Budapest Régiségei 22. (1971)
TANULMÁNYOK - Sz. Póczy Klára: A békásmegyeri villa és az Aquincum környéki gazdaságok a markomann háborúk után 85-102
máztak s elképzelhető, hogy a békásmegyeri hegyoldal forrásait ilyenfajta öntözéses kertgazdasághoz 11 is felhasználták a villa lakói. Aquincum környékén a későcsászárkorban különösen kedvelt volt ez a gazdálkodási mód. Az épület korhatározásához elsősorban az építészeti sajátságok és a villából előkerült leletanyag segíthet hozzá. Mint említettük, opus spicatum lábazati rész fölött téglasorral erősített öntött fal jellemzi a falazási technikát, ami a III. század közepétől kezdve terjedt el Pannoniában. 12 A régészeti megfigyelések alapján a század végén vagy a IV, század első felében nagyobb átépítés történt a villában. A kevés leletanyag közül pl. a lándzsa és zabla olyan általános típusok, amelyek közelebbi korhatározásra nem alkalmasak, (15. kép) de azt elárulják, hogy az épületet utoljára katonaság lakta. Annál többről tanúskodik az éremlelet, 13 amely zömével III. század második feléből származó véreteket tartalmaz, de 2 db II. Constantinus és 1 db Valens érem arról számol be, hogy a pusztulás a 374. évi quad betörés 14 előtt semmiképpen sem következhetett be. Az ellenség ekkor a Duna-könyökben minden erődöt felégetett, és Aquincum térségében is végigrombolta a frontszakaszt. Tudjuk, hogy a felégetett erődök között a békásmegyeri révátkelőhely mellett álló őrtorony is leégett. 15 Valószínűleg a harcok miatt elmenekült a villa lakossága s az épületbe, ahonnan nagy területet lehetett átlátni, katonaság húzódott. A villa tehát utolsó funkciójában a magaslati erőd szerepét tölthette be. 16 A kerámiatöredékek tanúsága szerint a romos épületben még a kora népvándorlás korban is meghúzódott a környékbeli lakosság (16. kép). Ha számbavesszük dél felé haladva, az Aquincum körzetéhez tartozó épületmaradványokat, azt látjuk, hogy ezek a budai hegyvidéket nagyjából azonos távolságra népesítik be. (17. kép) Pomáz határában a Lugi dűlőben 8 helyiséges villáról tudunk, 17 Budakalászon a Zdravlyák-telken tártak fel egy középfolyosós, apszissal ellátott épületet. 18 Békásmegyertől délnyugatra, a Csúcshegyen került elő a már említett, díszesen berendezett porticusos villa, 19 alatta a völgyben, a Brigetióba vezető út mentén —ahol a békásmegyeri villától átvezető utak egyike csatlakozik a főútvonalba — mansio régészeti feltárásáról olvasunk. 20 A Testvérhegyen a békásmegyeri villa analógiájaként említettünk egy településcsoportot, amely több kisebb épületből áll, 21 s ugyanilyen elrendezésű épületegyüttest figyeltek meg a Táborhegyen. 22 Feltárásra vár a kiscelli, illetve a Kapucinus dombi villacsoport 23 , amelynek temetőjéből már több ízben kerültek felszínre sírok. Szemlőhegyen a Pálvölgyi barlang bejáratánál többhelyiséges, terrazzo padlós villa leletmentéséről olvasunk, 24 ettől keletre, a hegyoldal lankásodó részén, a Szépvölgyi út 41. sz. alatt egy nagyobb méretű, díszesen kivitelezett villa szentélye került elő. 25 A felsorolt épületek jelzik az aquincumi polgárváros, illetve canabae közvetlen környékét benépesítő majorságok és villaépületek határát. A római utak mentén nagyobb körzetben is számon tart ilyeneket a régészeti kutatás, 26 de ásatásukra eddig csak Budafok határában, a Kamaraerdőben került sor. 27 Szórványos sírleletek, feliratos emlékek, valamint terepbejárások alkalmával megfigyelt településnyomok nagyobb sugarú körben is kirajzolják az Aquincum ellátását célzó és piaclehetőségeit felhasználó gazdaságokat. Aszerint, hogy a birtok a katonaság ellátását szolgálta-e, vagy a polgári lakosság tulajdonában volt, szervezet és adminisztráció szempontjából kétféle formációt jelentett. 28 A kérdést közelebbről világította meg Alföldy Géza tanulmánya, aki az epigráfiai anyag alapján körvonalazta az aquincumi birtokviszonyokat a Flaviusok és Antoninusokidejében. Térképre vetítette azoknak a feliratoknak a lelőhelyét, amelyeket a város elöljárói állítottak, de nem a város területén kerültek elő, — s ezek az emlékek nagyjából kirajzolták a legio, illetve a polgárváros territóriumát. 29 A feliratok egymástól való távolsága megközelítő pontossággal körvonalazta a birtokok kiterjedését is, amelyek így 4—6 km 2-es gazdaságoknak felelnének meg. Amennyiben a feliratos anyag segítségével rekonstruálható birtokhálózatot egybevetjük az Aquincumtól északra és nyugatra eső területen megfigyelt épületmaradványokkal, 30 ugyancsak egyenlő nagyságú parcellákat találunk Aquincum territóriumán s ezzel a módszerrel is kb. 5—8 km 2-es birtoktesteket rekonstruálhatunk. A legújabb vélemények szerint a koracsászárkorban az ilyen méretű municipiális középbirtokok a városban lakó tulajdonosoké voltak, a környékbeli kisparasztok földjei ezekkel azonos méretűeknek vehetők. 31 A veterán családok többnyire egy-két rabszolgával vagy alkalmazottal maguk művelték meg földjeiket, idénymunkákra a vicusok lakosságát fogadták fel. A felsorolt kevés, hiteles ásatásból származó vidéki épületemlék alapján még nem alakulhat ki végleges 91
