Budapest Régiségei 23. (1973)

ANYAGKÖZLÉSEK - Sellye Ilona: Az aquincumi áttört díszítésű kard és tőrhüvelyborítások 129-146

jegyeznem, hogy a két áttört mezővel készített fibula tűtartójának nemcsak a mintája, hanem az egész tűtartó felület beosztása is erősen emlékeztet az áttört lemezekkel díszített kardhüvelyborításokra. A legdíszesebb pannóniai szárnyas fibula a Pátkáról előkerült példány, a Magyar Nemzeti Múzeumban.

33 Tűtartóján levő áttört díszítés a legszorosabban kapcsolódik az aquincumi kardhüvelyborításokhoz. A fibula legkülső mintája — karikasor, kis nyúlványokkal összekötve —megegyezik az aquincumi 1.1. la. sz. veret ugyancsak legkülső áttört mezőjében látható mintával. A fibula belső mintázata — melyet a karneol berakással két részre osztottak — ugyanazt az ívelt keresztsoros mustrát mutatja, mint amilyent az aquincumi 1.1. la sz. veret középpontjában és a háromszögletű töredék (I. t. lb. sz.) csúcsában figyelhetünk meg. Talán nem véletlen az sem, hogy a pátkai fibula karneol berakása az áttört mező közepén kap helyet, tömör fém alapra helyezve. Az aquincumi négyszögletes veretnél (I. t. la. sz.) ugyanezt az elrendezést látjuk: ti. hogy az áttört mustrák között tömör fémkorongot alkalmaztak, valószínűleg valamilyen ráhelyezett díszítéssel. A fibulánál karneolt látunk, az aquincumi kardborításnál, mint már említettük, valószínűleg katonai vonatkozású embléma lehetett a tömör fém alapra forrasztva. Szombathelyről került magángyűjteménybe a II. t. 4. sz. alatt közölt veret. Téglány alakja, és áttört díszítésű mustrája alapján valószínű, hogy szintén kardtokborításhoz tartozott; mégpedig olyan típusúhoz, melynél több egymás alá helyezett áttört lemezből állt a díszítés. Teljesen épen megmaradt áttört mintázata két motívumból tevődött össze : a tömör perem mellett, mind a négy oldalon, lépcsőzetes formában megtört vékony vonalakból készült mustra fut körbe. A veret közepén kialakított egyetlen hosszúkás formájú mezőben, nagyobb méretű vonalakból álló, kis karikákkal díszített hullámos minta látható. Ez utóbbi hasonló mustra, de kissé íveltebb formában, mint az 1.1. la. sz. veret legkülső mintázata. A

II. t. 4. sz. veretnél a perem széle kissé lehajlik, a hátlapon ez jól megfigyelhető. Joggal feltételezhetjük, hogy — ha még figyelembe vesszük a peremen látható hat fejes szöget is — a veret rá volt erősítve valamire, esetleg fémlemezre, bőrre, textilre stb. (mint az 1.1. la. sz.) Sajnos ez az alátét nem maradt meg. A lépcsőzetesen kialakított mustra, melyet a II. t. 4. sz. veret körbefutó, külső mintáján láthatunk, előfordul többek között a szécsényi csaton is.

34 E csatnál és az analóg leleteknél

35 az áttört mintázat többi mustrája is geometrikus elrendezésű. E leletcsoportra a későbbiekben még visszatérünk. A II. t. 2. sz. alatt bemutatott veret Dáciából, Turdáról (Potaissa) származik. (Magángyűjteményben.) Két darab, egymással teljesen azonos példány került innen elő. Formájuk és mintázatuk alapján ezeket is a kardhüvelyborításokhoz sorolhatjuk. A mustra: négyszer megismételt, kis nyúlványokkal egymáshoz kapcsolódó karikasor; ezeket négyszögletesen megtört ívelt vonalak kötik egymással össze. Ez a mintázat a szécsényi csat áttört motívumához hasonló,

36 de megtaláljuk a vele rokon csatleleteknél is éppúgy, mint Vindonissából, Magdalensbergből vagy Mainzból származó áttört kardhüvelyborításoknál.

37 SzőnyBrigetióból a dáciaival (II. t. 2. sz.) azonos töredékes példányt ismerek (Kuny D. Múz., Tata). A karikasor kétszer ismétlődik, a minta további része (a darab két rövidebb oldalánál) kitörött. A

II. t. 6. sz. alatt bemutatott három darabra tört lemez Dél-Pannóniából (Ptuj) Poetovióból (Jugoszlávia, Maribori Múz.) származik és valószínűleg szintén kardhüvelyborítás díszítése lehetett. Mintázata kevésbé finom vonalakból készült, mint az eddig ismertettek, de a motívum kialakítása teljesen megegyezik az aquincumi példányokon látható mustrákkal. Például az I. t. la. sz. veret legkülsőbb — már többször idézett — karikasor mintája ilyen megfogalmazású. Mindkét mintasort, az aquincumit és a poetovióit is, egyenes választó vonal szegélyezi. A poetoviói minta ezenkívül megtalálható az 1.1. 2. sz. aquincumi töredéken is. Ennél azonban a karikák zártabbak, mint a poetovióinál. Teljesen azonos megoldást láthatunk továbbá a II. t. 4. sz. szombathelyi veret középmezőjében; még az áttört minta mérete is megegyezik a szombathelyi és a poetovióinál. Nem lehet pontosabban meghatározni, hogy a II. t. 6. sz. töredék a kardborítás melyik részén lehetett felerősítve, de valószínű, hogy ott, ahol a kard formája keskenyebbé vált. Hasonló alkalmazást láthatunk az 1.1. 3. sz. brémai kard felülről számított negyedik, áttört verettél díszített felületénél. A következőkben még néhány olyan áttört technikával készített csatot, veretet szeretnék megemlíteni — a már ismertetett nór-pannon szárnyas fibulákon kívül —, melyek mintája szorosan kapcsolódik a kardhüvelyborításokhoz. így például a Szécsényről előkerült csatlelet lépcsőzetes áttört mintájáról már említettük, hogy a II. t. 4. sz. szombathelyi veret szélső körbefutó motívumával azonos. A szécsényi csaton ezenkívül, egymással párhuzamos, vékony vonalkák hálózata is látható, olyan, mint amilyent az aquincumi I. t. la. sz. veret 134