Budapest Régiségei 22. (1971)

JELENTÉSEK - Parragi Györgyi: Ásatások az aquincumi polgárváros K-i részén 403-410

Mindkét helyiségben, tegula- és imbrex-törmelékek alatt, falfestmény-töredékek is borították a padlót. A 2. sz. helyiség fűtőcsatornája is freskó-töredékekkel volt betöltve. A falfestmények rossz állapotban, kis töredékekben maradtak meg. Legnagyobb számmal vörös, fehér, sárga, fekete alapszínű töredékek szerepelnek, melyeket fekete, piros, illetve fehér és zöld keretelő sávok tagolnak (3—4. kép). Megállapíthattuk, hogy a festésben a hármas beosztást követte a festő : lábazati rész, képmező, lezáró fríz. A középmező figurális, növényi ábrázolás lehetett. Egy vörös alapú töredéken fehér színnel elnagyoltan megfestett, leegyszerűsített virágminta látható (5. kép 1—2.). Egy másik fehér alapú töredéken fejábrázolás részlete maradt meg. Lazán, szinte körvonalazás nélkül megfestett haj keretezi az arcot (6. kép). Hasonló stílusú festéssel találkozunk a Hely tartópalota keleti traktusában is, ahol szintén kontúrosan megfestett, stilizált virágmintával díszítették a falat.

2 Egy sárga alapú töredéken piros, tulipánszerű virágszirmok láthatók, melyeket fekete, piros, fehér csíkozás keretez. A Helytartópalota 3. és 7. számú helyiségében találjuk megfelelőjét,

3 mely a II. építkezési korszakban készült, a II. sz. második felében.

4 Egy fekete alapú töredékre halványan, fehér színű virágot festettek. Mivel nagyobb töredék ebből a mintából nem maradt fenn, ezért csak felvetjük annak a lehetőségét, hogy ez stílusban a Festőlakás 8. számú helyiségének festéséhez kapcsolódik, s korban a II. sz. utolsó harmadára tehető.

5 A töredékekből megállapíthattuk, hogy nagyobb, egyszínű mezőket különböző keretelő sávok kisebb-nagyobb táblákra osztottak. Az egymást váltó egyszínű mezők, s a falfelületre kiterjedő egységes alapszín jellemzi a festési módot, mely egyike Aquincumban a II. sz.-tól a leggyakrabban előforduló díszítéseknek.

6 Ezt a díszítést alkalmazták a tűzoltólaktanya VI. számú helyiségének festésénél, ahol vörös mezőt fehér sáv keretez, sárga mezőt fehér vonalak osztanak fel. Mint tudjuk, ez az épület a II. sz. közepe után épülhetett.

7 Intercisában sötétvörös, sötétzöld vonalak fehér mezőt kereteznek, egy — a kísérő kerámia alapján II. sz. második felére keltezhető — épületben.

8 Az aquincumi épületnél a falfestmény-töredékek között kevés kerámia került elő: drag. 37. formájú tál talptöredéke, szürke anyagú oldaltöredék, jól iszapolt, piros festésű, háromosztatú fültöredék, dörzstál töredéke. Az analógiák és a kerámia anyag alapján megállapíthatjuk, hogy az épületet a II. sz. közepén és második felében festették ki. A III. században az épületet újra vakolják. A tárgyalt falfestmények nagy része sűrűn beékelt, erre vakolták rá az új kifestésnél a következő réteget. Az új festékréteg vakolata rátapad az előzőre, s így az alsó rétegű festés színeit jól konzerválja. A töredékek között kétrétegű vakolatdarabokat is találtunk, ahol mindkét festés jól látható. (4. kép 3.) A második periódus festése megmaradt az I. számú helyiség Ny-i falának lábazati részén. A fehér alapszínű festést világos piros sáv keretezi. Ehhez a periódushoz tartozhatott az a piros szalagcsokorral díszített, fehér alapú töredék is, melynek megfelelője Intercisában került elő.

9 Az épület 2. periódusában került falra az a stukkópárkány-töredék, melyet a küszöb mellett találtunk. (7. kép) A felső sorban kymasor, utána léctag, mely alatt kanyargó indák között virágminta látható. Az indák közötti teret pontsor tölti ki, a párkányt kettős léctag zárja le. Ennek a párkánynak megfelelője került elő a Kiscelli utcai lakóház V. helyiségéből, mely a harmadik építési korszakból való.

10 Másik analógiája egy aquincumi lakóházból ismeretes.

11 Aquincumban a II. század közepétől működött stukkóműhely, ahol mintakönyvek után dolgoztak, ezért találhatók meg motívumaik különböző épületeknél. A stukkók kivitelében a III. századtól kezdve hanyatlás áll be

12

, a díszítőelemek közötti teret pontsorral töltik ki, a klasszikus motívumokat, pl. kyma, még használják, de leegyszerűsített változatban, s a relief nem emelkedik ki a háttérből, hanem laposan van kidolgozva. Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy az épületet a II. században emelték, ekkor készültek a falfestmények is. A III. század elején újra festették. Valószínű, hogy a III. század végén pusztult el. Aquincumot ebben az időben egymás után érik a szarmata-jazigok támadásai, fokozatosan elveszti jelentőségét.

13 A II. felületen, a Ny—Ki-i árok 7. méterénél egy kőbéléses, tetején peremes téglákkal fedett csatorna haladt déli irányba. Az árok 10. méterénél É—D-i irányú, agyagba rakott, tetején vakolt, 60 cm vastagságú, 6 méter hosszú fal került elő, mely K-re fordult. (8. kép) A falsarok erősen meg volt rongálva. A K-i irányú fal belefutott az árok 17. méterénél jelentkező, 2 méter széles kődarabokkal kirakott felületbe. (9. kép) Az É—D-i, és a K-i irányú fal, valamint a lekövezett szakasz oldalai mellől feltűnően sok állat404