Budapest Régiségei 22. (1971)

TANULMÁNYOK - Kőszegi Frigyes: Későbronzkori kutatások a főváros térségében 51-84

eléggé világos. Felveti annak lehetőségét, hogy miután már a B Bl periódus folyamán a halomsíros elemekkel felduzzadt lakosság megélhetését a korabeli termelési mód nem tudta biztosítani, egyes népcsoportok kénytelenek voltak elvándorolni. Nem zárja ki a klímaváltozás lehetőségét sem, amely a sík területen elmocsarasodáshoz vezethetett. Utoljára felvet egy, a lélektan körébe tartozó szempontot, amely az északi népeknek a mediterrán területek felé való törekvésével áll összefüggésben.

39 A magyarországi középső bronzkor és a koszideri kincseleletek megítélésében Nagy Tibor egészen sajátos álláspontot foglal el. Éppen ezért nem meglepő, hogy a szakkritika kedvezőtlenül fogadta az összefoglalásnak ezt a részét is. Nem kívánunk itt ezzel behatóbban foglalkozni, csupán a szerzőnek néhány alapvető megállapítását kell közelebbről is szemügyre vennünk. Kétségtelen, hogy Nagy Tibor sem Mozsolics Amália, sem Bona István véleményét nem tette magáévá, hanem mindkettőből éppen azokat a téziseket vette át, amelyek leginkább kritikával illethetők. Mozsolicstól az Acta Arch. Hung. 7. kötetében képviselt időrendi beosztást (Reinecke—Willvonseder szerinti B B2), Bóna Istvántól pedig a kincsleletek körének etnikai összetételét (autochton bronzkori és halomsíros keveredés). A tanulmány—a kötet természetéből adódóan—a történeti szemléletre való törekvés ellenére erősen topográfiai szemléletű, s a történeti vezérfonal nem képez szerves egységet az ismertetett leletcsoportokkal. Azok a történeti események, amelyek, kétségtelenül a tárgyalt korszakhoz fűződnek, Nagy Tibornál teljesen háttérbe szorulnak, pedig a hiányolt halomsíros lelőhelyek egész sora áll rendelkezésére, éppen az érdekelt időszakkal szoros összefüggésben. Valójában annak a periódusnak a halomsíros leletanyaga hiányzik, amelybe, a kultúra behatolását helyezi. Az ország területéről mind ez ideig alig néhány, a Reinecke— Willvonseder B Bl legvégére keltezhető halomsíros leletet ismerünk. A főváros térségéből idézett halomsíros csoportok, mint pl- a gellérthegyiek, már a későbronzkor keretei közé szoríthatók. Nem érthetünk egyet Nagy Tibor abszolút időrendi beosztásával. A korábbi, az Apa—Hajdúsámson—Pusztasárkánytó jellegű kincseket az i. e. 1450-re, a Reinecke—Willvonseder B B2 periódus végét az i. e. 1300—1250-re, a koszideri depot-k földbekerülését pedig az i. e. 1300 körüli időre keltezi. Az újabb kutatások eredményei alapján ezek az évszámok már túl alacsonyak, mindenekelőtt helytelen relatív időrendi beosztással állnak összefüggésben. Sajnos, ma még nem áll rendelkezésünkre olyan mennyiségű leletanyag, amelynek segítségével nemcsak a középső bronzkort általában, hanem annak végső szakaszát is megnyugtató mértékben tudnánk körvonalazni a főváros térségében. Ennek a korszaknak előzményeit — amint erről már szó volt — a vatyai kultúrában kell keresnünk. Mai ismereteink alapján még igen nehéz a kultúrát fejlődési szakaszaira tagolnunk, ehhez kevés a hiteles feltárásból származó, zárt leletegyüttes. Úgy tűnik, hogy a nagyrévi kultúrával genetikai kapcsolatban álló korai csoport mellett, a lelőhelyek döntő többsége a java fejlődési szakasz leleteit tartalmazza. Ezeken a lelőhelyeken esetenként elkülönül — leginkább csak tipológiai alapon — a kultúrának minket közelebbről érintő legvégső fázisa is. Ennek jellemzőbb leletegyütteseit az alábbiakban ismertetjük : Valkó Arisztid kutatásai Solymáron elsősorban a középkori vár feltárására irányultak, s ennek során több bronzkori telepjelenséget is megfigyelt. Többek között feltárta egy putri maradványait, amelyek között szerinte a bronzkor II. és III. periódusához tartozó cserepeket talált. A várbejárat közelében őskori réteg alól került elő egy igen fontos leletcsoport. Valkó helyesen állapította meg, hogy ebben az esetben raktárlelettel állunk szemben. Az edényekből és bronztárgyakból álló együttes jól illeszkedik a koszideri jellegű kincsek csoportjába. Egy élesen behúzott szájperemű tálban bögrék, kancsók és bronztárgyak voltak elhelyezve. A profilált hasú, ansa-lunátás fülű, valamint a félköríves árkolással övezett bütyökdíszes, füzesabonyi típusú kancsó a középső bronzkor végső szakaszának sajátosan kevert kerámiáját képviseli. Jól illeszkedik a koszideri bronztárgyak körébe a lelet cseh típusú'sarkított bronzbaltája. Valkó Arisztid a solymári várhegyen a vatyai kultúra egyik erődített telepét találta meg. Leletei között képviselve van legvégső szakaszának anyaga, amelyet a füzesabonyi és magyarádi hatások színeznek.

40 Távolabb esik ugyan a főváros területétől, de igen szorosan kapcsolódik e körhöz Pákozdvár, Vál, Dunaújváros-Kosziderpadlás, Százhalombatta stb. Úgy tűnik, hogy a fenti lelőhelyeken levő földvárak szinte fékörívben elhelyezkedve védelmezték a vatyai kultúra centrumát, amely kétségtelenül a főváros térsége lehetett fontos átkelőhelyeivel. A félkörív egyben a veszély irányát is jelezte, amely az észak-nyugat felől előrenyomuló halomsíros hódítókban rejlett. A budai oldalon Nagy Tibor által ismertetett lágymányosi telepet említhetjük meg mint olyat, amely 56