Budapest Régiségei 22. (1971)

JELENTÉSEK - Bertalan Vilmosné: Előzetes jelentés a Mária Magdolna templom ásatásáról 419-428

BERTALAN VILMOSNÉ ELŐZETES JELENTÉS A MÁRIA MAGDOLNA TEMPLOM ÁSATÁSÁRÓL A középkori Mária Magdolna pélébániatemplom háborús sérülések következtében többször elpusztult, ma csak a tornya áll.

1 Hajója és szentélye a XVIII. századi templom alatt húzódott. Feltárása 1958-ban a romos, barokk épület elbontása után kezdődött meg. Az ásatási és helyreállítási munkákat megelőzően a gótikus tornyon kívül a szentély középkori alapfalait és egy XIII. századi déli kapu lábazati részletét ismertük. Ez utóbbi 1929-ben a templomban létesített fűtőberendezés elhelyezésekor a padló alatt került elő.

2 A szerelés során végzett földmunkáról, (melyeket Möller István ellenőrzött) publikáció nem jelent meg. Az előkerült leleteket Szőnyi Ottó

3 ismertette. Az 1929-ben megtalált kapu az egyhajós templomhoz tartozott, melynek téglány alakú hajóját és egy négyzethez közelálló, saroktámpilléres szentélyét az ásatások során tártuk fel.

4 A templom Ny-i felében háromnyílásos karzat helyezkedik el. A Ny-i oldalhoz, kívül, középen torony csatlakozik (1. kép). A templom habarcsos, törtköves, kívül kváderekkel borított falai a padló felett 1 m magasságig állnak. A falakat a XIV. század végén, a háromhajós templom építésekor bontották le erre a szintre, az egyes falszakaszokat, a XVIII. században, illetve a fűtőberendezés elhelyezésekor még mélyebbre romboltak. Az északi hajófalon a második gótikus pillér alapozása mögött meszelt, vakolt falfelületet találtunk. A déli és nyugati fal külső kváderes oldalán rézsűs lábazat maradványai kerültek elő. Az északi hajófal, melyet a második pillérig tártunk fel a mai szint alatt 180 cm mélységben az agyagrétegben befejeződik (164.054). A vele párhuzamos D-i fal, (melynek külső síkját a cement fűtőcsatorna elbontásával kiszabadítottuk) 2,80 m mélységben ér véget (163.238) (2. kép). Külső oldalán a szürkés puha homokkövekből készült rézsűs lábazat alatt 2—3 cm szélességben kiugró törtköves alapozás kezdődik. Az alapozás 170—180 cm mélységben egy újabb 10—15 cm-re előugró zoknival folytatódik, amely 190 cm mélységben a kváderes fal alapozásának megfelelő szélességűre ugrik vissza. A fal belső oldalán is mutatkoznak a fal vastagságában és rakásában eltérések, 180 cm mélységben a habarcsos fal 3—5 cm-rel visszaugrik a felette levő falsíktól (2. kép). A saroknál a hajó K—Ny-i és É—D-i irányú falai az alapozásban és a felmenő falnál is elválnak egymástól, köztük keskeny fuga van. (3. kép). A fuga azt mutatja, hogy az É—D-i és K—Ny-i irányú falat két ütemben készítették. A falsarok alatt valószínűleg egy korábbi fal húzódik. A templom és a templomon kívül a szintek alatt XIII. századi kerámiával meghatározható települési réteget tártunk fel. Az ásatási munkát ezen a területen igen megnehezíti az a körülmény, hogy a háromhajós és a XVIII. századi templom válla illetve a diadalívének falai itt helyezkednek el. A többszörös átépítésnél az eredeti rétegeket részben elásták, részben megzavarták, így az egyes periódusokat csak a falak összetartozása és egymáshoz való viszonyuk alapján lehet meghatározni. Az egyhajós templom hajójának É-i és D-i válla egybeépült a szentély déli, illetve északi falával. A déli fal belső szélét a diadalíven túl, az újkori kripta dongaboltozatának építésekor elbontották. Ugyancsak elbontották a szentély keleti falát (4. kép). A kiásott egyhajós templom építését a rétegek alapján a XIII. század második felére tehetjük, részletesebb datálását eredeti helyükön megmaradt műrészletek alapján kísérelhettük meg. A lépcsős bélletű déli kapu eredeti helyén megcsonkított állapotban maradt ránk (5. kép). Fél pálcákkal kísért orrtag nélküli körte és sarkantyús tagok profilálják. A sarkantyús rész valószínűleg a kő levésett darabján megismétlődhetett. Ez a profil a margitszigeti domonkos kolostor hajójába vezető északi ajtó profilozását idézi, gazdagabb tagozassál. Lux Géza

5 a sarkantyúpárral közrefogott körtetagos kaput a kolostor első, 1255 körüli építési periódusára teszi. Hasonló körtetagos és sarkantyúpáros borda, illetve hevederív-tagozást látunk a Mária templom Béla tornyának boltozatánál. A torony boltozatát Csemegi József

6 a templomról írt monográfiájában az 1270 körüli, második építési szakaszra határozza meg. Feltété-