Budapest Régiségei 22. (1971)

TANULMÁNYOK - Sz. Póczy Klára: A békásmegyeri villa és az Aquincum környéki gazdaságok a markomann háborúk után 85-102

6. kép. Kemence omladéka az /.helyiségből Reste einer Ofens aus dem Raum Nr. 1 7. kép. Az épület DNy-i falsarka Südwestliche Mauerecke des Gebäudes 8. kép. Az épület nyugati bejáratának küszöbe Schwelle des westlichen Eingangs 9. kép. A 2. helyiség ajtaja a küszöb előtti lépcsővel Tür im Räume Nr. 2 mit Stiege vor der Schwelle 10. kép. Vakolat a középső traktus nyugati falán Mörtelbewurf an der westlichen Mauer des mittleren Traktes beiktatása a lépcsős közlekedést segítette elő. Egy-egy traktuson belül is megfigyelhetők kisebb szintkülönbségek, de ezek feltehetően csak az alápincézett helyiségek vastagabb padlószerkezetének következményei. A legfelső és az alsó szobasor között — a padlószintek figyelembevételével — 380 cm-es szintkülönbség, tehát teljes emeletnyi eltérés adódott és az épület felső és alsó szobáiból egyaránt biztosította a szép kilátást. Az épületből be lehetett látni a dunaparti síkságot délen Aquincumig, északon a pomázi völgyig. A villa keleti frontját valószínűleg porticus szegélyezte, erre lehetne következtetni a lezuhant oszloptöredékekből és kőbázisokból,

8 amelyeket az épület alatt 12 m mélységben találtunk (11—14. kép). A lejtős terepalakulat kihasználásához a legközelebbi analógiát Aquincum körzetében a testvérhegyi villacsoport szolgáltatja,

9 de számtalan korabeli ábrázolást idézhetünk, reliefen, falfestményen, mozaikon

10 annak illusztrálására, hogy az ilyenfajta építkezés mennyire általános volt a római birodalom területén. A gyümölcstermesztés és szőlőművelés részére ugyanilyen emeletes-teraszos megoldást alkal-