Budapest Régiségei 22. (1971)

TANULMÁNYOK - Sz. Póczy Klára: A békásmegyeri villa és az Aquincum környéki gazdaságok a markomann háborúk után 85-102

A~A metszet falömladék között kerámiatöredékeket, 23 db bronz érmet, egy vas pilumhegyet, lózablát, valamint bronzveretek hüvely szerű töredékeit találtuk (5. kép). Az épület délnyugati sarkában egy felirat nélküli, oltár alakú mészkő bázis és mellőle kis kőmedence csorbult peremtöredékei kerültek elő. Ebből rekonstruálható, hogy az épületet tűzvész pusztította el : előbb beszakadt a tető, majd erre dőlt rá a villa hegy felőli külső fala. Az épületomladék alatt minden helyiségben terrazzo padlót találtunk, amelyeket a szoba sarkainál legömbölyítettek. Az l-es és 5-ös, valamint a 4-es helyiségek padlóját a terrazzo alatt négyzet alakú kőlapokkal rakták ki s ezek alatt földdel betöltött üregek húzódtak be a hegyoldalba. Az üregek padlója döngölt agyag volt, s a 120 cm magas falakon a vakolat még megvolt. Valószínűleg pincehelyiségek lehettek, (4. kép) amelyekbe az épület északi, illetve déli oldala felől nyílhattak a lejáratok.

6 Az l-es helyiség déli zárófalát 30 cm magas padka szegélyezte, amelynek belsejét vályúszerűen képezték ki. Ezt kövekből rakták, belsejét finom terrazzóval pórusmentesen vastagon kikenték, a tetejét falazótéglákkal fedték (5. kép). A csatorna átnyúlt a szomszédos 4-es helyiségbe, úgy, hogy ennek falán— a szintkülönbségek következtében — másfél m magasságban levő nyíláson át folyt be a víz. Feltehető, hogy a középső helyiségsor keskeny kamrái fürdőszobák lehettek ; a helyiségekben padlófűtést, illetve annak egyszerűbb fűtőcsatornás megoldását

7 alkalmazták. A vízvezetékkel és fűtőcsatornával ellátott l-es helyiség keleti fala mellett kemencét találtunk, amelynek sütőlapja a rázuhant omladék súlyától beroppant (6. kép). A kemence mellett a fal mentén találtuk a főzőedényeket és az említett éremegyüttest — a hozzájuk tapadó textilmaradványok alapján a pénzek zacskóban lehettek. Sajnos nem tisztázhattuk, hogy innen, a helyiség belsejéből is nyílt-e lejárat a pincébe, de erre utalna az a tény, hogy a kőlapok a kemence mellett egy 80X90 cm-es felületen hiányoztak. Talán deszka csapóajtó vezetett innen a pincébe. Az épület 75 cm vastag zárófalainak lábazati részét opus spicatum technikával rakták, s efölött öntött falazatot találtunk, amelyet közbeiktatott téglasorral erősítettek. Ezt a falazási módszert jól megfigyelhettük az l-es helyiség délnyugati sarkánál, ahol 98—110 cm magasságig álltak még a falak, eredeti vakolattal. Festést, mintát nem találtunk a vakolaton (7. kép). A 2. helyiség nyugati falának közepén, a padló fölött 75 cm-rel „in situ" találtuk az egyik küszöböt (8. kép). A lejtőre alapozott épület külső járdája majdnem egy méterrel magasabb a szobák padlójánál, ezért az udvarról lépcső vezetett be a helyiségbe. Az egyik lépcsőfok kőhasábja elcsúszva, de még a helyszínen hevert a feltárás időpontjában (9. kép). A 2. helyiségből ajtó nyílt az l-es, 5-ös és a 5-as szobába. A 5-as helyiségnek eredetileg szintén volt kijárata nyugat felé az udvarra, de ezt később befalazták, sőt az ajtókeretet is bevakolták s csak akkor tűnt elő a korábbi falnyílás, amikor a vakolatot leválasztottuk. A küszöb helyét a padló fölött 78 cm-re mérhettük. Ugyanitt, az északi oldalon megfigyelhettük egy korábbi ablak befalazását is. Az épület közfalai 50—55 cm-esek voltak, de pl. a 3-as és 6-os helyiségben a már említett épületjavítás alkalmával a lejtő felőli közfalakat 80 cm vastagságúra megduplázták. A hozzátoldást nem alapozták, hanem rárakták a padlóra s a nyugati — korábbi — falon még rajtamaradt az első vakolat (10. kép). A meredek lejtő földnyomása ellen védekezhettek ezzel a falerősítéssel. Építészeti szempontból említésre érdemesnek találjuk az épületalapozás módját is, ugyanis nem vágtak 1. kép. A békásmegyeri villa alaprajza és metszet a villa helyiségein keresztül Grundriss der Villa von Békásmegyer und Querschnitt-OW 86