Budapest Régiségei 22. (1971)

JELENTÉSEK - Wellner István: Leletmentések az aquincumi canabae déli szélénél 411-418

6. kép. Iulius Candidianus szarkofágja Sarkophag des Iulius Candidianus 7. kép. A sírláda feliratos oldala Die inschriftliche Seite der Grabkiste 8. kép. Iulius Candidianus sírfelirata Grabinschrift des Iulius Candidianus A Candidianus név Pannoniában leginkább a Marcus utáni időkben fordul elő.

7 Barkóczi megállapítása szerint

8 ezt a cognoment leggyakrabban Pannóniában viselték, és az általa tárgyalt korszakban tízszer fordul elő tartományunkban. Aquincumból is ismerünk egy Iulius Candidianus nevű beneficiariust

9

, akinek fiai közül az egyik szintén Candidianus.

10 A Bonosa név előfordul még egy aquincumi szarkofágon.

11 A Bonosus cognomenre két példát találunk Pannoniában.

12 Dalmáciában és Dáciában négyszer fordul elő, a birodalom többi tartományában tizenháromszor. Az eddigi adatok alapján a III—

IV. sz.-ban jelentkezik, majd felerészt keresztények körében.

13 Rövid feliratunkban meglepően sok a ligatúra, és közöttük néhány ritkábban használatos. A harmadik sorban levő stipendiorum szó ilyen formájú rövidítésére Aquincumban nem is találunk példát. Az ötödik sor első szavának végén a kisméretű I a G-be van bevésve. Alföldi András szerint

14 az az írásmód, hogy egy szó utolsó betűjét lekicsinyítsék, s az utolsó előttibe helyezzék bele, vidékünkön Caracalla idejére vall. Érdemes megjegyeznünk, hogy az általa tárgyalt két felirat a miénkhez hasonlóan tabula ansatába van foglalva. A pontosan datálható aquincumi feliratok közül Ü a miénkhez hasonló TP ligatúrát találhatunk a CIL III 3445-ös számún. Ez i. sz. 218-ból való. Figyelembe véve a D M és F C formulákat, valamint, hogy az elhunyt neve nominativusban áll, különösen pedig a fenti ligatúrák datált analógiáit, feliratunkat a III. sz. első évtizedeire tehetjük. Ennek a meghatározásnak tökéletesen megfelel a tabula ansata alkalmazása és az egész szarkofág kiképzése. A fenti szarkofággal egy időben és ugyanazon a területen az építők egy római kori, majdnem teljesen ép oszlopot is találtak. Anyaga közepesen megmunkált mészkő (9. kép). Egyik oldala laposan kiképzett; a 12 cm vastag hátlapból emelkedik ki a háromnegyed hengeres oszloptörzs (10. kép).