Budapest Régiségei 22. (1971)

TANULMÁNYOK - Kőszegi Frigyes: Későbronzkori kutatások a főváros térségében 51-84

KŐSZEGI FRIGYES KÉSŐBRONZKORI KUTATÁSOK A FŐVÁROS TÉRSÉGÉBEN Budapest őskori történetéről az elmúlt évtizedek során már több összefoglaló jellegű tanulmányt is olvashattunk. A felszabadulást megelőző korszak tudományos munkásságában Nagy Géza és Tompa Ferenc neve jól ismert szakkörökben. Az első jelentősebb összefoglalás alig néhány esztendővel a századforduló után Nagy Géza tollából született. Nagy Géza igen részletes ismertetése gondos és aprólékos anyaggyűjtést igazol, amelyben minden, addig előkerült fővárosi és környékéről származó lelet szerepel. Bár a tanulmány lényegében nem lépte túl az egyszerű leletfelsorolás igényét, több esetben az egyes leletcsoportok kapcsolatainak világos megrajzolása, az időrendi besorolásra való törekvés Nagy Géza munkájában messze megelőzte korát.

1 Lényegében több mint három évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy a már rendszeres ásatások eredményein alapuló, korszerűbb összefoglalás létrejöjjön, Tompa Ferenc munkássága alapján. A Tanulmányok Budapest Múltjából negyedik kötetében Tompa még csak néhány oldalra szorítkozó tanulmányt írt városunk őskori fejlődéséről. Az igen tömör, csupán kevés adatot felhasználó dolgozat a legjelentősebb leletegyüttesekre támaszkodott, s azokat az őskori kultúrákat ismertette, melyekkel akkoriban a főváros térségében számolhattak. A bronzkor végén hazánkban megjelenő illírség azonosítása a Dunántúlon kialakuló „korai vaskori" kultúra hordozóival, lényegében már Tompa történeti szemléletre való törekvését igazolja annak ellenére, hogy a lausitzi kultúra magyarországi szerepének megítélésében alapvetően tévedett.

2 Valójában Tompának az 1936-ban megjelent tanulmánya képezte alapját annak a nagyszabású munkának, amely néhány esztendővel később a Budapest Története első kötetében kapott helyet.

3 A 134 oldalon feldolgozott Budapest őskora a lehető legszélesebb anyaggyűjtésre támaszkodva már részletes áttekintést ad a minket érdeklő korszakokról is. A későbronzkori és a „korai vaskori" rész vezérfonala a már említett országos jelleg ú' Összefoglalásban adva volt, s hosszú évekre előre megszabta az elkövetkező időszakra háruló kutatási feladatokat. Ez a vezérfonal kronológiai rendszerezésével, történeti szemléletével igen sokáig, szinte a legutóbbi évekig erősen befolyásolta — lényegében helytelen irányban — a hazai kutatást.

4 Tompa munkásságát követőleg, a háborús évek és a felszabadulás után szinte egy teljes évtizedig nem találkozunk hosszabb lélegzetvételű összefoglalással. Egy nagyobb területrész, Buda műemléki topográfiájának előszavában, rövid, az őskort is érintő áttekintéssel találkozunk Radnóti Aladár tollából. Az 1955-ben kiadott első kötet őskori áttekintése nem haladta meg a szóban forgó területen előkerült fontosabb leletek felsorolásának igényét, így inkább csak topográfiai ismertetésként, mint történeti összefoglalóként értékelhető.

5 E kiadvány második kötete 1962-ben látott napvilágot, s ehhez a régészeti bevezetőt — egészen a népvándorláskorig bezárólag — Nagy Tibor írta. Kétségtelen, hogy e kötetben többet kapunk a puszta topográfiai felsorolásnál. Ez az igen részletes, aprólékos anyaggyűjtésre támaszkodó összefoglalás már szem előtt tartotta a történeti szempontok kiemelését is. Nagy Tibor munkája részben a régi, Tompa által lefektetett alapokon, részben az újabb kutatási eredményeket figyelembe véve próbálkozik képet festeni a főváros budai részének őskori fejlődéséről. Minket természetesen a középső bronzkor és a szkíta-hallstatti kor közé szorítható időszak érdekel elsősorban, s az alábbiak során ezzel a résszel részletesebben is foglalkozunk kell.

6 Úgyszintén érintjük majd a Nagy Tibor munkájához íródott alapos kritikát is.

7 4* 51