Budapest Régiségei 22. (1971)
TANULMÁNYOK - Sz. Póczy Klára: A békásmegyeri villa és az Aquincum környéki gazdaságok a markomann háborúk után 85-102
nem változhatott e kései korban a III. századi viszonyokhoz képest. Sőt, azt mondhatjuk, hogy a vidéki épületek leletanyaga szegényesebb a korábbi, főleg a Severus-kori konjunktúra periódusához képest. Kétségtelenül egyszerűbb, igénytelenebb lakosság fészkelte be magát azokba a villákba, amelyek korábban sem mondhatók luxus kivitelűeknek. A limes mentén nem találunk bonyolult alaprajzú és módosan berendezett villákat a IV. században. Az Aquincum környéki villagazdaságok sajátosságai és jelentősége akkor mérhető le, ha megnézzük, hogy milyenek voltak a birtokviszonyok ugyanekkor a provincia többi részében. Az eltérő gazdasági szervezeteknek megfelelően a villák és gazdasági épületek is módosultak, az épületek alaprajza, berendezése, kivitelezésének egyszerűbb vagy díszesebb változata híven tükrözi a tulajdonosok igényét, s azt a feladatot, amelyet a villa a birtok középpontjában betöltött. Összegezve a kutatásokból leszűrhető megfigyeléseket, nagy vonásokban felvázolva a Balaton, a Fertő és a Mecsek környéki birtokhálózatot, úgy tűnik, hogy már az I. század végén és a II. század első felében latifundium méretű a birtokok egy része. 54 A tulajdonosok villáit fényűző módon rendezték be s már alaprajzi megoldásukon is látszik, hogy itáliai peristyliumos mintákat követnek 55 ezeken a nagybirtokokon. A markomann háborúk után a háborús pusztításokat hosszú időn át nem tudták kiheverni. Az újjáépítés többnyire a század második felében következett be, s akkor már több figyelmet fordítottak a termelésre : a tornyokkal megerősített központi épület körül 56 kisipari üzemeket találunk. Az önellátásra, sőt önvédelemre berendezett gazdaságokat a IV. században fallal vették körül, s e nagy gonddal kiépített villaközpontba veszély esetén a környék lakossága is behúzódhatott. Tehát az I— II. század fordulója a virágkora ezeknek a birtokoknak. Utána — a markomann háborúk után — feltűnő hanyatlás észlelhető, majd a birtokkoncentrációk következtében a IV. század legelején újra felvirágzik a villaépítkezés. Természetesen e luxusvillákat ebben az időszakban nemcsak önellátásra, hanem önvédelemre is fel kellett készíteni s ezt tükrözi építkezésük is. A limes mentén éppen fordított fejlődési görbét rajzolhattunk meg: az aquincumi viszonyokkal egyező állapotokat ismerhettünk meg Vindobona, Carnuntum 57 és Brigetio 58 , vagyis a többi pannóniai légiós tábor szomszédságában is. A katonai táborok szomszédságában létesült polgári települések körül az I—II. századok folyamán kisebb faluközösségek húzódtak. A régészeti feltárások és terepbejárások alkalmával ezeknek a romjait figyelték meg. E városok decuriói, veteránok és kereskedők vásárolták fel a földeket és gazdálkodtak a környéken, a markomann háborúk után. A markomann háborúk után a limes mentén — elsősorban a légiós táborok körzetében — rövid időn belül a közepes méretű udvarházak sora épült fel. Ezen épületek egymástól való távolsága kirajzolja a III. századi birtokhálózatot Aquincum térségében. Az így nyert méretek nagyjából megegyeznek az aquincumi municipális középbirtokokra vonatkozó feliratos anyag segítségével végzett számításokkal. A villagazdaságok felvirágzása a limes mentén közvetlenül a markomann háborúk után azért figyelemre méltó jelenség, mert ugyanekkor a provincia többi részében hosszú időn át sorvadoznak a vidéki települések, lassan heverve ki a háborús pusztításokat. Több évtizednek kellett eltelnie, amire újjáépítették az udvarházakat és újraszervezték a gazdaságokat. A limes menti gyors fejlődés oka a „katonai konjunktúra", s ez a tartomány belsejére jellemző birtokviszonyoktól eltérő gazdasági formációt hozott létre e légiós táborok körzetében, így Aquincum környékén is. Az új gazdálkodási korszakra a villák elhelyezése is jellemző, ezek ugyanis a II. századi faluközösségek elnéptelenedett épületcsoportjai mellett létesültek. A régészeti megfigyelések szerint a háborúk során elpusztult korábbi településekre a lakosság nem tért vissza többé. A leletek alapján felmerül annak a lehetősége is, hogy az új birtokosréteg — amely többségében a III. század fordulóján költözött Aquincumba — újfajta növényeket honosított meg, s a kertgazdálkodás új módszereivel kísérletezett az ellenség által végigpusztított és parlagon heverő földeken. A korábbi véleményektől eltérően azt mondhatjuk, hogy a III. században a limes menti birtokokon ipari termelés még nem folyt; a villákból származó használati cikkek mind a városban, vagyis az aquincumi műhelyekben készültek. A feliratos anyag elterjedése alapján Alföldy Géza megállapította, hogy Aquincum térsége egyenlő nagyságú középbirtokokra tagozódott a III. század első felében. Az eddig feltárt épületmaradványok tanúságai szerint a birtokok középpontjában emelkedő villákat azonos alaprajzi elrendezéssel és nagyjából azonos igényeknek megfelelő kivitelben építtetik. A limes menti villák a tartomány belsejéből jól ismert luxuskivitelű peristyl-villák leegyszerűsödött változatai, mondhatnánk csökevényei. 6—$ helyiséges udvar98
