Budapest Régiségei 22. (1971)
JELENTÉSEK - H. Gyürky Katalin: A budavári középkori domonkos kolostor területén végzett régészeti feltárás 429-435
padló szegélyezése. Előtte eredeti helyén megmaradt néhány padlótégla. A második helyiség Ny-i fala mellett azonos szélességű, 13 cm magas kőlépcsőt találtunk (1. kép). A torony melletti harmadik helyiségben végzett kutatás nem tekinthető befejezettnek. A második és a harmadik helyiség közötti válaszfal mellett K—Ny-i irányban 1,10 m széles kőfal húzódik. Szélessége, valamint a templom D-i hajófalától elválasztó 20 cm távolság elárulja, hogy más építési korszakról van szó. A mellékelt helyszínrajz szerint feltárt falmaradványok részben ahhoz a középkori épülethez tartoztak, melynek nagyméretű pincéje az épület ezen szárnya alatt húzódik. A falak közötti területen talált, nagyméretű kövekből kirakott szint török, vagy újkori eredetű udvar kövezete. A falak korának pontos meghatározása a kutatás folytatásától függ, amikor szükség lesz a falak alapozását behatóbban megvizsgálni. Az ásatás területén a feltöltés rétegeinek tüzetesebb vizsgálata csak a második helyiségben volt eredményes. Itt, miként korábban leírtuk, a két középkori padlószint között érintetlen réteget találtunk, mely az első templom bontásának törmelékét tartalmazta. A második középkori padlószint fölött ugyancsak bontási törmelék feküdt 30 cm vastagságban. Ebben faragott épületkövek is voltak, többek között gótikus boltozati bordák is. A törmelékréteg felett 13 cm vastag agyagtakaró, efelett pedig egységes feltöltés törökkori, XVII—XVIII. századi leletanyaggal keverve. Az első helyiségben már nem voltak ennyire tiszták a rétegviszonyok, mivel ebben a helyiségben több újkori eredetű fal került elő. Ezek építése során megzavarták a korábbi építkezések egymástól elhatárolható feltöltéseit. 5 Ásatásunk új eredményeinek értékelése szükségessé teszi, hogy áttekintsük a korábbi kutatásokat. Mint ismeretes, a templom falainak maradványai, nevezetesen a szentély, első ízben 1902-ben, egy tereprendezés alkalmával láttak napvilágot. A feltárást ekkor Schulek Frigyes és Foerk Ernő, a felmérést pedig Lux Kálmán 6 (2. kép) végezte. A feltárásról az első közlemény 1902-ben jelent meg, 7 a második 1905-ben. 8 A bennük közölt alaprajzok egymásnak ellentmondanak, amennyiben az első közleményben megjelent alaprajz jóval több falmaradványt tüntet fel, mint a második közlemény. A közölt fényképek is inkább az első alaprajznak adnak iaazat. Igen nagy hiányossága az első közleménynek, hogy a szövegben jelzett három építési korszakot (XIII. sz., XIV. sz. második fele és XV. sz. második fele) az alaprajzon nem jelöli. Rétegfelvételeket, metszetrajzokat nem készítettek, így a szövegben leírt korai terrazzópadlóról nem tudjuk, hogy melyik falhoz tartozott. További hibája az első publikációknak, hogy az alaprajzon nem tüntetik fel annak a XIII. századinak ítélt oszlopnak a helyét sem, melyről a szövegben 9 azt írják, hogy eredeti helyén találták. Újabb feltárás következett 1916-ban, amikor megépítették a régi pénzügyminisztérium trezorját. Akkor kerültek felszínre a hajó D-i falának jelentős maradványai és akkor tárták fel a lettnert is. Az ásatás ellenőrzését és felmérését Foerk Ernő végezte. Sajnos az eredeti felmérések elvesztek. Ezek alapján készítette el Lux Kálmán rekonstrukcióját. 10 Ez több szempontból nem fogadható el hitelesnek. 11 Igaz ugyan, hogy Lux Kálmán hagyatékában — mely a Budapesti Történeti Múzeum birtokába került — találunk egy kézi rajzot, mely a hajó D-i oldalán feltárt falakról készült, azonban ez a felmérési rajz sem vet világot a feltárt falmaradványok valódi helyzetére és ezekkel kapcsolatban támadt kételyeinket nem oszlatják el. Ezekről a falmaradványokról Lux Géza átrajzolásában ismert és máig is használt alaprajzból szerzünk tudomást. 12 Ezen a rajzon, az újonnan épült trezor falán kívül, három különböző, korábbi falmaradvány látható. Az egyik közvetlenül az új trezor fala alatt helyezkedik el. Látszólag ezzel egyidejűleg épült a lettner fala, valamint egy, ettől Ny-ra levő, a sokszög öt oldalával záródó falpillér. Ennek É-i falsíkjától beljebb, a trezor DNy-i sarkában látható egy K—-Ny-i irányú, sarokpillérrel egybeépült falmaradvány és még egy, látszólag ennek vonalában épült, ettől K-re elhelyezkedő falcsonk. Végül egy K—Ny-i irányú fal két szakasza is látható a rajzon, mely az előbbi maradványoktól D-re részben azokat fedve helyezkedik el. Igen nagy veszteségünk az eredeti felméréseknek, valamint a feltárás leírásának hiánya, mivel nem állapítható meg a falak egymáshoz való viszonya, a szintbeli különbségek, illetőleg a falak esetleges összetartozása. A birtokunkban levő kevés és megbízhatatlan adat alapján azt tételezhetjük fel, hogy a D-i hajófal többszöri átépítésen ment keresztül. Ezekhez az adatokhoz csupán annyit kívánok hozzátenni, hogy a trezor napjainkban folyó bontásánál, a padozat betonjának felvésése közben a DNY-i sarokban jelölt negyedpillérrel összefüggő fal, valamint a sokszög öt oldalával záródó félpillér felszíne ismét előbukkant, a rajzon jelölt helyen. Mint látjuk, az ásatások'eddig nem teljesen megbízható adatokat szolgáltattak. 1937-ben Csemegi József 13 vette szigorú vizsgálat alá az'egykori templom helyszínen és kőtárban található maradványait és stíluskritikai úton állapította meg azt a három építési korszakot, melyet korábban nem tudtak eléggé bizo28 433
