Budapest Régiségei 23. (1973)

ANYAGKÖZLÉSEK - Németh Margit: Újonnan összeállított falfestmény Aquincumból 115-120

NÉMETH MARGIT ÚJONNAN ÖSSZEÁLLÍTOTT FALFESTMÉNY AQUINCUMBÓL A Budapest Régiségei XIV. kötetében Szilágyi János az 1943. év ásatásairól beszámolva megemlékezik a polgárváros déli részén folytatott kutatásokról is. A Symphorus mithraeumtól északra, a kelet—nyugati irányú úttest északi oldalán egy házcsoportot ástak ki. A falakat falfestmények díszítették, amelyeket még a római korban egy átépítés alkalmával levertek s elplaníroztak. Az ásatáskor több láda falfestmény töredéket szedtek ki, amelyek között alakos díszűek is voltak.

1 A Budapest Régiségei XVI. kötetében szintén Szilágyi János közölt egy falfestmény töredéket, amelyen leírása szerint három pajzsos harcos látható harci kocsin. Lelőhelyéül a polgárváros déli részét jelölte meg.

2 A darab évekig szerepelt az Aquincumi Múzeum kiállításán is. 1968-ban a római kori raktárból előszedett, bizonytalan lelőhelyű falfestmény anyag összeállításakor derült ki, hogy az említett darab beleillik az újonnan összerakott fal egyik képmezejébe. Stílusán, színezésén kívül technikai kivitelezése is megerősítette ezt. Az új falfestmény ugyanis kiválik jellegzetes alapozásával az eddig ismert aquincumi falfestmények közül: a vakolt falra kb. 2—3 mm vastagságú finom, rózsaszín vakolást hordtak fel a festékréteg alapozásául. A raktárunkban levő falfestmény anyagban sehol sincsen ilyenfajta alapozás, viszont a három harcost ábrázoló töredék alapozása ugyanezzel a módszerrel készült, akárcsak az addig összeállított darabok. így majdnem teljes bizonyossággal feltételeztük, hogy egyazon falhoz tartoznak. 1069 nyarán kisebb perióduskutatásra került sor a polgárváros déli részén, azon a területen is, ahol a Budapest Régiségei XIV. k ötetében említett darabok előkerültek.

3 Az 1969. évi ásatás alkalmával előkerült újabb falfestmény töredékek alapozási technikája megegyezett eddigi darabjainkéval, s az eddig összeállított fallal mintájukban is kétségtelenül összetartozó darabok kerültek elő. Mivel ez már a falfestmény restaurálása és összeállítása után történt, feltételezhető, hogy az eddig kialakult kép (fó'leg a képmezők) még módosulhat. A további ásatás eredményei (újabb falfestmény darabok, rétegtani és egyéb megfigyelések) feltétlen figyelemre méltóak lesznek, de már az eddigiek is elegendőek ahhoz, hogy a falfestmény stílusát, korát meghatározzuk. A falfestményt felül egy 20 cm magas, architektonikus stukkópárkány zárja le, de csak a restaurált falat, mert néhány helyen megmaradt a párkány fölött tovább folytatódó pirosra festett fal darabja. Tagolódása felülről lefelé: 1 léctag, 1 tojássor, 1 gyöngysor, 2 léctag. Az alsó léctag zöldre festett. A párkány fölötti falrész kissé ívelt. Alatta vörös mezők váltakoznak függőleges fekete sávokkal, amelyeket növénykandeláber minta díszít. (Ld. a 116. oldalon). Sárga, ill. piros színűek, indadíszük zöld-kék-piros-sárga színű. Plasztikusan festettek, kopott színeik ellenére is jól kiválnak finoman megrajzolt kontúrjaikkal a fekete háttérből. Az egyik (jobb oldali) kandeláber középső tányérján szárnyas, ruhátlan női alak áll, s kitárt karjaiban egy-egy kis kerek pajzsot tart. Valószínűleg Victoria ábrázolása. Színe ennek is igen megkopott, de jól megrajzolt körvonalai szintén jól elválnak a háttértől. A két szélső vörös mezőt fehér, tulipános füzér kereteli, a középsőt pedig fehér gyöngysor. Az egyes gyöngyszemeket feketével árnyalták. A vörös mezőkben egy-egy négyzet alakú képmező van, a rajtuk levő ábrázolás azonban még nem határozható meg. A bal oldali képmezőn alul, kékesszürke háttérben hajó körvonalai látszanak, felül fehér-vörös színű drapéria, amely esetleg vitorla ábrázolása lehet. A középső mezőben ülő férfi alakja látható. Öltözete zöld tunika, hosszú szárú, sárga fűzött cipő, fején zöld frigiai sapka. Bal kezében egy nagyobb tárgyat tart s a jobbját is ráhelyezi. Öltözetéből, testtartásából Orpheus ábrázolásra lehet következtetni, így a tárgy, amelyet kezében tart, hangszere. A harmadik, jobb oldali képmezőbe helyeztük a fent említett, Szilágyi János által közölt töredéket. 115