Budapest Régiségei 22. (1971)

TANULMÁNYOK - Gáboriné Csánk Vera: Az érdi középső-paleolit telep 9-50

A táblázatban kihagyott indexadatok nem állnak rendelkezésre. Mas-Viel adatai a kvarcitiparra vonatkoznak. Minthogy az eszközök talonja döntő többségben sima, feltehető, hogy a technológiai indexek ebben a leletcsoportban alig térnek el a mieinktől. Ugyanez vonatkozik Fosselone technikájára is, ahol az alacsony (0) levallois-index és a levallois csoport eléggé érzékelteti a kavicshasítás technológiáját.

53 Az összevetéshez további magyarázat, úgy véljük nem szükséges. Úgy látjuk, Érd kultúrája egy nagy kiterjedésű kultúrakomplexumba tartozik, olyan, földrajzilag is tág értelmű charentien jellegű iparok körébe, melynek technológiája a kavicshasítás, tipológiáját a nyersanyag külső-belső szeleteiből készített eszközök adják meg. Utóbbi jellegzetességét ugyanúgy index útján is kifejezhetjük, mint az IQu-t. Az, hogy Érd iparában ehhez még bizonyos, kis mennyiségű Quina-elem is járul, egy tovább vizsgálandó problémát jelent. A moustiérinek ez a köre messze elterjedt Közép-Délkeleteurópában, a vizsgálat körét azonban ismét szűkebbre kell vonnunk. Érd kultúrájának esetleges kapcsolatait keresve megvizsgáltuk az északolasz, az ÉNy-jugoszláviai terület és a DK-i Alpok részben irodalomban is ismert moustiéri lelőhelyeinek anyagát, és azok a lelőhelyek, melyeket a moustiéri kultúra egészen vázlatos áttekintésében említettünk, nem véletlen jelzések voltak. Az eredeti pontiniano körtől Északra több olyan lelőhelyet ismerünk, melyek iparában—részben más fáciesű kultúra mellett — számos analógiát találunk. Úgy látszik, egy részük a hegyvidék előterében helyezkedik el, azt a feltevésünket sem tagadhatjuk el, hogy az egész „pontiniano-charentien" kavicsfeldolgozó moustiéri, talán bizonyos éghajlati-zoológiái zónához kapcsolódik, melyben helyi fáciesek lehetnek. Quinzano, Poccala, az Apuani-alpok vidékén a Grotta all Onda, del Tasso, Grotta di Equi, s az Imola-i leletanyagban, gyakran kis leletegyüttesekben, számos hasonló eszköztípus fordul elő.

54 Mindegyikben felismerhetők a „charentien"-elemek, és a hasonlóság Érdhez, ÉK felé fokozódik. Hogy a kifejezetten Quina típusú eszközök milyen távolságot fognak át, arra példa lehet a már említett Grotta del Principe legalsó rétegének néhány eszköze és Calabriában a grotta Scalea jellegzetes típusai.

55 . Jugoszláviában a Krapina-barlang alsó rétege viszonylag nagymennyiségű kvarciteszközt tartalmaz. A kultúra tág értelemben tipikus moustiéri, a sötétszürke kvarcitból készült gerezd alakú kaparok, kéreggel fedett, egyéb kavicsszeletekből készült eszközök azonban erősen hasonlítanak az érdiekhez. A kultúra összképe eltér a mienkétől, mintha Subalyuk hasonló moustiéri hegyeket tartalmazó, más nyersanyagot használó műveltségében a feldolgozó-szerszámok egy más fáciest képeznének. Ezek az utóbbi, analóg eszköztípusok a felső rétegben eltűnnek. Még nagyobb a hasonlóság a Veternica-barlang alsó rétegének anyaga és Érd ipara között. Az eszközök jelentős százaléka kvarcit, mind a hasítástechnika, mind az eszköztípusok szinte azonosak. A réteg kultúrája erősen ehhez a körhöz kapcsolódik.

56 A Betalov spodmol C-rétegében majdnem kizárólag kvarciteszközök; vannak. Az ipar technikája, az eszközfajták típusa és aránya (La Quina típusú kaparok) rendkívül hasonló Érdhez, ugyanazok a kortex-talonú és hátú kaparófajták fordulnak elő, mint nálunk. Néhány hasonló típusú eszköz található a Spehovka-barlang legalsó rétegének „kvarcitpaleofitikumában" is.

57 Ha a statisztikai összetételen túl az eszközök egyedi tipológiai jellegének mégis jelentőséget tulajdonítunk, s ez a szempont nem zárható ki, az ÉNy jugoszláviai terület több lelőhelyén találunk néhány olyan, anyagra, méretre, megmunkálásra, a tipológiai részletekig hasonló eszközt, melyek nem képzelhetők el valamely közvetlenebb összefüggés nélkül. Úgy tűnik, ez a kör nyúlik fel a szubalpi területre és a DK-i Alpok területére is. Az „alpi moustérien" kérdése valószínűleg összefügg Érd és hasonló lelőhelyek kultúrájával. Repolust, Mixnitz kvarcitipara technológiai szempontból hasonló, s sok a közös tipológiai vonás is. Utóbbi lelőhely anyagának darabonkénti átvizsgálásával arra a feltevésre jutottunk, hogy a tipológiai eltérést Érd viszonylatában csak a nyersanyagdarabok (Geröll) nagyobb mérete okozhatja. A Badl-Höhle iparában ismét egyedi típusok mutatnak egészen közvetlen rokonságot. Lehetséges, hogy a DK-i Alpok moustiérije valamilyen kapcsolatban áll a pontiniano technikájú iparokkal, sajnos azonban ezeknek a hegyvidéki vadásztanyáknak a völgyi településeit nem ismerjük.

58 Az említett lelőhelyek, a moustiérinek ez a köre, mint látható, elég erősen kapcsolódik egy korszakhoz, a R/W interglaciális végétől aWl. végéig terjedő időszakhoz. A kavicsfeldolgozó, pontiniano-technikájú és charentienhez hasonló összetételű kultúra területétől Északra más jellegű moustiérit találunk. A mi területünkön Érd-Tata vonalától É-ra általában levallois jellegű iparok fordulnak elő, s lehetséges, hogy ilyen zonális különbség Nyugat-Európa mediterrán jellegű és északibb részei között is volt. A magyar területen a 39