Budapest Régiségei 22. (1971)

ANYAGKÖZLÉSEK - Czagány István: Egy budavári középkori épülettömb története : 1., Az I. ker. Úri-utca 13. sz., Tárnok-utca 14. sz., és Tárnok-utca 16. sz. épületeken végzett műemléki kutatások, tudományos rekonstrukciók és építészeti helyreállítások eredményei : C., A Tárnok-utca 16. sz. épület 329-350

ablak nyílását később kémény gyanánt használták. Téglaanyaga alapján ítélve a XVIII. század második felében befalazták.^ 26 A Tárnok utca 16. sz. épület Anna utcai kapualjának boltozata török kori eredetű, tehát ezt a területet csak a török hódoltság ideje alatt boltozták át, azt megelőzően keskeny sikátor lehetett. Az 1687-ben készült Joseph de Haüy féle helyszínrajz ezt a sikátort már nem tünteti fel. Eszerint a mai kapualj átboltozása a XVI—

XVII. századból tévedésmentesen származtatható, mert ennek felépítésekor tűnt el a sikátor, amelynek egykori létét a kapualj keleti és nyugati oldalfalában feltárt három ajtó keretkövei bizonyítják. Ugyanis az említett félköríves záradékú ajtókeretkőhöz kelet felől egy másik, másodlagosan felhasznált ajtókeretkövekből összerakott, vízszintes záradékú ajtókeretet támasztották hozzá a törökök a XVI. században, asztaloshornyával kifelé fordítva. Ettől az ajtókerettől délre egy új szegmentíves ajtókeretet is állítottak fel, aminek következtében az épületszárny keleti helyiségéből két ajtónyílás vezetett a szabadba ebben az időben. 27 A bordaprofil felmérését lásd: Várnai Dezső: Buda-, vári középkori boltozatok bordáinak formai fejlődése. Bud.

