlétével, az alak arányos megformálásával együtt a korabeli stílusjegyeket tükrözi. Korhatározását megerősíti a kőemléken jelenlevő férfiportré, mely töredékes ugyan, de a haj-típusa és a szakallviselete a kora-antoninusi korra utal. Ezt még a mellképes mezőt kétoldalt lezáró oszlopok jelenléte is alátámasztja. 4. Az Óbudáról származó mészkőből készült női portréfejen 26 , az arc telt, széles és a szem formája oválisán nyújtott, melyen csak a szemhéj látszik. (5. kép.) Az orr egyenes metszésű, az ajkak kicsinyek, húsosak, az áll kissé előreugrik, gömbölyű. Mindezek a vonások az id. Faustina ábrázolások jellemzői. Hajviseletének dísze az aprólékosan kiképzett S alakban élesen ondolált homlokhullám. A császárnő tipikus, háromszögtechnikával jelzett fonatokban csavart, fejtetőre húzott kontya azonban nem diadémszerűen, hanem szélesen öleli körül az egész fejet. Az utóbbi két ábrázolás nem közvetíti a már említett előképet. 172
