Budapest Régiségei 22. (1971)

TANULMÁNYOK - Kőszegi Frigyes: Későbronzkori kutatások a főváros térségében 51-84

összefüggéseik miatt is értékelhetők. A kincslelet karperecei között több típust is találunk. Az egyszerű, szegletes huzalból készített példányok mellett elsősorban a tömör, félkörös átmetszetű karperecek érdemelnek figyelmet. Ebből az ún. pecsételős típusból két darab van a leletben, s mindkettőt karcolt vonalornamentika díszíti. Elterjedési területe igen széles. Természetesen a koszideri típusú kincsek tartozéka.

19 A hazai példányok mellett ilyen karperecet több helyről ismerünk: Németországból, Csehszlovákiából, Lengyelországból, Ausztriából.

20 A halomsíros kultúrával való összefüggései miatt különösen jelentős a lelet következő típusa, a széles, bordázott lemezes karperec. A halomsíros kör legtöbb lelőhelyén megtaláljuk. A koszideri kincsekben csak szórványosan fordul elő, ugyanígy a korszak telepein és temetőiben sem gyakori.

21 A karperec alapformája a korai bronzkori aunjetitzi kultúrában keresendő. Élettartama igen hosszú, karcsúbb formában még a későbronzkori környezetben is előfordul.

22 Területi elterjedése nagyjából megegyezik a halomsíros kultúra elterjedési körével. Zárt időrendi helyzete miatt külön kell foglalkoznunk a kincslelet csavart szárú tűjével, amelyet a szakirodalom „regelsbrunni'' típus néven ismer. Ez a sarló formájú tű több koszideri kincsleletnek tartozéka.

23 Kúpos vagy gömbszelet idomú fejét rendszerint karcolt ornamentika borítja. Elterjedési területe a fenti bronztárgyakéhoz hasonlóan igen széles. A Kárpát-medencén kívül Délnémetországból, Ausztriából, Csehországból ismerjük.

24 Bizonyos fokig ez a bronztípus is összefüggésbe hozható a halomsíros kultúra tárgyi anyagával. Itt utalnunk kell az ausztriai és a délnémetországi leletekre. Ennek ellenére nem kétséges, hogy kialakulása a koszideri fémiparhoz fűződik. Előzményként a füzesabonyi és a magyarádi kultúra csavart szárú, kúpos, általában átfúrt fejű tűi jöhetnek számításba.

25 Jól kapcsolódik a koszideri körhöz kincsleletünk a benne levő tüskés korongos csüngők révén is. A csüngőt több koszideri típusú depot-ból ismerjük, de a halomsíros kultúra körében is elterjedt ez az ékszerforma.

26 Tipológiai előzményként ismét az aunjetitzi kultúra fémtárgyai jöhetnek szóba. Gondolunk itt e kultúra díszített, lemezes korong fejű tűire.

27 A rákospalotai kincslelet legérdekesebb darabja maga az edény. A kincsleletet érintő eddigi részletes feldolgozások alapján ma már világosan kirajzolódik előttünk az edényforma egész köre. A különböző párhuzamok elsősorban a vatyai, majd a későperjámosi, és nem utolsósorban a magyarádi kultúrára utalnak.

28 Mozsolics Amália éles szemmel vetette össze a koszideri edényleletekkel, lényegében ez a szál is a koszideri körhöz vezet.

29 A koszideri típusú kincsek horizontja — amint a rákospalotai lelet rövid analíziséből kitűnt — zárt, jól körülhatárolható időszakot képvisel. Nem kétséges, hogy előzményeként az Apa—Gaura—Hajdúsámson kör kincsei által lezárt korszak jöhet számításba. Erről fentebb már említettük, hogy a középső bronzkor első feléhez köthető. A középső bronzkor korábbi szakaszának kultúrái közül a főváros térségét a vatyai kultúra tartotta megszállva. Amíg az ország keleti felében a füzesabonyi kultúra megyaszói szakaszát az Apa—gaurai jellegű kincsek zárják, addig a vatyai kultúra elterjedési területén a Százhalombatta—Kelebia típusú depotkal találkozunk. Ez a kincslelethorizont az országnak ebben a részében az alföldihez hasonló történeti eseményekre enged következtetni.

30 Amint erről fentebb szóltunk, a koszideri kincsek és egyben a rákospalotai bronzlelet időrendi helyzetét a jól keltezhető bronztárgyak: a korongos csákány, a regelsbrunni tű, s nem utolsósorban maga az edény határozzák meg. Ezek alapján ez a korszak a délnémetországí Locham horizontjával egykorú, s a Reinecke szerinti B B periódussal párhuzamosítható.

31 A későbronzkor problémái felvetésének és helyes értékelésének előfeltétele kétségtelenül a koszideri kincsekkel összefüggő leletcsoport időrendi és történeti helyzetének megítélése. Nem véletlen, hogy szakirodalmunk mind a mai napig igen nagy súlyt helyez a kérdéscsoportra. Mozsolics Amália vitaindító cikke, majd Bóna István ehhez kapcsolódó tanulmánya számos hozzászólást eredményezett.

32 Ezek alapján nagyjából kibontakozott az egymással szembenálló két tudományos vélemény a kincsek megítélése kérdésében. . Mozsolics Amália szerint a középső bronzkor két kincslelethorizontja közül a fiatalabb koszideri nem keltezhető későbbre a középső bronzkor végénél, amely nagyjából a Reinecke szerinti B B periódussal párhuzamosítható. A kincsleletek szerinte a halomsíros kultúra népének beözönlése nyomán kerültek föld alá, és az autochton bronzkor végső fázisát zárják le.

33 w 53