! Rég. XVI (1955) 367. 16. pont. 364. 1. kép: 29. 28 E megállapítás helyességét a jelenlegi utcai homlokzat déli végén feltárt, későbbi időből származó két posztgótikus elhelyezésű erkélytartó konzol is bizonyítja. Ezek ugyanis — mivel a mai homlokzat síkjában vannak — eredetileg egy olyan erkélyt hordtak, amely a boltozott szoba eredeti nyugati falától csak a mai homlokzat síkjáig terjedt. Tehát ennek szélességi méretét a déli falban levő nyugati, kettős boltozatborda-indítás helyének az utcai homlokzat síkjától való távolsága adja. Mivel a két konzol által hordott erkélyre kivezető ajtónyílást csak a boltozatos szoba elpusztult nyugati oldalfalának középtengelyébe lehet elhelyezni, valószínű, hogy a kb. 3,30X3,30 m belső méretű szoba eredetileg közlekedőtér céljait szolgálta. Annál is inkább, mert déli határfalába a törökök is átjáróajtót vágtak — valószínűleg egy korábbi időből származó kisebb középkori ajtó helyén — azért, hogy a mai Úri utca 13. sz. épület és a 11. sz. épület helyén állott középkori ház között az észak-déli irányú közlekedést továbbra is biztosítsák. Viszont később — a XVII. század végén — a törökök a mai utcai homlokzatban levő két konzolra falat építettek, amelynek középtengelyébe utcára nyíló ajtónyílást falaztak, valószínűleg egy utca feletti átjáróhoz, az épületből történő keletnyugati irányú közlekedés lebonyolítására. Ez az ajtónyílás — a záradék török kori kiváltóíve alá falazott bárok kori kiváltóív maradványai alapján ítélve —, még a XVIII. században is használatban volt. így tehát az aszimmetrikus boltozattal fedett emeleti szoba közlekedőtér szerepét a XV. század végétől a XVIII. század első feléig követni tudjuk a helyszíni adatok alapján. Megállapítható, hogy a két posztgótikus elhelyezésű konzol eredetileg nem kőfal tartására épült a falba. Ugyanis, az északinak a falba konzolosan befogott vége olyan kicsiny, hogy az statikai szempontból csak a legkönnyebb szerkezet tartására használható. Ez a tény szól amellett, hogy a két konzolon, amelyek közös síkban, de az utcai homlokzat síkjától alaprajzilag szögben eltérő, más homloksíkban állnak, csak könnyű faerkély nyugodhatott. 29 A faliszőnyeg helyettesítésére készült falkép azonban később valódi szőnyegeknek adhatta át szerepét, mert a vakolaton keresztülvert szőnyegtartó kampós szögek szintén megmaradtak a határfalban. 30 Azonos habarcsanyagú és rokon falrakásmóddal épült kő-, tégla- és vegyes falazatok vannak a Tárnok utca 13. sz. épület utcai menet északi helyiségének északi határfalában jellegzetesen XVI. századi falfülkékkel összeépítve; az Űri utca 31. sz. épület utcai homlokzat I. em. részének északi végében levő kapcsolt ablakban, mint a XV. század végéről származó ablakkeretkö elpusztítása után később befalazott ablakfülkefal. Az Úri utca 48. sz. épület déli reneszánsz szárnyának udvari, északi homlokzati falában, amely épületszárny a XV. század második felében épült épületrészekhez, mint később keletkezett építmény csatlakozott. A Bécsi-kapu tér 7. sz. épület pincéjében a csúcsíves tégla hevederívek formájában, amelyek a XIV. század végéről a XV. sz. elejéről származó kőfalakhoz lettek későbbi időben hozzáfalazva, de még a török hódoltság előtt, mert ezt az építkezést jellegzetes török fogas-vésős megdolgozású kődongaboltozat létesítése követte. A Tárnok utca 5. sz Uépület északi, udvari szárnyának egyik szobafalában amely szárnyat a XV. századi épülethez későbbi időben építették. Azonos, enyhén rózsaszínű habarcsanyag jellemzi a reneszánsz kori homlokzatvakolások maradványait is. Az Űri utca 48. sz. épület déli szárnyának udvari, északi homlokzatán, a fehér „al secco" kváderfestéssel készült homlokzatvakolás, az Űri utca 31., a Hess András tér. 4. számú épületek azonos anyagú és kváderfestésű homlokzatvakolat maradványai is szintén Mátyás és Ulászló királyok idejéből származnak. Ez a rózsaszínű habarcs nem azonos a téglaporos török kori habarccsal, amely legtisztábban a Tárnok utca 5. sz. épület utcai menetének déli irányból számított első és második helyisége közötti falban feltárt., majd elbontott szamárhátíves török téglaablakban volt látható. A rózsaszínű habarcsban nincs téglapor és eddigi tapasztalataink szerint ennek használata időrendben mindenütt megelőzi a téglaporos török kori habarcs használatát. Viszont a XV. század második fele előtti időből származó falakban még sehol sem fordult elő. Ebből az következik, hogy a téglaporos habarcs használata csak a török hódoltság ideje alatt volt szokásban. Végső fokon tehát arra a következtetésre jutunk, hogy a folyami homokkal készült rózsaszínű falazó- és homlokzatvakoló habarcs használata a XV. század második felében, valószínűleg Mátyás király uralkodása alatt kezdődik és okvetlenül tart legalább 1541-ig. A jellegzetesen török stílusú emlékeken hasonló színű, de eltérő anyagú, téglaporos habarcs látható. Ez idő szerint még nem tudjuk, hogy a török hódoltság ideje alatt meddig használták, annyi azonban megállapítható, hogy a XVII. század második felére inkább a török sárhabarcs jellemző és lehet, hogy ez a rendkívül könnyen előállítható, silány falkötőanyag szorította ki a téglaporos habarcsot a használatból. E megállapításokat teljes mértékben megerősítette az épület Anna utcai homlokzatának emeleti részén levő ablakok vizsgálata. Stílusmorfológiai alapon megállapítható volt, hogy a keretkövek dekadens módon gótikát utánzó posztgótikus profilja nem XV. századi, mert az 1400-as évek emlékei közt ilyen megoldás ez idő szerint ismeretlen. Viszont nem is török kori, mert a török ablakokat a keretkövek feláldozásával létesítették. Tehát csak a XVI, század első felére tehető. A keretkövekhez tartozó ablakfülke-falak, 347