Budapest Régiségei 23. (1973)

ANYAGKÖZLÉSEK - Sellye Ilona: Az aquincumi áttört díszítésű kard és tőrhüvelyborítások 129-146

mör bronz köröket. Nézetem szerint itt egy-egy embléma lehetett ráforrasztva a bronz felületre. Ennek helye még a fényképen is jól látható. Mindenesetre ez a két embléma külön hangsúlyt kapott az áttört mezőben és diszitménye feltehetően katonai vonatkozású — esetleg sas— lehetett. Az aquincumi kardhüvelyborítás alsó részének vereté csak töredékesen maradt meg, mint azt az I. tábla lb. sz. képen láthatjuk. Már említettem, hogy Nagy Lajos a lelet publikálásakor hangsúlyozta, hogy ez a töredék eredetileg háromszög formájú lehetett.

25 Mindenk étséget kizárólag e töredék a nagyobb véreihez tartozik, nemcsak a leletkörülmények, hanem amiatt is, mert peremének mérete, és megmaradt, áttört mintájának formája, finomsága azonos vele. Emellett a háromszögű veret alsó csúcsában látható kis áttört karika mustrája ugyanolyan szerkezetű, mint a nagy lemez középső áttört mezőjének kettős sora : az lb. sz. veretnél egyszer, az la. sz. lemeznél pedig négyszer megismételve. Az I. tábla lb. sz. példány eredetileg egyenlőszárú háromszög formájú volt; jelen állapotában egyik szára erősen megrongálódott, felső része is kitörött, áttört mintájából csak az alsó csúcsban maradt egy kevés: középvonallal kettéosztott vékony ívelt vonalkák sora. Feljebb a peremnél pedig már csak kis ívelt nyúlványok látszanak. A megmaradt tömör peremrész külső szélénél levő kis fejes szög a felerősítésre szolgálhatott; ez ugyanolyan, mintamilyen három szöget az la. számú nagy veret szélénél, a most közölt fényképen láthatunk. Az lb. számnál is eredetileg valószínűleg több szög lehetett. A V. von Gonzenbach idézett cikkében közölt háromszögű kardhüvely veretek közül néhánynál a csúcsban alul profilált gombot látunk, olyant, mint amilyent az 1.1. 3. sz. alatt reprodukcióban bemutatott brémai kardnál figyelhetünk meg.

26 Az analógiákként közölt II. t. 5. sz. vindonissai és a II. t. 7. sz. mainzi kardnál

27 azonban a csúcsban alkalmazott díszítés letörött. Ez utóbbiaknál talán hasonló lapos kiképzésű áttört díszítés lehetett, mint az aquincumi példánynál (I. t. lb. sz.), viszont ebben az esetben az aquincumi veret szolgál azok kiegészítéséül. V. von Gonzenbach cikkében bemutatott kardborítások közül a háromszög-alakúak, melyeket a csúcsban alkalmaztak, áttört díszítése olyan beosztásban készült, mint azt az aquincumi, I. tábla lb. sz. töredéknél feltételezhetjük: valószínűleg az áttört felületet függőleges vonallal kettéosztották és e köré csoportosították a finom vonalakból összeállított mintázatot, mint ezt például a II. tábla 5. és 7. számú példányoknál is láthatjuk. Gonzenbach idézett cikkében közölt többi hasonló formájú veret mintái is megtalálhatók az aquincumi lemez (I. t. la. sz.) áttört mustrái között, például a kissé ívelt vonalkák egymásutánját vindonissai daraboknál,

28 vagy a II. tábla 4. sz. szombathelyi veretnél alkalmazott ívelt vonalsort egy mainzi kardveretnél, de háromszög formában komponálva.

29 A Szél utcai leletben még egy áttört díszű töredék volt, melyet az I. tábla 2. sz. képen közlök. Ismertetésekor Nagy Lajos — mint már említettem — a lelethez tartozó háromszög formájú verettél (I. t. lb. sz.) hozta összefüggésbe.

30 A töredékesen megmaradt hosszúkás formájú áttört példány mintája az I. t. la. sz. veret legkülső motívumával azonos, de kissé vastagabb vonalakból és nagyobb méretben készítették. A hozzá csatlakozó mintázatból csak a sorokat elválasztó vonal és néhány kis kacs maradt meg. Az I. t. 2. sz. töredék kétségtelenül a lelethez tartozik, de pontosabb alkalmazását nem lehet biztonsággal meghatározni. Azt joggal feltételezhetjük, hogy az I. tábla la. sz. és lb. szám egyazon kardhüvely borítása volt, de azt már nem állíthatjuk, hogy az 1.1. 2. sz. veret ugyanehhez a kardborításhoz tartozott volna. A pannóniai áttört fémanyagban az aquincumi kardverethez hasonló, sőt azonos kivitelű áttört motívumokat láthatunk még az úgynevezett nor-pannon szárnyas fibulák áttört tűtartóján, valamint négyszögletes és pelta formájú véreteknél, illetve csatoknál egyaránt. A fenti mintákkal készült pannóniai anyag maradéktalan ismertetésére most nem kívánok részleteiben is kitérni, csupán az aquincumiak áttört mintájával legszorosabban összefüggő példányokat szeretném bemutatni. Ezzel kapcsolatban arra hívom fel a figyelmet, hogy az áttört munkákat gyártó műhelyekben azonos megfogalmazású díszítéssel a legkülönbözőbb rendeltetésű darabokat készítették. Valószínűleg ugyanabban a korban. így például az I. tábla la. sz. kardveret legkülső mustrája és az I. tábla 2. sz. töredék megmaradt mintája a szárnyas fibuláknál az egyik leggyakrabban alkalmazott motívum. Elsősorban azoknál a típusoknál, melyek tűtartója két áttört mezőre oszlik. Ezen utóbbiaknál a felső mező áttört mintázata — kis nyulványnyal összekötött karikasor — annyiban tér el, hogy az áttörés kisebb területet kap, mert a minta egymás mellett két sorban szerepel; ezt látjuk például az ászári kincshez tartozó szárnyas fibula

31 kettős mezőjű áttört tűtartóján, ahol a mienkhez hasonló mustra elég épen maradt meg; továbbá a II. tábla 1. sz. ismeretlen pannóniai lelhelyről származó fibula tűtartóján, valamint a Faddról előkerült fibulánál.

32 Meg kell 132