Budapest Régiségei 23. (1973)
TANULMÁNYOK - Bertalan Vilmosné: Adatok Óbuda középkori helyrajzához 99-112
BERTALAN VILMOSNÉ ADATOK ÓBUDA KÖZÉPKORI HELYRAJZÁHOZ Óbuda középkori történetével az elmúlt évek során ismét több kiváló tanulmány foglalkozott 1 . Ezek szerzői az okleveles- és város-alaprajzi kutatások mellett; a régészeti eredményeket is figyelembe véve jelentó'sen gyarapították a város fejló'désére és topográfiájára vonatkozó ismereteinket. Óbudán folyó ásatásaim és leletmentéseim rövid összefoglalásával szeretném ezt a képet kiegészíteni és a további munkához támpontot nyújtani. Kutatásainkat a már korábban meghatározott középkori lelőhelyek környékére, illetve a most folyó nagyszabású építkezések és földmunkák területére összpontosítottuk, így a feltárások a középkori topográfia szempontjából nem folytak minden esetben tervszerűen, mégsem tarthatjuk véletlennek, hogy a leletek a középkori település szempontjából elsősorban számottevő Duna-partra és a mai jelentősebb épületek szomszédságába lokalizálhatok (1. kép). A Fő téren 1935-ben csatornázási munkák során középkori templom falmaradványait találták meg. Ehhez a leletmentéshez kapcsolódva végeztünk itt ásatásokat 1956—57-ben 2 . 54 m hosszú háromhajós templomot tártunk fel, melyet az alaprajzi és rétegelemzések alapján a XIV. sz-ra datáltunk (2—6. kép). A kiásott objektumot azonosítottuk a budai prépostság templomával, melyet Erzsébet királyné építtetett és 1349 márciusában szentelték fel. Az ásatás során a XIV. sz-i templomnál korábbi középkori falakat és leleteket is találtunk (7. kép). Ezek közül kiemelkedik egy román kori kőfaragvány, amely az első prépostsági templomhoz tartozhatott és annak építési idejére, a XI. sz. első felére utal 3 (8. kép). A töredék a XI. sz-i veszprémi és pilisszentkereszti palmettás díszítésű 4 csoporttal rokon. Az első prépostsági templomról egy 1348-as oklevél, mint az új templom közelében állóról beszél 5 . „Supplicat sanctitati vestre devota vestra filia Elizabeth, regina Ungarie, quantenus sibi et preposito ac capitule .. quam ipsa iuxta ecclesiam Beati Petri apostoli ibidem de novo ad honorem et sub titulo ac nomine predicte Beate Maria construi fecit, specialem gráciám facientes. .." Karai László 1471. január 1-én keltezett II. Jenő pápához intézett folyamodványában azt írja, hogy a tatároktól feldúlt régi prépostság falai az új káptalani templomot elcsúfítják 6 . Mátyás király 1483-ban azt kéri a pápától, hogy Óbudán a prépostsági templom mellett romokban heverő régi prépostsági templom oszlopait és köveit felhasználhassák 7 . A templom pontos helyét még nem ismerjük, azzal kapcsolatban csak feltételezésekre vagyunk utalva. A XI. sz-i templomot a Fő téri templomtól délre nem helyezhetjük, mert a téren végzett feltárásnál beépített területet találtunk, a falak közül egyik sem volt azonosítható a XI. sz-i templom falaival. Ezt az elhelyezést egyéb adatok is megcáfolják, egy 1345-ös oklevél 8 házhelyeket említ a templom mellett a Kovács utcában. A Kovács utca a prépostságtól déli irányban húzódott, a gótikus prépostságtól a klarisszák 9 felé vezetett. A klarissza kolostor 10 viszont a város déli szélén állott. A XIV. sz-i templomtól közvetlenül K-re is más jellegű beépítés maradványai mutatkoztak, így a XI. sz-i építmény ebben az irányban sem kereshető. Ezek alapján az első templomot joggal helyezhetjük a Fő téri templom Ny-i vagy É-i szomszédságába. Talán a későbbi kutatások igazolják, hogy a Kórház és Polgár utca sarkánál ez évben meghatározott 160 cm széles fal és XI— XII. sz-i leletek ennek a templomnak a maradványai 11 (1. kép 30). Az itt előkerült fejezet 12 , (9. kép) — melyet egymás felett két sorban elhelyezkedő akantusz levelek díszítenek, azonos kiképzésű az ugyancsak Óbudán talált nagyméretű XI. sz-i fejezettel. Ez utóbbi darabot Dercsényi Dezső a XI. sz-i királyi kőfaragóműhelynek tulajdonítja 13 . A két fejezet rokon, minden valószínűség szerint egy azonos építmény, a prépostsági templomhoz készültek 14 . A Polgár utcából ezen kívül is több középkori régészeti adatunk van. A Polgár u. 9. számú ház pincéjében a középkori épületmaradvány és leletanyag — ezek között egy XIV. sz-i legömbölyített végű kőkonzol
